Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
Д vízügyi műszaki tervezés fejlődése Mint ahogy az egész népgazdaság és azon belül a vízgazdálkodás, úgy a vízügyi műszaki tervezés is hatalmas fejlődést ért el a felszabadulás óta eltelt időben. Az elért eredmények értékeléséhez az indulás körülményeit indokolt felidézni. А II. világháború előtti közigazgatási szervezetben a vízügyi feladatok műszaki terveinek elkészítését zömmel állami hivatalok végezték. Az állami feladatokat képező munkálatokat a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Főosztálya irányítása alá tartozó folyammérnöki hivatalok (folyószabályozás, hajóút kitűzése, kikötők) és kultúrmérnöki hivatalok (kisebb folyók, patakok, vízfolyások szabályozása, lecsapolások, öntözés, vízmosás kötés, sáncolás) valamint egyéb kiemelt célra szervezett hivatalok végezték. Ezek az Országos öntözésügyi Hivatal, a két állami kotrásvezetőség, a Balatoni Kikötők Felügyelősége, a Budapest Újpesti Kikötőkezelőség és a Vízrajzi Intézet. Ezek a hivatalok készítették a feladatkörükbe tartozó vízi munkálatok műszaki terveit is. Az országos jelentőségű létesítmények terveit a minisztériumban működő tervezési osztály készítette. A lakossági érdekeket szolgáló helyi feladatokat (árvízmentesítés, belvízvédelem) a Vízrendező és Vízhasználati Társulatok látták el. Felettük a Földművelésügyi Minisztérium vízjogi főosztálya gyakorolt felügyelet. A vízellátás az 1911. évig ugyancsak az FM-hoz tartozott, de azután mostoha sorsra jutott. Az Ipari Minisztériumtól a Belügyminisztériumig különböző tárcákhoz tartozott, de sehol sem találta meg helyét. Végül az 1927-ben létrehozott Országos Közegészségügyi Intézet kapta feladatul. Az intézet szerény keretek között elsősorban a falusi lakosság ivóvízellátásának javítására kútépítési program megvalósításán dolgozott. Az állami költségvetés évenként 300 ezer pengőt biztosított erre a célra. A vízügyi szolgálat évi költség előirányzata ugyanakkor 15—16 millió pengő volt. A háború okozta károk Az országon végigsöprő háborús események mind a szervezetben, mind a létesítményekben bénítóan nagy veszteségeket okoztak. A kár mértékét a vízügyi szolgálatra kiterjedő statisztikai felmérés harmincnégymillió pengőben jelölte meg. Ez a háborús veszteség az állami és társulati együttes éves költségvetés kereken kétszerese, a vízgazdálkodás 150 millió pengős vagyonának 22 %(-a. A károk értékbeni nagyságánál is súlyosabb az a veszteség, hogy a vízgazdálkodás alapjait képező irattárak, tervtárak pusztulásával a tervekben felhalmozott szellemi kincs veszett oda. Pótlásukhoz rengeteg felvételt kellett megismételni. Ehhez viszont előbb a felszerelésekben keletkezett hiányt kellett pótolni (csak geodéziai műszer 250 db tűnt el). A kár negyedrésze a munkagépek és a folyami munkákhoz szükséges úszójárművek elvesztése volt (magyar területen 108 elsüllyesztett műtárgy). Megbénult az árvízvédelem működése a közlekedési és szállító eszközök hiánya miatt. Különösen nagy veszélyt jelentett a hidak felrobbantása. A vizek lefolyását 1404 db, 24 238 méter hosszú közúti és 848 db, 18 963 méter hosszú vasúti hídszerkezet hiánya gátolta. A társulatok kezelésében levő árvédelmi töltés 41%-a (1760 km) megrongálódott, a telefonhálózat pedig szinte teljesen (93%) üzemképtelenné vált. A belvízi szivattyútelepek 63%-a, a létesítmények 70%-a szenvedett károsodást. Megsérültek az öntöző művek, az öntözőrendszerek szivattyútelepei és műtá rgyai. Félbemaradt az Országos Közegészségügyi Intézet 106 db ivóvíz kútjának építése. Az újrakezdés A munka természetesen nem műszaki tervezéssel indult, hanem a legtöbb helyen a romok eltávolításával, a megmaradt értékek összegyűjtésével, az irat- és tervtárak rendezésével, a vízfolyási akadályok eltávolításával kezdődött. Mivel a keleti országrész az 1944. év végén felszabadult, a miskolci és a debreceni kultúrmérnöki hivatalok december elején megkezdhették működésüket, a többiek általában 1945 április—május havában. Megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. 1945 február végén 15 vízmérce állomás naponta jelentette a vízállást, s az év végéig 26-ot helyreállított a Vízrajzi Intézet. A MŰSZAKI TERVEZÉS FEJLŐDÉSE millió Ft folyammérnöki hivatalok rendbehozták a partbiztosításokat, kitűzték a hajózóutakat, a Balatoni Kikötők Felügyelősége az év végéig kiemelte elsüllyesztett hajóit. Már a felszabadulás első évében megindultak az öntözések. Május 30-án Rizsöntözés „hódmezővásárhelyi" rendszerben 6
