Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 6. szám
Kosa Csaba Tóntelléki felvételek A vadkacsa A faluvégen, ahol a tó őriz még valamit a tíz—-tizenkét esztendő előtti regényes nádasból néha alig férnek egymástól a horgászok. Vízbe szúrt táblák hirdetik, hogy munkaterület — strand épül itt — a figyelmeztetés azonban még egyetlen pecást sem fordított viszsza. Megszállják a hosszú kőfalat, szórják a vízbe a kenyérhéjat, a magot, a titokzatos etetőszereket. Halat mégis egyre ritkábban emelnek ki. Tán túl sokan vannak a nagy zsákmányhoz. így aztán viszik, ami horogipa akad. Még nem láttam, hogy a snecin kívül halat visszadobtak volna a tóba. Talán éppen ezért az utóbbi időiben egyre agresszívebbek. Szitkozódva fenyegetik a közelükbe tévedő vadevezősöket: zavarják a haljárást. És egyre kevésbé hajlandók zsákmány nélkül távozni. Egy fürge mozgású, barnára égett fiatalember a napokban vadkacsát kapott a horogra. A ruca — nyilván a régi békés napokra emlékezvén, amikor együtt úszkált a vízi tisztáson fürdözo falubéliekkel — a parthoz kormányozta magát. Ott ráharapott a' barna ifjú csalijára, a csábító kukoricaszemre. A horgász partra vontatta, szárnyát és lábát összemadzagolta, s a rucát odakötözte egy véletlenül megmaradt nádcsomóhoz. Mindezt a fiamtól s az ő falubéli barátjától tudom, — végignézték a fogságba ejtés műveletét. Az ifjú horgász mindjárt rendelkezett: No fiúk, hozzatok snecit, etessük ezt a kacsát, föl ne forduljon, nekem! A gyerekek — nem sejtvén a horgász igazi szándékát — indultak, s a többi barátot is értesítve, lelkesen táplálták a vadkacsát. Csak akkor döbbentek meg, amikor a horgász csomagolni kezdett, s a rucát kimarkolva a nádcsomó alól, belegyömöszölte egy kisebb fajta barna bőröndbe. Hát nem engedi szabadon? —- Ebből pecsenye lesz! Futottak a gyerekek a faluba, hozták a hírt. Egy sérült kacsát a bőröndbe? Hogy megfulladjon? A parton még találkoztam az ifjú horgásszal. Piros Skodája csomagtartóját rendezgette, láttánkra gyorsan lehajtotta a fedelet. De a barna bőröndöt még láttam. Átnézett rajtam: — Maga hatóság? — Törvény nélkül is. .. — Ezek a kölykök hazudnak! Itt kószálnak, lesik mit emelhetnének el! — Megnézhetném a bőröndöt? — Majd ha papírt mutat! Elhajtott, csak a kölyköket fenyegette meg a szemével. Két középkorú férfi horgászgatott a parton. Hozzájuk fordultam. A gyerekek azt mondták, ők is láttak mindent. Nem volt kedvűik a társalgáshoz. Végre az egyik rám nézett: — Nézze! Kacsára lőni tilos. De horoggal kifogni . .. A sör Nagy fekete kocsi fékez a parton. A benn ülőik gyorsan kirakodnak. Kempingszékek, kempingasztal, aranysárga csíkozásé napernyő. Gumimatracok, felfújható francia gyártmányú gumicsónak. Ez utóbbi inkább csak kellék. Ott fekszik a Merci mellett, a két jármű egymás rangját emeli. A Mercedes utasai — öten vannak: férj, feleség, fiú, meny, az u noka — hozzá készülnek az evéshez. Még csak délelőtt tíz óra van, de úgy látszik nem reggeliztek. Vagy talán az ebédet is elköltik egyszuszra? Szalámi, kenőmájas, ikra, vaj, méz, őszibarack, szőlő, sárgadinnye szeszélyes egymásutánban. A családfő nyakán, mellén csurog a zsírral keveredett gyümölcslé, a családtagok egymást bíztatják teli szájjal. Ebből is vegyél, ezt kóstold! A kis unoka konyákig turkál az ételekben, a vajat szétkeni a füvön, az ikrát arcára mázolja, s miire észreveszik, musttá taposott két Mányi szőlőt. Múlik az idő, a déli verő is ott