Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
Vízügyi históriák Dabolczi János esete „egy doktor úrral” és a cigarettázással Szabolcsnak, Szatmárnak, az Ecsedi lápnak nagy ismerője erős dohányos volt, (még 70 éves korában is vagy 25—30 cigarettát szívott naponként). Jól tudta, hogy előbb-utóbb csökkenteni kell az adagot, de ezt halogatta, legalábbis „orvosi előírásra” akarta hárítani a döntést. János bátyánk egyszer csak félbevagdosta a „bűzrudacskákat" és úgy szívta őket. Magyarázatot kértek tőle és ő elmondta: „tegnap azt füllentettem orvosom kérdésére (30 cigi fejadag mellett), hogy 50-et szívok, így a doktor előírta a felére csökkentést. így mától csak 25-öt szívok, de azt is „félbe vágva”. Az 1948—53 közötti időszak „jelzése” Dinnyés Lajos nyomán 1957 májusában a Budapesti Vízügyi Igazgatóság beszámolt a Pest megyei Képviselő Csoport előtt a megyét érintő vízügyi kérdésekről. Annak rendje és módja szerint az igazgató ismertette a múltat, jelent, jövőt (egy kb. 20 perces beszámolóban), a képviselők kérdéseire az osztály- és csoportvezetők adtak részletes választ. A többórás értekezleten főleg az öntözési és belvízrendezési kérdéseket tárgyalták, így szóba került a „meg nem felelő” öntözőtelepek felújítása (rekonstrukciója), vagy teljes kikapcsolása is. A kérdések zöme a „kikapcsolás” okaira irányult, így szabatos válaszok születtek; de a fő felelősök „homályban maradtak”. Az értekezlet második cigaretta szünetében Dinnyés Lajos ny. miniszterelnök, tényleges könyvtári főigazgató és egyéni gazdálkodó „rákérdezett" a főbb okokra. A szűkebbkörű beszélgetésen négy képviselő előtt a vízügyiek elmondták némelyek viselt dolgait. Dinnyés Lajos: ,,... így már értem. Nekem elég lett volna, ha azt mondják, hogy a telepek kijelölése és építése a citrom- és gyapotkorszakban történt.” Miniszteri, kormánybizottsági szemle az 1954. évi dunai árvíz alatt Az addig észlelt nyári árvízszinteket meghaladó árhullám a még megfelelő méretekre nem kiépített fővédvonalakat és a védekezésre kijelölt nyári gátakat „erősen megpróbálta”. A szigetközi töltés szakadások után megalakult az Árvízvédelmi Kormánybizottság, annak tagjaként Bebrits Lajos KPM miniszter az Ipoly torkolat—déli országhatár közötti szakaszon tartott több napos szemlét és intézkedett a vízügyi védelemvezetés igényei szerint. (MÁV pályamunkások vezénylése, anyag- és kéziszerszám biztosítása, irányvonatokkal védelmi anyag szállítás, hírközlés biztosítása stb.) Útjára a KPM-ből és az OVH-ból kiküldött szakértők kísérték. A Mohácsi PB székházában a megyei- és városi párt- és gazdasági vezetők, a BM Határőrség illetékes parancsnoka és a szakértők jelenlétében vagy 30 fő előtt Domokos J. Róbert vízügyi igazgató jelentett. Ez egy pénteki nap utolsó hivatalos eseménye volt. Előzőleg a délelőtti órákban Kisoroszi határában a várható tetőzésig már nem kiépíthető vonal feladásában döntött Bebrits Lajos. A szentendrei (Bükkös patak menti) töltés építéshez „vezényelt” kisegítő erőt, délután a Bölcske—Madocsai nyári-gát erősítéséhez Kajári Sándor mérnök igényelte (és meg is kapta az Ígért 24 órán belül) a MÁV dolgozókat. Bebrits úgy 23 óra táján a Kalocsai VÁ-on MÁV szalon- és hálókocsiban esti eligazítást tartott, munkavacsorán beszélgetett el a kíséretében utazó KPM és OVH küldöttekkel. Szombaton többszöri megállás után érkezés Budapestre. Vasárnap 10 óra-A II. világháború