Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
flz ipar vízgazdálkodása napjainkig (2.) A KOHÁSZAT VÍZGAZDALKODASA Az iparág helyzete és várható fejlesztése A kohászat fejlődése 1980-ig igen dinamikus volt, jelenleg ugyan nehéz helyzetben van, bizonyos mértékű fejlesztésével — egyes területek visszafejlesztése mellett — számolni kell. Az iparág alapvető feladata a fajlagos kokszfogyasztás radikális csökkentése, A kohászat vízbeszerzése, vízhasználatai A kohászat frissvízigénye jelentős, a villamos-energiaipar és a vegyipar után a harmadik helyen áll. Az iparág által termelt és beszerzett víz mennyisége 1985-ben 171,3 millió m3 volt. A vízkihasználási tényező értéke 4,3. A frissvízfelhasználás megoszlása a vaskohászat és az alumíniumipar között : Vaskohászat: 89%, Alumíniumkohászat: 11%. Az alumíniumiparban a vízvisszaforgatás nagyobb mértékű. A vaskohászat vízhasználatai A vaskohászatban a frissvíz beszerzése döntő mértékben felszíni vízkészletekből történik. Az ipar ilyen irányú beszerzésének közel 40%-át a vaskohászati üzemek képviselik. Az iparág vízhasználatait, ill. belső vízgazdálkodási rendszerüket a külső adottságok nagymértékben befolyásolják. A kis vízhozamú és erősen szennyezett Sajó mellé felépült Ózdi Kohászati üzemek és a Lenin Kohászati Művek frissvíz felhasználása csak 5—7%, sok belső recirkulációs körrel és sorba kapcsolt vízhasználatokkal, viszont a Dunai Vasmű frissvíz felhasználása 90%, többnyire átfolyó vízrendszerrel. A vaskohászati művek fajlagos vízfogyasztása 180—220 m3/t nyersacél. A kohászat teljes vízhasználatának megoszlása vízhasználati célok szerint: Hűtővíz: 92,3%, Egyéb technológiai vízhasználat: 6,1%, üzemi ivó- és szociális vizek: 1,6%. Hűtés A nagy hőmérsékleten végbemenő metallurgiai és technológiai folyamatok szükségesé teszik a gyártó berendezések nagy hőmérsékletnek kitett szerkezeti részeinek, másrészt a keletkező termékek egy részének hűtését. A magas íalhőmérsékletek miatt a hűtővizek minőségével szemben magasak a követelmények. a másod- és harmadtermékek arányának növelése, a fajlagos energia felhasználás csökkenése. Az alumíniumkohászat szintentartása, vagy kis mértékű növelése mellett a félgyártmány termelés 1990-ig a duplájára nő. Az iparág bruttó termelési indexeinek alakulása a következő: 273 355 463 590 638 638 A hűtővíz közvetlen hűtésnél a hűtendő anyaggal szenyeződik (lemezhűtésnél revével, sailakgranulálásnál szulfiddal, koikszhűtésnél kokszporral stb.). Közvetlen hűtésnél csak a hőmérséklet növekszik. Gázok tisztítása Egyes gyártástechnológiákban melléktermékként éghető gázok keletkeznek, melyeket további felhasználhatóságuk céljából vízzel tisztítanak: kokszkemencegáz, kohógáz, konvertergáz. A szennyezett füstgázok tisztítására és hűtésére is vizes mosást alkalmaznak (ventúricsöves, nedves elektrosztatikus stb.). A felhasznált víz fajlagos mennyisége: 4—5 l/m3 gáz. Szilárd hulladékok eltávolítását gyakran vízzel végzik. Pl.: hengerművi reve, erőművi salak-pernye szállítására vizet használnak. Az üzemek technológiai, szociális, gőzellátását az üzemi erőművek, ill. hulladékhő hasznosító berendezések végzik. A gőztermeléshez szükséges tápvizet többnyire ipari vizekből állítják elő vízkezelő berendezések segítségével. A felhasznált víz minőségét a hőfok függvényében szabvány tartalmazza. A vízkövesedés megelőzése érdekében lágyított, ill. sómentesített vizet használnak. Az alumíniumkohászat vízhasználatai Az alumíniumkohászat szakágazatba a timföldgyárak, alumíniumkohók és az alumínium félgyártmány üzemek tartoznak. Az egyes gyártási fázisok vízigénye erősen eltér, legnagyobb vízigénye a timföldgyártásnak van. Teljes Frissvíz vízigény igény száza 1 é к Timföldgyártás 75 65 AI и m í n i u m g yá rtá s 5 20 Félgyártmány előáll. 20 15 A timföldgyártás vízhasználatai A magyar timföldgyártásban alkalmazott Bayer technológia fajlagos vízigénye: 110 m3/tonna, ennek a vízmennyiségnek azonban kb. 90%-a recirkulációs víz, 10%-a frissvíz igény. A timföldgyárak fajlagos frissvíz felhasználásának alakulását mutatja a következő táblázat: m3/t 1960 1980 1984 1990 várható Ajka 19,5 12,2 10,58 10,0 Almásfüzitő 16,0 9,5 11,10 8,0 Magyaróvár 87,4 37,8 42,45 30,0 A fenti frissvíz felhasználás csökkenése az iparági termelés 3,8-szoros növekedése mellett következett be. Az egyes üzemeknél végrehajtott technológiai fejlesztések következtében csökkent a fajlagos teljes vízhasználat is, és a visszaforgatással a frissvíz igény. A technológiákban olyan vizek is újabb visszaforgatásra kerültek, amelyeket azelőtt a befogadókba vezettek, szennyvízként. A megtisztított vizek újrahasználta, sőt a vörösiszaptéri lúgos retúrvizek újrahasználatával lehetett elérni ezeket a jelentős víztakarékosságí eredményeket. A timföldgyárak ipari vízhasználatai a következőképpen csoportosíthatók: technológiai lágyvizek, hűtővizek, mosóvizek, szá II ítóvizek. A felhasznált víz 96—98%-a hűtővíz, a különböző technológiai műveleteknél eltérő hőfokok biztosítására. Ennek kielégítése technológiai, gépészeti és üzembiztonsági szempontokból elsőrendű fontosságú. A jól körülhatárolható technológia optimális fajlagos hűtővíz igénye: teljes: 112 m3/t timföld, frissvíz: 5,2 m3/t timföld teljes recirkuláltatása esetén. Technológiai vízigény: (10,2 m3/t termék) mésztej előállítás, hidrát és vörösiszap mosás igényel friss vizet, a technológiából a feltárási és bepárlási expanziónál kilépő alkálikus kondenzvizet a veszteségen kívül visszaforgatják. A számított optimális frissvíz igény 3,6 m3/timfÖ!ld. A vörösiszap szállítására 1,35 m3/t vizet használnak, mely zárt körfolyamatban cirkulál. Az elméleti vízfelhasználást az ajkai és az almásfüzitői üzem 20—25%-os többlet-víz felhasználással megközelíti, a vízkihasználási tényező 10 felett van, ami igen jó eredménynek mondható. Aluminiumkohósítás vízhasználatai A hazai alumíniumkohók napi vízigénye 1500—3000 m3, a technológiától függően. Alapanyag-jellegű technológiai vízigény az alumíniumikohóknál nincs, elsősorban a technológiát kiszolgáló segédüzemek vízigénye a jellemző. Év 1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1984 Bruttó termelési index 100 199 23
