Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 1. szám
HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Környezet- és természetvédelmi napok Komárom megyében (II.) Lapunk előző számában hírt adtunk arról, hogy Komárom megyében —■ folytatva a korábbi évek gyakorlatát — 1986 októberében ismét sor került a környezet- és természetvédelmi napok megrendezésére, a hulladékgazdálkodás témakörének napirendre tűzésével, mely egyike a hazai környezetvédelem legnagyobb gondjainak. A téma jelentőségét figyelembe véve, általánosságban rövid áttekintést adtunk a hulladékproblémával összefüggő kérdésekről, hangsúlyozva azt a felelősséget, amely nemzedékünkre hárul az ezzel kapcsolatban kialakult bajok orvoslása, valamint a további bajok megelőzése terén. Lapunk jelenlegi számában ismertetjük dr. Ábrahám Kálmán államtitkár elvtárs, az OKTH elnöke által a rendezvény keretében megtartott bevezető előadás főbb mondanivalóját, valamint dr. Láng István elvtársnak, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának tájékoztatóját a Környezetés Fejlesztés Világbizottsága tevékenységéről. Dr. Ábrahám Kálmán államtitkár, az OKTH elnökének előadása Dr. Ábrahám Kálmán államtitkár, az OKTH elnöke bevezetőjében hangsúlyozta, hogy igen jó választás volt a rendezvény-sorozat témakörének kijelölése, majd így folytatta : A hulladékgazdálkodás témakörét illetően tán sokan azt hiszik, hogy túlzó módon sokat foglalkozunk ezzel az ügygyei, hiszen alig van olyan nap, hogy a televízió, rádió, vagy a napi sajtó valamilyen vonatkozásban ne érintené ezt a problémát. Hangsúlyozni szeretném, hogy szó sincs túlzásról, sőt egy igen nagy munkának csak a kezdetén állunk. Egy igen bonyolult, sok összetevőből álló olyan ügyről van szó, amelynek racionális kezeléséhez évezredes szokásaink, beidegzettségeink módosítására is szükség van. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a környezetvédelemnek ezek a nagy kérdései nemzetközi méretűvé válnak, benne vannak a politikában és a külpolitikának is esetenként jelentős tényezői. A szocialista országok külügyminiszteri értekezletén is megfogalmazódott egy környezetvédelmi jellegű állásfoglalás, és a novemberi bécsi találkozón is felvetődött egy következő környezetvédelmi utókonferencia szükségessége, amit mi is támogatunk. Egyre inkább érzékelhető tehát, hogy a globális ügyek és a helyi, környezetünkkel kapcsolatos ügyes-bajos dolgok egyaránt a ma élő ember számára meghatározó jelentőségű folyamatok, amelyeknek gondatlan vagy nem megfelelő kezelése igen súlyos, esetenként jóvátehetetlen károkat idézhet elő. A hulladékgazdálkodással összefüggő bevezetőmet három „F" betűvel kezdődő szóra építeném fel, mondta az OKTH elnöke. Ezek: először is a felismerés a hulladékgazdálkodással összefüggésben, a felelősség és a feladat. A felismeréssel kapcsolatban egyre megelégedettebben állapíthatjuk meg, hogy mind a politikában, mind a különböző társadalmi összefüggésekben a környezet ügye egyre kedvezőbb módon megkapja a maga fontosságának a helyét, örömmel állapíthatjuk meg továbbá azt is, hogy mind nemzetközi viszonylatokban, mind a hazai gyakorlatban a környezetvédelem és a gazdálkodás fogalmainak összekapcsolása már általánossá vált. Fel kell vetnünk azonban ezzel kapcsolatban közgazdasági kérdéseket is, hiszen a gazdálkodás és a környezetvédelem céljainak összekapcsolása csak közgazdasági szempontok érvényesítésével képzelhető el. Tudomásul kell vennünk többek között azt is, hogy a műszaki, technikai forradalomba vetett hitünk és értékrendünk is bizonyos értelemben módosításokra szorul. Mert a műszaki, technikai haladás vívmányai csak akkor kamatoznak igazán az emberiségnek, ha a termelőtevékenység környezetkímélő módon történik és így a fejlődés párosul a