Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 8. szám

megoldása és szakszerű elhelyezése. A másik ilyen lehetőség — talán ma a legégetőbb kérdés — a kis települések szer­vezett hulladékgyűjtésének és elhelyezésének megszervezése. A települési ivóvíz- és a szennyvízcsatorna-ellátás közötti különbség nemcsak a jelenben, hanem a távlatban is szük­ségessé teszi az ún. csatornapótló tevékenységet, azaz a szippantással összegyűjtött szennyvizekről, illetve iszapokról való szakszerű gondoskodást. E feladatok végrehajtását a te­lepüléstisztasági szolgáltatás keretében a 19 településtiszta­sági vállalaton kívül különböző szervezetek, gmk-к és ma­gánszemélyek végzik, melyék száma mintegy 600-ra becsült. A tájékoztató adatok szerint az éves összegyűjtött mennyi­ségnek kb. a fele „ismeretlen" helyen kerül elhelyezésre. Megállapítható, hogy az ezzel foglalkozók nagy részénél e tevékenység gyakorlatilag csak a „fuvarozásra" korlátozó­dik, a szakszerű kezelés és elhelyezés a legtöbb esetben vi­tatható, mely súlyos környezetszennyezést eredményezhet. In­dokolt lenne szigorú előírásokkal csökkenteni az ilyen vállal­kozók számát, azaz ezt „szakvállalati" tevékenységre korlá­tozni. E tevékenységben a társulatok jelentős szerepet vállal­hatnának. Hasonló problémák jelentkeznek a kommunális hulladékok elhelyezésével kapcsolatban is. Átfogó tervet keli készíteni a környezeti és közegészségügyi szempontokat is kielégítő ke­zelő- és lerakóhelyek kijelölésére, melyek megvalósításában, kezelésében és üzemeltetésében a társulatok ugyancsak részt vehetnének. Célszerű lenne részletesen megvizsgálni, hogy összefüggő területekre, vízrendszerekre nem lehetne-e a meglévő társu­latokon belül — részérdekeltségre alapozva — az ott levő ipari üzemek, mezőgazdasági üzemek és a települések által okozott vízminőségi kérdések megoldását elősegíteni. A fel­szín alatti vízbázisok védelmével kapcsolatosan a védőterü­letek kialakításához szükséges feladatokról készült alapozó tanulmány részleteiben is meghatározza a meglevő és po­tenciális vízbázisokat képező felszín alatti vizek előfordulá­sait, az ezekbe történő beavatkozások eredményeit, a védett­ségük jelenlegi helyzetét, a károsodás mértékét, valamint a védelem lehetséges eszközeit, kiemelve a védőterületek ki­alakításával kapcsolatos feladatokat. Az itt felsorolt tevékenységi körök az össztársadalmi és ágazati érdekeken túl találkozhatnak a helyi igényekkel és érdekekkel, szoros kapcsolatban vannak a vízgazdálkodás feladataival, melyek megvalósításában — a feltételek meg­teremtése esetén —• a társulatok felkészültségük, rugalmas alkalmazkodóképességük alapján rövid időn belül bekapcso­lódhatnának. Raisz Gusztáv MÉM miniszterhelyettes hozzászólása A tanácskozáson felszólalt Raisz Gusztáv miniszterhelyet­tes, aki bevezetőjében elismerően nyilatkozott a vízitársula­tok szerepéről, a mezőgazdasági termelés elősegítésében ki­fejtett munkájáról, majd röviden ismertette a mezőgazdasági üzemek 1986—88. évi meliorációs tevékenységét, rámutatva, hogy ebben a vízitársulatok közreműködése nélkülözhetetlen. Az üzemek az 1986—88. években összesen mintegy ezer ha területen hajtottak végre meliorációs beruházásokat 7 mil­liárd Ft beruházási költséggel —, mondta a miniszterhe­lyettes, majd így folytatta: A végzett munka néhány jellemzője, fontossági sorrend és a teljesség igénye nélkül: — az üzemek meliorációs szándéka, igénye változatlanul a térségekre koncentrálódik; — a vízrendezési munkák képezik a túlsúlyt, ugyanakkor csökken a talajosövezés iránti igény; — javult a tervezési-kivitelezési munkák minősége, ha nem is mindig, mindenhol a kívánatosnak megfelelően; — általánosnak mondható az ésszerűségre törekvés, az átgondoltság, de még mindig sok az üzemek erejéhez ké­pest drága beruházás; — a kivitelezések időtartama örvendetesen csökkent; — több térségben eredményesen (számottevő költségcsök­kentéssel) működnek a kivitelezési versenytárgyalások; — a koordinációs-szervező tevékenység javult. Gondot jelent azonban a vízitársulatok bizonytalan, ter­vezhetetlen forráshelyzete. Ugyancsak gond a fenntartási, karbantartási munkák elmaradása az üzemi és üzemközi mű­veknél egyaránt. Ezt követően Raisz Gusztáv röviden szólt az öntözésről, majd az 1989. évi kilátásokról