Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
Régészeti feltárás Az esztergomi Hévíz tó környékén Részlet Johann Sibmacher 1585-ben készült metszetéről Esztergom középkori emlékei között nagy jelentőségűek azok az emlékek, melyek a város vízügyi múltjáról nyújtanak számos kortörténeti adatot. Ezeknek az emlékeknek a feldolgozása és kiértékelése csak több éves kutatómunka eredményeként válhat valóra. Az esztergomi városközpont építésével lehetőség nyílt a város egyik jelentős vízügyi emlékének a megkutatására. Történeti adataink vannak arról, hogy Esztergom Hévízi területén a magyar vízgazdálkodás története szempontjából igen érdekes objektum állott: egy Árpád-kori eredetű vízimalom, melyet a török korban lőpormalommá alakítottak át. A városközpont építése miatt a területileg illetékes Balassa Bálint Múzeum már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az építkezések során az egykori vízimalom maradványai előkerülhetnek, illetve az építkezések során azok megsemmisülhetnek. A Balassa Bálint Múzeummal és a Városi Tanács Építési Osztályával egyetértésben született meg a gondolat, hogy a területet a tervezett építkezések megkezdése előtt meg kell kutatni. A fentiek értelmében került sor a Balassa Bálint Múzeum és a Magyar Vízügyi Múzeum közös munkájára, mely 1982. augusztusában kezdődött. De nézzük először a Hévíztó és a hévízmalom rövid történetét. A mai Bajcsy-Zs. u. 14—18. számú házak helyén (Fürdő Szálló), a strandfürdő területére is kiterjedő, meleg vizű tó terült el, melynek bő vize hasonló nevű patakban folydogált a Kis- Duna felé. A tavat a Szent Tamás hegyből fakadó meleg vizű források táplálták. A hévforrások környékén a hegy Dny-i lábánál, illetve a Hévíztó Ny— ÉNy-i oldalán alakult ki a középkori Hévíz (Tapolca) település, mely szintén a tóról kapta a nevét. A középkori Hévíz (Aqua Calidea, Toplycha, Tapulcha, Toplicha, Héw wyz) bolgárszláv eredetű neve korai (X—-XI. sz.) településre enged következtetni. A melegvizű tó mellett kialakult település eredetileg királyi birtok, melyet 1201-ben Imre király a rajta levő telkekkel, épületekkel és lakóival együtt az esztergomi káptalannak adományozott. A fenti terület határa ekkor a Kis-Duna kikötőjétől, — ahol bárkákban tartották a halakat — kelet felé egészen a királyi város árkának végéig, onnét a Hévíztóig, majd vissza a kikötőig terjedt. A Hévíztó forrásánál III. Béla király felesége, Anna királynő közfürdőt (balnea communia) létesített, melyet a hozzá tartozó földdel együtt IV. Béla király 1238-ban a keresztesek eszter-Részlet Andreas Krey 1754—1756. évi térképéről Részlet Meyerpeck Farkas 1585-ben készült metszetéről 22
