Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
Johann Aminger képén 1834-ben a tó felső része még jól látható gomi házának adományozott. Ez volt Magyarország első közfürdője. Egy 1294-es oklevélben ismét az esztergomi káptalan itteni birtokaival találkozunk, melyek a Szent Anna kolostor, a királyi város árka, a Kis-Duna és a Hévíztó lefolyásán levő káptalani malmok árka között terültek el. Ugyanitt a káptalan fürdőit és a malmok vízrekesztőit is megemlítik. A fenti föld, a malmok, azok duzzasztóművei és a fürdők egy per kapcsán 1295—1296-ban is előfordulnak. A káptalan malmával is és a Tapolcai hévízen levő fürdőjével 1303-ban ismét találkozunk. A következő adatunk 1420-ból való. Ekkor Gyürki András fia, Mihály molendinátor a malom javításáért, annak egyharmadát kapja birtokul, de ezt a részt a káptalan készpénzben megváltja tőle. Az eddigi adatainkat a tóról és a környékéről oklevelekből ismerjük. A tó első ábrázolásával 1594-ben találkozunk Ruda János által készített látképen —■ német, latin és magyar nyelvű magyarázó szöveggel. A látképen a tó az ,,E" jelzést kapta. A felirat a következő: ,,Héw wyz, Z. Tamas hegijből foliky” (Hévíz. Szent Tamás hegyéből folyik ki.) A malom a tó DK-i végénél — a mai Bajcsy-Zs. u. 12. sz. ház udvarának helyén (a mai Bástya áruház melletti autóparkoló helyén) állott. Esztergom 1543. évi elfoglalása után a törökök lőpormalommá alakították át. Johann Sibmacher 1595. évi metszetén is így szerepel, mely egyben a malom első ábrázolását mutatja. A Custos-féle ugyancsak 1595-ben készült metszeten a tavat kettéosztó duzzasztógát (malomgát) látható. A Meyerpeck-féle, szintén 1595-ben készült metszet számunkra gazdagabb információt nyújt. Itt is láthatjuk a tavat kettéosztó gátat. A tó felső részét a felirat szerint halastónak (Piscina) használták. Láthatjuk a malom épületét „Puluer mül" felirattal. A lőpormalom mellett, annak védelmére a törökök kisebb erődöt létesítettek. Az erődöt Evlia Cselebi leírása szerint 1605-ben Kodzsa Lala Mohamed pasa építette. Claudio Cogorana 1595. évi térképén azonban a tó DK-i végénél kisebb erőd körvonalai vehetők ki. Valószínű, hogy az erőd a XVI. században készült és az 1594—95-ben elpusztult erődöt Kodzsa Lala Mohamed csak újjáépítette. 1663-ban a lőpormalomról és a körülötte levő erődről Evlia Cselebi a következőket írja: „...a Duna folyó partján lapos, sík réten fekvő, tágas, négyszög alakú, tömésfal kerítésű, erős palánka. Kerülete hatszáz lépés. Mivel alacsony helyen fekszik, azért árka nincs. Északi oldalon a kapuja előtt árka és felvonóhídja van. Négy szögletén, négy erődítményében sáhi ágyúk és muskéta puskák vannak. Parancsnoka, kétszáz katonája dsebedsi, topcsi (tüzér) és bárutdsi basi (lőporfelügyelő) agái és benn a várban egy külön osztályban katonaházai vannak. A Bárutkháné gyára külön van. Ennek is, mint a budai lőporgyárnak bronz kerekei, hengerei és mozsarai vannak. Ennek is minden szerszámát és kerekeit a hévforrás vize forgatja. Ennek vize kissé hűvösebb . . .” A törökök kiűzése után (1683) a tó és környéke visszakerült az esztergomi káptalan birtokába, amely valószínűleg a régi malom helyén, vagy annak átépítésével a vizét ismét a malom hajtására használja fel. A malmot és a malomárkot pontosan jelzik az 1751. évben Plan de Gran és Andreas Krey 1754—1756. évi térképei. A térkép kétkerekű malmot ábrázol. Helicher József, egykori városi tanácsos írása szerint az ő ifjú korában Az 1882-ben feltárt malomépület délnyugati sarka (Foto: Molnár Erzsébet) (1790 körül) a tó sűrű náddal benőtt volt, amelyet Sándor Antal gróf az esztergomi káptalantól megvett és azt betöltette és a forrásokat medencébe vezette, amely fölé fürdőházat építtetett. Valószínű, hogy ekkor a tó alsó része töltődött fel (a Fürdő Szálló helye még nem). Ugyanitt említi, hogy a víz ekkor kallómalmot hajtott. Johann Aminger képén, amely 1834- ben készült, a tó felső része még jól látható. Egy másik, Prokopp János által készített, az 1838-as árvíz utáni térképen is még szerepel a malom épületével együtt. 1841-ben Kossuth Lajos járt Esztergomban. Hírlapjában a malomról is, mint a város nevezetességéről tesz említést, mely a következőképpen szól: „Esztergomban jövő kikeletkor, a malmot melly a régi posvadásban tespedő városközepetti hévízen van, egy új szerkezetű angol—amerikai malom váltandja fel Gramliny Ignácz derék hazánkfia a vállalkozó, ki olly szerkezetű művet honunkban első állíta fel Surányban.” A tó feltöltésének pontos idejét nem tudjuk, de azt szűk keretek közé lehet szorítani: Az 1838-as árvíz utáni térképen a tó még szerepel. Tudomásunk van arról, hogy 1841-ben Zofahl Lőrinc építész és Grämling Ignác ácsmester közösen vállalkoztak a lecsapolt hévíz helyén a Fürdő Szálloda felépítésére. 1842-ben Hild József építész (ebben az időben az esztergomi Bazilika építését is vezette) az épületeket megvizsgálta és kijelentette, hogy azok jól és szilárdan vannak megépítve. A fenti adatok alapján a tó feltöltésének idejét 1839—1841-es évek közé tehetjük. A tó megszüntetésével egyidőben a forrásokat földalatti alagút, ill. folyosórendszerbe foglalták, melyek a jelenlegi úttest alatt két helyen is átmennek. A malom átépítésére, a Kossuth által is említett új angol—amerikai szerkezet (műmalom) beépítésére 1843-ban került sor. Az átépítést Grämling Ignác végezte, aki az ország első műmalmát 1836-ban készítette a Nyitra megyei Nagy-Surányban. Az Ö nevéhez fűződik az esztergomi hajóhíd építése is 1842-ben. 23