környezet megóvásával és elhárulnak az ezek mellőzéséből eredő, az emberiséget fenyegető veszélyek. Mai ismereteink birtokában már nyugodtan állíthatjuk: hibás az a szemlélet, mely szerint úgy akarjuk az emberiség anyagi és kulturális igényeit kielégíteni, hogy közben pazaroljuk a természet adta kincseket és óriási mennyiségben produkálunk használhatatlan melléktermékeket, hulladékot, sok-sok felesleges szemetet. S mind emellett egyre növekvő mértékben állítva elő a fölös hulladékokat, olyan szennyező hulladékokat is produkálunk, amelyek újabb veszélyforrásokat idéznek elő. Az egyik legelső nagy kérdés tehát az, hogy a jelenlegi termelési folyamatok során keletkezett szemétmennyiség ilyen nagy tömege indokolt-e vagy sem. A témát tovább bonyolítja az is, hogy a hulladéknak nemcsak a mennyiségével, hanem annak belső összetételével is probléma van. Hazánkban is a legutóbbi évtizedek során új ágazatokat, iparágakat hoztunk létre, új energiaigényeket fogalmaztunk meg, fellendült a vegyipar, a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos kemikáliák új, sok gondot jelentő alkalmazása és így lehetne sorolni tovább mindazokat a területeket, amelyeken a termelési tevékenység során óriási mennyiségű hulladék keletkezik. Arról már tudunk, hogy kb. milyen mennyiségű hulladékkal kell számolnunk, de arról már nincs tiszta képünk, hogy e hulladékokból mikor, hol és mi! keletkezik. De a mennyiségen túl még a minőségi faktorral is részletesen kellene foglalkozni. A hulladékgazdálkodást illetően forradalmi változás korszakában élünk. Jól jelzi a napjainkban bekövetkező változásokat pl. az általunk most kiadandó és január elsejével életbe lépő új levegőtisztaság-védelmi rendelet is. E rendelet eddig 30 anyagra volt érvényes, és abból kb. 6—7 anyagot vettünk igen szigorúan. A módosított, új rendeletben viszont már 330 olyan anyaggal foglalkozunk, amely a levegőbe kerülve szennyező hulladékanyagként kezelendő és amelyek közvetlen és közvetve tüdőnket is terhelik. De ezen túl még nagyon sokféle olyan anyagot állítunk elő a mindennapi termelési folyamatokban, amelyeket nem minden esetben ismerünk jól és még azt sem tudjuk pontosan felmérni, hogy ezek miképpen épülnek be közvetlen környezetünkbe, lakásunk környékén, vagy a gyárakban, nincs minden esetben pontos ismeretünk arról, hogy ezek az anyagok közvetlenül és közvetve milyen problémákat okoznak a talajba épülve, a levegőben, vagy a vízben, amely az elmúlt évtizedek során a legnagyobb hulladékbefogadónk volt. Ügy gondolom, nem indokolatlan tehát mindezeket a felelősség oldaláról felvetni. Ismernünk kell ezeket az anyagokat és elvárhatjuk, hogy mindazok, akik ilyen anyagokkal dolgoznak, ismerjék az anyag jellegét, a hulladék keletkezésével együtt járó gondokat, illetve azt, hogy a termelés során keletkező szennyező anyag milyen veszélyeket okozhat és szakszerű kezelésében mik a legszükségesebb tennivalók. Alapvető szemléletváltozásra van tehát szükség, mert míg az egyén szemléletében nem következnek be az említett új felismerések, addig hiába hozunk rendeleteket és csökkent értékűek maradnak más erőfeszítéseink is. Az OKTH elnöke ezt követően előadásában a kommunális hulladékok problémakörével foglalkozott, rámutatva arra a megváltozott helyzetre, mely ezen a téren az elmúlt évtizedekben alakult ki, majd utalt a veszélyes hulladékokra vonatkozó rendeletek korszerűsítésének szükségességére, ezt követően pedig áttért a felelősség kérdésére. Ennek kapcsán rámutatott arra, hogy e téren az első feladat az ember egészségének, fizikai épségének védelme és így minden intézkedésünket végső soron ez az alapvető cél kell, hogy meghatározza. Ha e szempont képviseletében konzekvensek vagyunk — hangsúlyozta —, máris el kell vetnünk jónéhány 4
