Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
A vízügyi ágazat helyzetéről tárgyalt a MEDOSZ kibővített elnökségi ülése A MEDOSZ Elnöksége február 27-i ülésén a vízgazdálkodással kapcsolatos kérdésekről tárgyalt. A tanácskozáson, amelyen az ágazati érdekképviselet hatékonyabbá tétele érdekében részt vettek a vízügyi szakosztály tagjai, a vízgazdálkodás területén dolgozó központi vezetőségi tagok, valamint a vízügyi igazgatóságok, intézmények és vállalatok szb-titkárai is, dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese ismertette az 1986-ban végzett munkát és az idei esztendő feladatait, amelyek megvalósításához a szakszervezet támogatását kérte. A testület a tájékoztatóban foglaltakat megvitatta és az azzal kapcsolatos véleményét állásfoglalásban rögzítette. Mint ismeretes, a vízügyi ágazat 1986-ban — nehézségei ellenére — eredményes évet zárt. Nem elhanyagolható része volt ebben a vízügy területén dolgozó MEDOSZ-tagoknak, szakszervezetünk gazdálkodást segítő tevékenységének. A MEDOSZ XXVI. kongresszusa határozatának végrehajtásával, valamint a vízügyi ágazat VII. ötéves terve főbb célkitűzéseinek megvalósításával kapcsolatos feladatokat az OVH és a MEDOSZ vezetői 1986. február 25-én egyeztették. A megbeszélésről kiadott írásos emlékeztetőt szakszervezetünk valamennyi megyei bizottsága megkapta, hogy a benne foglaltak végrehajtására az alapszervezeteket kellőképpen mozgósíthassa. Az OVH és a MEDOSZ vezető testületéinek kapcsolata az év hátralévő részében is módot adott a folyamatos, kölcsönösen hasznos együttműködésre. Mindvégig alapvető feladatunknak tekintettük a kiemelt vízügyi kormányprogramok támogatását. Csak címszavakban említve a legfontosabbakat: Balaton és Velencei-tó vízminőség-védelme, Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, víztakarékosság, közművesítési helyzet javítása. Szakszervezetünk vezetése kiemelt figyelmet fordít az országhatárokon is túlmutató dunai vízlépcső nagyberuházásra, amelynek építését titkárságunk tagjai is megtekintették. Mivel jelenleg is 28 vállalat érdekelt közvetlen munkával a nagyberuházásban — a mozgalmi feladatok összehangolása érdekében — titkárságunk kezdeményezésére a SZOT intézőbizottságot szervezett SZOT szervező irányításával. Szakszervezetünk felvállalta és sokoldalúan segíti ezen új Intéző Bizottság helyszíni segítő, koordináló, érdekegyeztető tevékenységét a beruházáson részt vevő vállalati szakszervezeti bizottságok körében. Szakszervezetünk munkájának szakmai megítélésében fontos szerepet töltött és tölt be a vízügyi szakosztály. Véleményeivel, megállapításaival szakmailag tette megalapozottá vezető testületeink állásfoglalásait, javaslataival jó muníciót adott munkánk hatékonyabbá tételéhez. Szakszervezetünk szövetségi jellegéből eredően nagy hangsúlyt helyezünk ágazataink, így a vízgazdálkodási ágazat érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájának erősítésére. Ezt a célt szolgálta a Hidrológiai Társasággal és a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányával az együttműködés eddigi tapasztalatainak áttekintése, melynek során meghatároztuk jövőbeni közös feladatainkat. Meggyőződésünk, hogy a szorosabbá váló együttműködés hatékonyabban fogja segíteni az ágazati célkitűzések megvalósítását, kongresszusunk határozatainak végrehajtását. Tárgyalásaink során külön hangsúlyt kapott az értelmiség és a pályakezdő fiatalok sokoldalú erkölcsi-anyagi megbecsülésének igénye. A mind nehezebb gazdasági körülmények az elmúlt időszakban egyértelműen az emberi tényező szerepének fontosságára irányítják a figyelmet. Ezért éreztük szükségesnek, hogy — a gazdálkodás segítése mellett — megyebizottságaink közvetítésével hatékonyabb érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységre ösztönözzük alapszervezeteinket. Közös erőfeszítéseink eredményeként — ha mérsékelten is — javultak a vízügyi dolgozók élet- és munkakörülményei. Az anyagi érdekeltség továbbfejlesztése révén a népgazdasági átlagnak megfelelően — tervszerűen — alakultak az ágazatban a bér- és jövedelmi viszonyok. Külön említést érdemel, hogy a vízgazdálkodási társulatok dolgozói keresetének növekedése megközelítette a népgazdasági átlagot, de a korábbi években bekövetkezett lemaradás megszüntetéséhez még további erőfeszítésekre lesz szükség. Szakszervezetünk az elmúlt esztendőben is figyelemmel kísérte a vízgazdálkodási ágazat munkaerő-helyzetének alakulását. Elnökségünk két alkalommal is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és megállapította, hogy — néhány területtől eltekintve — a VII. ötéves tervben foglalt célkitűzések sikeres teljesítéséhez a szakképzett munkaerő rendelkezésre áll. A MEDOSZ legutóbbi kongresszusán az ágazat dolgozóinak jogos igényeként fogalmazódott meg a 40 órás munkahétre való átállás. Megvalósítását továbbra is szorgalmazzuk, s ezzel kapcsolatos álláspontunkat a SZOT vezetői is támogatják. Az átállás jogi lehetőségeit 1986-ban komoly erőfeszítések árán sem sikerült megteremtenünk, mert tudomásul kellett vennünk, hogy — a népgazdaság 1985-ös, rendkívül gyenge teljesítménye alapján — az elmúlt esztendőben nem volt lehetőség a munkaidőalap ilyen arányú csökkentésére sem. Eredménynek tartjuk, hogy az ágazatban szociálpolitikai téren sikerült a szintentartást megvalósítani, sőt az OVH illetékes vezetőivel folytatott közös vizsgálataink azt mutatják, hogy néhány területen — főleg a nem telepített munkahelyek ellátottsági szintjének növelésében — szerény fejlődés is tapasztalható. Szakszervezetünk vezetése — a megyebizottságok bevonásával — felmérte a hátrányos helyzetben élő nyugdíjasok körét. Ennek összegezése és az ajánlások közzététele a következő hónapok feladata. Már maga a felmérés is járt olyan eredménnyel, hogy a vízügyi szervek gazdasági és mozgalmi vezetőinek a figyelmét az anyagi nehézségekkel küzdő nyugdíjasainkra irányítottuk. Sok igazgatóság, vállalat, intézmény kereste és találta meg a nyugdíjasokon való segítés módozatait. Kibővített elnökségi ülésünk állást foglalt néhány olyan kérdésben, melyek megoldása az OVH vezetésével közösen a következő időszak feladata. Ilyenek többek között a különélési díj, az étkezési hozzájárulás, munkásszállítás; az utazási kedvezmények, a szerszámhasználati díj, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom feltételrendszerének korszerűsítése, a 40 órás munkahét kérdéskörei. Ezek mind a kongresszusunkon, mind a szakosztályüléseken folyamatosan visszatérő, megoldandó feladatként vetődnek fel. ülésünkön hangsúlyt kapott, hogy fő figyelmünket az 1987-es terv célkitűzéseinek megvalósítására kell fordítanunk. Ezt kívánja tőlünk a népgazdaság egészéért érzett politikai felelősségünk. Ennek érdekében minden eddiginél nagyobb szükség van a dolgozó kollektívák összefogására, az együttes, értő cselekvésre. 1987 mindannyiunktól többet, jobbat, minőségibbet követel. Valamennyiünk érdeke, hogy megtaláljuk a nehéz helyzetből kivezető utat. Éppen ezért támogatjuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1986. novemberi határozatában és a SZOT ezt követően kiadott közleményében foglaltakat, minél eredményesebb megvalósításukat pedig a szakszervezeti mozgalom sajátos eszközeivel segítjük. Bízunk benne, hogy tagságunk egységes cselekvési szándékát bizonyítani fogja a vízgazdálkodási ágazat dolgozóinak — eddigi eredményeikhez méltó —* részvétele a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére meghirdetett munkaversenyben. Varga György a MEDOSZ Központi Vezetőségének titká ra
