Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 8. szám
Dr. Maróthy László felszólalása helyeztek üzembe, túlnyomórészt közegészségügyileg veszélyeztetett területen. Jelentős eredmény, hogy az elmúlt két évben összesen társulati formában 4,6 milliard forintot fordítottak vízellátási célokra. Ennek eredményeként megépült többek között 1900 km vízvezeték-hálózat és üzembe helyeztek kereken 300 új községi vízmüvet. Az ajánlásoknak megfelelően az illetékes helyi és területi szervek jelentős erőfeszítéseket tettek a társulati úton megvalósítható csatornázási programok előkészítésére és lehetséges ütemű gyorsítására, különös tekintettel a Balaton és a Velencei-tó vízparti településeiben. 1986. és 1987. években a társulatok csatornázási (szennyvíztisztítási) célokra 1,4 milliárd forintot fordítottak, melynek eredményeként megépült 160 km szennyvízcsatorna-hálózat és 11 új községi csatornamű. A VII. ötéves tervidőszakra előirányzott mintegy 17 milliárd értékű víziközmű társulati program következetes végrehajtása érdekében a legutóbbi tanácskozás alapvető igénye volt, hogy az érdekeltségi arányok ne változzanak és a szükséges OTP-hitelek is rendelkezésre álljanak. Elmondható, hogy az elmúlt két évben ezek a feltételek a fokozódó nehézségek ellenére biztosítottak voltak. 1988. évben a víziközmű társulatoknak sok nehézséggel kellett megküzdeniük. így az AFA-val kapcsolatos problémákkal, a biztosított rendkívül szűkös 1,0 milliárd Ft hitelkeret miatt az új társulatok szervezésének mérséklésével, a működő társulatok beruházásainak szükséges átütemezésével. A vízügyi, a tanácsi és egyéb illetékes szervek közös öszszefogásával és eredményes közreműködésével sikerült elérni, hogy a programmal szembeni lemaradás csökkent és a teljesítés megközelíti az elmúlt évit. 1989. évtől a víziközmű társulati program további végrehajtásának, az eddigiek során kialakult kedvező belső arányok fenntartásának meghatározó feltétele, hogy a víziközmű társulatok a továbbiakban is kedvezményes hitelben ré-A tanácskozás résztvevői szesüljenek és a szükséges hitelkeretek kellő időben és mértékben rendelkezésre álljanak. Az elnökségi beszámoló további része tájékoztatást adott az érdekképviseleti szervek munkaprogramjának teljesítéséről és munkamódszereikről, a MEDOSZ-szal kötött elnökségi megállapodásról, a „Beszédes József” emlékérem alapításáról, az 1988. január 1-jével bevezetett adórendszer hatásairól és az ezzel kapcsolatban szükségessé vált módosításokról, majd kitért a kiküldött összefoglaló tanulmány néhány megállapítására. Ezekből érdemes kiemelni a következőket: A társulatok nem csupán egyfajta állami közfeladatot ellátó szervezettípust testesítenek meg, hanem összességükben a vízgazdálkodási állami munkamegosztásának egyik ágát, szervezeti alrendszerét alkotják. A helyi vízgazdálkodás-fejlesztés és működés megvalósításának eszközei, a térségi közcélú és az üzemi vízgazdálkodás közötti kapcsolat láncszemei. Ha a társulatok nem jól, nem hatékonyan funkcionálnak, vagy netán kiiktatódnának a vízgazdálkodási feladatrendből, ez az egész közbülső láncszem elszakadna, és a „helyi vízgazdálkodási közfeladat" ellátatlan maradna. Ráadásul a három évtizede folytatott térségfejlesztés hatalmas erőfeszítései, imponáló eredményei is veszélybe kerülnének, vagy jóvátehetetlen kárt szenvednének. A társulatoknak igen nagy hagyományaik vannak a kistérségi kapcsolatok kiépítésében, és nagy eredményeket értek el a korszerű vízgazdálkodás területi rendszerének megvalósításában. Ennek során olyan vízügyí-vízgazdáíkodási szellemi-anyagi 'kapacitást halmoztak fel termelési, ellátási és vízügyi célok szolgálatában, amit nem lehet számításon kívül hagyni, s nem lehet nélkülözni. Az infrastruktúra-fejlesztés költségeinek a helyi érdekeltekre — elsősorban a lakosságra — való részbeni áthárítása, még a társulatok létrejötte idején úttörő megoldás volt, közben minden más közművesítésnél is általánossá vált. Tevékenységük ma nemcsak időszerű, de nyilvánvalóan tovább is fejlődik. Ennek fejlesztése, korszerűsítése teljes mértékben egybevág a mai és a jövőbeni várhatóan támasztott népgazdasági és helyi igényekkel. Tehát a társulatoknak ez a formája és funkciója korszerűbb, mint valaha. Nem kisebb érdekei fűződnek a társulatok fennmaradásához és hatékony működéséhez maguknak az érdekelteknek is: — Az állami közfeladat költségeiből rájuk áthárított közteher Viselése és az általuk önkéntesen vállait erőforrások igazságos elosztása és ellenőrzött felhasználása társulati formában egyszerű, nyitott és demokratikus. Bármely más adminisztratív eszközökkel begyűjtött és központosítotton felhasznált terület- és közműfejlesztési hozzájárulási módszer alkalmazása bürokratikusabb és kevésbé áttekinthető. — A tagok és érdekeltek saját (üzemi) vízgazdálkodási feladatainak megoldását is segíti a saját erőforrásokból létrehozott és általuk igazgatott szakmai szervezet és annak kapacitása, melyről az érdekeltek épp oly kevéssé mondhatnak le, mint az ágazat. Végül megvannak magának a (vízi) társulatnak is — kétségkívül bizonyos mérvű „önérdekeltséget” képviselő munkaszervezetnek —1 a maga „saját" érdekei: mindenekelőtt az, hogy az évtizedek szorgos munkájával kialakított és kifejlesztett munkahely és termelő-szervezet fennmaradjon, ennek anyagi és szellemi kapacitása maximális mértékben hasznosuljon, s nem utolsósorban az alkalmazottaknak is illő jövedelmet és munkahelyi biztonságot adjon. A társulatok tevékenységi körének fejlesztési lehetőségei Fentiek után célszerűnek látszik az említett tanulmánynak a társulatok tevékenységi körének bővítésére és fejlesztésére vonatkozó fejezetéből idézni az alábbi gondolatokat: A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium létrejöttével önként, automatikusan adódik a kérdés, 'hogy a társulatok miként kapcsolódhatnak be egyes környezetvédelmi feladatok megoldásába? A jelenlegi szervezeti és tevékenységi rendhez legközelebb áll a települési folyékony hulladék gyűjtése, előkezelésének 2