találja a családot a napernyő alatt. Feketét szürcsölnek, süteményeket majszolnak, az unoka tejcsokoládét dobál a vízbe. — Lehűlt a sör? — kérdi a családfő. A fiú ellenőrzi a vízbe állított üvegeket és a fejét csóválja. — Langyos. Langyos mlint a ... s mondja az ismert hasonlatot. — Ezt megcsinálták! — morogta az apa. — Ezt a tavat. Három milliórdot költöttek rá! Három milliórdot. És büdös a víz. De megmondom én miiért! Az öntisztulás .. . Elvették az öntisztulás lehetőségét. Csupa betonfal mindenütt. Azelőtt a víz kimosta a szennyet magából. Kivetette a partra a mocskot. Erre jöttek a nagyokosok! Az unoka nyafogni kezd. Nyúzza az anyját, a nagyanyját, vinnék el a bokrok közé. A bokorsor száz-százötven méterre lehet ide. — Neked meg mi bajod? — mérgelődik a családfő. — Menj be a vízibe és kész! Esznek tovább. Fintorogva isszák a sört — langyos. Az unokát közben kihozzák a tóból, a bűnjel lágyan ringatózik a vizen. Régen az ilyesmit megették a halak. De már a halakat is kipusztították a rendezés közben. — Megbüntetném őket! — háborog a családfő, miközben vizezett szivacscsal törölgeti a nyakát és a hasát. — Elherdálták a vagyonúinkat! A közét! Az enyémet, a tiédet, mindenkiét! És mit kaptunk mindezért. Egy langyos mosdólavórt. Fogadom, hogy trágyalét eresztenek ebbe a vízbe. Olyan a színe, mint a kávénak! A feleség mosogat. Műanyagdézsába rakja a tányérokat, tisztítószereket keverget, súrolja az evőeszközöket. A zsíros, paprikás löttyöt a tóba dönti. A sör még tart. Isznak. Aztán uzsonnáznak. Szalámi, gyulai kolbász. A héját bele a vízbe. Régen a kolbászokról sem kellett lehúzni a bőrt. De most műanyag. Mindenféle gyomorbetegséget okoz. — Felelős persze nincs! Kinyírnak egy tavat, felelős meg sehol! Alkonyat táján becsomagolnak. A Mercedes nagy csomagtartójába minden belefér. De a sörösüvegeket csak nem cipelik hazáig. Hagyják a parton? Azt mégsem. A családfő int a fiának, aki nagy ívben elhajítja a palackokat. Loccsan a víz, most látni csak, milyen koszos, a fene ezt a tavat, ide sem jönnek többet! Gazdátlan stégek a ráckevei Dunán Befejeződött a vizsgálat a ráckevei Duna-ágban a vízen álló stégek fennmaradási engedélyeztetésére. A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság összesen 6460 vízbe nyúló építménynél mérlegelte, megfelelnek-e a környezetvédelmi, illetve a vízvédelmi követelményeknek, az építési előírásoknak. A vizsgálat szűrőjén 532 stég azért akadt fenn, mert gazdája egyelőre ismeretlen, így azt sem lehet tudni, van-e rá építési engedély. Ezek jegyzékét a vízügyi igazgatóság elküldte az érintett területek tanácsainak, ahol kifüggesztik a listát. A stégek tulajdonosai még harminc napig jelentkezhetnek, és ha ezután sincsenek meg a gazdák, a stégek állami tulajdonba kerülnek. A továbbiakban a tanácsoktól függ, hogy közösségi célokra megtartják-e, vagy elbontják őket. További 600 stégről pedig, amelyen faház, bódé is áll, szakértők döntik el, hogy fennmaradhat-e; a vízi rendőrség, a tanács és a Köjál szakemberei vizsgálják meg az építményeket. Amelyikre eleve nincs építési engedély, azt mindenképpen le kell bontani, más részük sorsát az dönti el, megfelelnek-e a megszigorított környezetvédelmi előírásoknak, betarthatók-e ezekben az épületekben a higiénés követelmények a Duna vizének szennyezése nélkül. Amelyik stégen álló házra lebontás vár, arra már csak ez év végéig adnak az építési hatóságok fennmaradási engedélyt. 18