befejeztével romokban heverő ország talpra állítását — az újjáépítést — a VÍZÜGYI SZOLGALAT indította meg a legkorábban. A helyreállítási munkák befejeztével, ugyancsak élenjárt a korábban megkezdett, de félbeszakadt munkák befejezésének végrehajtásában is. Nevezetesen az anyagszükséglet nélküli földmunkákra helyeződött a hangsúly, ezek voltak az elsők, legkorábbiak, hiszen csak ásó, lapát, csákány, esetleg talicska no meg tettre kész dolgos munkáskezekre, kubikusokra volt szükség. Ez pedig rendelkezésre állt Csongrádban. Nem volt azonban a hatékonysággal minden rendben! A napi teljesítményt nem csak az igyekezet határozza meg, determinálja. A korábbi gyakorlat szerint, vagyis a háború előtti időben általánosan kitermelt napi 6—7 m3-es teljesítményt nem érte el, csupán 3—4 m3-t ha elért, összezsugorodott. Ezt a munkavezetésen kívül, a város vezetősége, élén az alispánnal, aki akkor az újonnan szervezett közigazgatás élén funkcionált, észlelte. Érdekessége az volt a dolognak, hogy maga is jó ismerője volt az itt folyó munkáknak, tekintettel arra, hogy a háborús eseményeket megelőzően, maga is dolgozó volt e helyen. A tényleges okot tőlem kívánta személyesen tudakolni! Indoklásul, az emberi motor erőkifejtéséhez szükséges üzemanyag a — kakor összefoglaló és záró eligazítás a KPM-ben, majd a miniszter a Megyei Tanács elnökével és az OVH szakértőkkel még Szentendrére megy, ahol Nagy Gyula műszaki tiszt jelentését meghallgatja, majd a két napos eredmény láttán a kissé kialvatlan, „de erősen borostás védelemvezetőt" szinte levegőbe dobja, átöleli, így köszönve munkájukat. Hátra van még a Surányi vonal szemléje, ahol ugyancsak eredményesen dolgoztak. A Kormánybizottság tagjának Bebrits Lajosnak „segítését" igazán a vízügyi védelemvezetés tudta értékelni, fűszer az 1940. és 1942. évi kereken 1,5 millió kh belvízborítás, valamint az 1941. évi jeges árvízi 150 ezer kh-as elöntés és 870 ezer kh-as belvízborítás idején csak a védekezés utolsó időszakában kezdte meg működését az Árvízvédelmi Kormánybiztos, általában a BM államtitkára, aki így csak a vízvisszavezetés és helyreállítás munkálatait „gyorsíthatta". Töröcsik Gyula lóriás táplálék — hiányát jelöltem meg. Felsoroltam a munkafolyamatokban eddig volt szokások hiányát, a reggeli pálinka adagot, majd a früstököt jelentő „szalonna” zsiradék hiányát voltam kénytelen megjelölni, melynek hiánya nem biztosíthatta azt az erőkifejtést, ami feltétlenül szükséges az e fajta nehéz fizikai munka végzéséhez. Ezért természetszerűen csökkent a teljesítmény. Közöltem az illetékesekkel, hogy szilvalekváron, no meg sülttökön több teljesítményt kívánni, de remélni sem lehet. A közölt tényadatok alapján meg is érkezett a segítség a központi készletből, a sózott fehér szalonna, melynek hatására észrevehetően emelkedni kezdett a teljesítmény, gyorsabban nőttek a kitermelt földkupacok, és szükségszerűen a keresetek is. A Tiszahát kubikosától a megszokott suhhantott leves, vagy öhöm helyett, szilvalekváron és sülttökön teljesítményt várni, vagy kívánni nem lehet. Ezt bizonyította kézzel foghatóan ez a kis epizód is! Bizony az újjáépítés nagy munkája így indult, indulhatott. De megindult és eredményeket szült, bizonyítva a magyarság tettre készségét, akaratgazdagságát, és hűségét hazájához! (Feljegyezte: Bartsch Lajos oki. mérnök, Szeged) Egy érdekes epizód a vízügyi szolgálatból 25