és befejezésül kitért „A víz­gazdálkodási társulatok helyzetéről és továbbfejlesztésük le­hetőségeiről” szóló tanulmányra, hangsúlyozva, hogy az ab­ban foglaltakkal a MÉM vezetése összességében egyetért. Dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási mi­niszter felszólalása Felszólalása bevezetőjében dr. Maróthy László környezet­­védelmi és vízgazdálkodási miniszter a tanácskozás előkészí­tését, számvetését, az együttes közös gondolkodást érdemi­nek minősítette, hangsúlyozva, hogy ez a számvetés egy va­lóságos politikai helyzetben nem alkalmi indulatok burján­zásának fölvállalásával, hanem a valós világ képének rea­lista, építeni akaró és építeni tudó készségével és képessé­gével történik. Ennek igen nagy a jelentősége most, amikor nemzeti ügyünkről, országunk jövőjéről, népünk boldogulá­sáról van szó, amikor megújulást akarunk és azon munkál­kodunk. Ezt figyelembe véve a tanácskozásnak értelme és je­lentősége van. A társulatok eddigi értékteremtő munkáját mérlegre téve megállapítható, hogy a bizakodó és tettre kész magatartásra nagyban kötelez a társulatok múltja, hiszen ez az egyesülési forma egyféle érdeknek és szándéknak ki­fejezője korábbi eredményeivel, jelenbeli szükségleteivel, s nem kétséges, hogy nagyon nagy jövőjével is. Alkalmazkodni képes és olyan területen működik, mely direktben, minden­napjaiban is az ember boldogulását szolgálja, bizonyítot­ta életrevalóságát — hangsúlyozta a miniszter, majd így folytatta: mély meggyőződésem, hogy a jövőnket illetően is pótolhatatlan. Ez a forma fönnmarad, erősíteni, óvni kell és tartalmának mikénti bővítésével kapcsolatban kell gondol­kodnunk, cselekednünk. Ezt követően a miniszter megállapította, hogy a beszá­moló és a számvetések, melyek a felszólalók részéről elhang­zottak, jól számoltak változó körülményeinkkel. Ezekhez a változó körülményekhez szeretnék néhány adalékkal csatla­kozni, mondta Maróthy László, és elsőként a vállalkozási forma karakterbeli erősödésére utalt, hangsúlyozva, hogy legyünk bátrak célszerűen kombinálni a gazdálkodás erő­forrásait. Ehhez a lehetőségek adottak, a Parlament leg­utóbbi ülésén ez törvényi formát is öltött. A következő problémaként a miniszter a közművállalatok gazdálkodásának január 1-jétől történő változására utalt, amikor is az általános vállalkozási nyereségadó közepette fognak élni. Utalt továbbá az állami támogatások csökken­tésének tendenciájára, ami alól nem lesz kivétel a környe­zetvédelmi és vízgazdálkodási ágazat sem. Ennek kapcsán merül fel a vízdíjak rendezése, amit szakmailag úgy kell megalapozni, hogy a növekvő lakossági teher kulturáltabb ellátással, biztonságosabb szolgáltatással párosuljon. A miniszter felszólalásában utalt arra is, hogy a folyamat­ban levő szerkezetváltásban gazdaságunk az ipart preferál­ja. Ez viszont jogos igényként veti fel az infrastrukturális hát­tér fontosságát, aminek konzekvenciáit ágazatunknak is le kell vonnia, igazodva e téren is a változó körülményekhez. A változó körülmények sorát folytatva a miniszter kitért a környezetvédelem jelentőségének növekedésére, hangsúlyoz­va a természeti erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás fontosságát. Az e téren kialakult bajok ui. nagyrészt a túl­­használatra vezethetők vissza. A környezetvédelem kapcsán Maróthy László röviden szólt a környezetvédelmi kormányzati szerveződésről és munkáról is, megemlítve, hogy egy olyan ágazat kapcsolódása alakul a társulati tevékenységhez, amely szilárd bázist kell hogy jelentsen a megoldásra váró feladatokhoz. A társulatok fejlesztési irányáról szólva a miniszter hang­súlyozta a területi önkormányzat további erősödésének szük­ségességét, majd utalt azokra a lehetőségekre, amelyek a környezetvédelem és a természetvédelem terén hozzájárul­hatnak a társulati tevékenység profiljának bővítéséhez. Felszólalása befejezéseként a miniszter hangsúlyozta, hogy az a megújulás, ami országunkban van, nagyon erős poli­tikumot kíván és ez a politikum meg kell hogy jelenjen az ágazat mindegyik egysége területén, így a társulati mozga­lomban is. Ennek elsősorban a színvonalas szakmai munká­ban, a nagy felelősséggel végzett szolgáltatásban kell meg­nyilvánulnia, megnyerve ezzel az emberek bizalmát. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom