Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
VÁLTOZÁSOK A SZÓLÓ ALTATÁS SZÍNVONALÁBAN A NEMZETKÖZI IVÓVIZELLÁtÁsI És EGÉSZSÉGÜGYI DEKÁDOT MEGELŐZŐ TÍZ EVES IDŐSZAKBAN, ILL. ANNAK ELSŐ ÖT ÉVÉBEN 1981 ES 1985 KÖZÖTT (A LAKOSSÁG SZÁMA MILLIÓKBAN VAN MEGADVAI Városi vizetátás Falusi ivóvízellátós 1970 I960 1985 1970 1980 1985 Az említettek mellett még két további probléma is említésre kívánkozik, mint olyanok, amelyek a Dekád célkitűzéseinek megvalósításában akadályozó tényezők. Az egyik az érintett közösségek részvétele a fejlesztési döntésekben, a technológiák kiválasztásában. A demokratizmus érvényesítése helyes irányzat, de nem helyettesítheti a megfontolt tervezést. A másik, hogy úgy látszik, a vízellátásért és az egészségügyért felelős tárcáknak nincs elegendő befolyásuk a kormányok fejlesztési politikájára, a beruházási javak elosztására, amely utóbbi súlypontja egyre inkább a termelő ágazatokra tolódik át. A sok probléma és kötöttség azonban nem jelenti azt, hogy a Dekád első öt éve eredménytelen lett volna, inkább ráirányítja a figyelmet azokra a területekre, amelyekre a Dekád második felében összpontosítani kell, s meghatározza azokat a feladatokat, amelyeket a siker érdekében el kell végezni. A Dekádot megelőző tízéves, illetve a Dekád első ötéves időszakának változásait tükröző adatokat mutatja be az 1. ábra, amelyet 1985 februárjában 94, a fejlődő világ 87%-át képviselő (Kína kivételével) országból kapott jelentések alapján állítottak össze. Az eredményekből megállapítható, hogy a Dekád eddig eltelt ideje alatt a városi víz- és egészségügyi ellátás fejlesztési (létesítési) üteme a lakosság városba áramlása ellenére is a vártnak megfelelően alakul. Még a falusi vízellátás fejlesztése is eredményesnek mondható, a lemaradás szembetűnő a falusi egészségügyi ellátottság területén. Becslések szerint a Dekád első félideje alatt 270 millió ember részesült egészséges ivóvíz-ellátásban, és mintegy 180 millióan jutottak egészségügyi berendezések használatának lehetőségéhez. Az 1985-ös év végére még mintegy 1200 millió ember maradt ki a vízellátási szolgáltatásból, és alig valamivel több, mint 1500 milliónak nem jutott lehetősége egészségügyi berendezések használatára. Teljesen egyértelmű tehát, hogy a vízellátás és egészségügyi szolgáltatás szempontjából kedvezőtlen ellátottságúak helyzetén való javítás hatalmas méretű feladata még előttünk áll. Általánosságban elmondható, hogy a legszegényebb országok, különösen az afrikaiak függenek leginkább az ivóvíz-ellátáshoz és az egészségügyi berendezések létesítéséhez szükséges külső forrásból származó pénzügyi támogatástól. A legszegényebb országok igen gyakran csak nagy nehézségek árán jutnak a fejlesztési bankok által nyújtott kölcsönökhöz, hitelekhez, újonnan létesítendő beruházásaikhoz. A kölcsönök ténylegesen inkább csak Ázsia és Latin-Amerika nagyobb és viszonylag magasabb életszínvonalú fejlődő országai felé áramlanak. Ez a körülmény kétségkívül összefügg az országnak a létesítményt „befogadó képességével" és a fizetőképességével, valamint azzal a (kölcsönfolyósítói) törekvéssel is, hogy bevételt eredményező létesítmények finanszírozása elsődlegességet élvez. Ezeket a tényezőket ellensúlyozzák bizonyos mértékig a kétoldalú és a nemzetközi szervezetekkel létrejövő kapcsolatokban a legújabban alkalmazott irányelvek, amelyek szerint a legszegényebb fejlődő országok szükségleteinek kielégítésére fordítanak gondot elsősorban. Az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja keretében létesítendő ivóvízellátási és egészségügyi beruházások összköltségének 33%-át Afrikában használják fel. Ami a város és falu „ellentétét” illeti, tapasztalat szerint a külső pénzügyi támogatások legnagyobb részét folyamatosan a városi vízellátási létesítmények emésztik fel. Becslések szerint a kétoldalú együttműködések kapcsán pl, 1983-ban az ágazatnak ivóvízellátás céljára juttatott pénzügyi támogatások átlagosan 90%'ót a városi vízellátások fejlesztésére fordították, részben a falusi vízellátás rovására. Ugyanez a helyzet, ill. támogatási arány alakult ki a fejlesztési bankok által finanszírozott városi és falusi vízellátási projektek terén is, bár a Világbanki hitelből épített ivóvízellátási projekt aránya az 1974—80-as évek 80/o_°s átlagáról az 1981—1984-es időszakra 13,6%-ra növekedett. Egyre több jel utal arra, hogy a Dekádban érdekelt ágazatokkal kapcsolatos fejlesztések finanszírozási irányelvei változnak és a vízellátási és egészségügyi ellátási, valamint a városi és falusi projektek közötti kiegyensúlyozatlanságot meg kívánják szüntetni. Már eddig is számos kétoldalú kapcsolatban közreműködő intézmény jelentette, hogy pl. 1982—83-ban tevékenységüket a falusi fejlesztésekre koncentrálták. Ma ez az irányzat jelentősebb, mint a vízellátásról az egészségügyi berendezések létesítése irányában megmutatkozó hangsúlyeltolódás. Még lényegesebb változás tapasztalható a külső pénzügyi támogatást nyújtó intézmények finanszírozási politikájában, amelynek lényege, hogy a vízellátási és egészségügyi berendezések műszaki megvalósításáról a támogatás súlypontját az emberi erőforrások fejlesztésére, a közegészségügyi oktatásra, az üzemviteli és karbantartási munkák fejlesztésére, a korszerűsítési feladatok végrehajtására helyezik. Ez teljesen megfelel a Dekád második félidejére megfogalmazott új irányelveknek, hogy ugyanis a „Hardware" beruházásokról a „software" befektetésekre kell irányítani a figyelmet. A Dekád irányítói „software tényezők" alatt emberi tényezőket (szakemberképzés, egészségügyi nevelés, ellenőrzés stb.), tudati tényezőket értenek, melyek fejlesztése nélkül a megépített műszaki berendezések (hardware) nem, vagy nem megfelelőképpen hasznosulnak, idő előtt tönkremennek, a külső pénzügyi támogatások elenyésznek s a belső források nem nyílnak meg. Jelenleg a beruházások teljes összegének talán csak 1%-át fordítják a „software” fejlesztésekre. Ha ez a ráfordítás 5%ra emelkedne, ez még mindig sokkal kevesebb lenne annál az összegnél, amit a kereskedelem általában piackutatásra és feltárásra fordít, a Dekád célkitűzések megvalósítása szempontjából viszont minőségi változást jelentene. Számos, kétoldalú fejlesztésben résztvevő szervezet kifejezte, hogy elfogadja a Dekád újonnan megfogalmazott irányelveit, azaz nagyobb figyelem fordítását a software tevékenységekre, és 2
