Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
azok pénzeszközökkel való támogatására. Ezek az országok: Belgium, Kanada, NSZK, Olaszország, Új-Zéland, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Brittannia és Északírország és az USA. Ez országok közül néhány már ténylegesen kidolgozta a Dekádra vonatkozó stratégiáját és álláspontját, vagy már annak végrehajtásán munkálkodik, mint pl. az NSZK, Svédország, Svájc, az USA, Finnország, Franciaország és Norvégia kétoldalú együttműködésben résztvevő intézményei hangsúlyozták, hogy megnövekedett figyelmet fordítanak a fejlesztésekben a közösségek részvételére, az egészségügyi nevelésre, ill. az egészségügyi berendezések használatához való affinitásra. Korábban a kormányok és a közösségek azt kérdezték elsősorban, hol van a pénz? Ma már az első kérdés, hol található a szakértelem, a képzési lehetőség és az alkalmas technológia? A Dekád második félidejének tevékenységeihez iránymutatásul szolgálnak azok az irányelvek, melyek az Egyesült Nemzetek genfi ülésszakán hangzottak el 1985 decemberében. Ezek közül talán a legfontosabbak: — Az emberi erőforrások kedvezőbb kihasználása. A Dekád legnagyobb problémáját a képzett szakemberhiány jelenti. A betanított és begyakorlott munkaerőben a hiány folyamatosan kulminál, és ez jelenti a fejlődő országok vízügyi ágazata gyors fejlődésének legnagyobb akadályát. A probléma összetettebb megközelítést igényel a képzés, az intézményi fejlesztés, a munkaerő készletek mozósítása, a tervezés, az üzemirányítás ügyeinek összekapcsolásával. — Helyreállítás, üzemelés és karbantartás. A fejlődő világ tele van leromlott állapotú, vagy rosszul működő vízellátó és vízkezelő berendezésekkel. A megfelelő üzemelés és karbantartás hiánya nagyban növeli az egészségi ártalmak terjesztésének veszélyét, minthogy a víz minősége romlik és az emberek visszatérni kényszerülnek egyéb nem biztonságos készletek használatához. A veszélyes vízellátó rendszereknek kétszeresen káros hatása van. Egyrészt a befektetés kárbavész, másrészt a rosszul működő rendszer a „beruházási kedvet" veszi el. — A helyi pénzeszközök mozgósítása. Bár a kormányok programjában az ivóvízellátási és egészségügyi berendezések beruházásai elsődlegességet élveznek, a jelen világgazdasági viszonyok között a pénzforrások korlátozottan állnak rendelkezésre. Túlzott optimizmus lenne, ha az erre fordítható — akár a nemzeti költségvetésekből, akár külső forrásból származó — pénzügyi alapok gyors és lényeges növekedésével számolnánk. Ezért alternatív megoldásokat kell figyelembe venni,, pl költségvisszatérülés előirányzásával minimumra szorítható az állami támogatás, ha megfelelő díjrendszert alakítanak ki, vagy ha a felhasználók hozzájárulnak az építési és üzemeltetési költségekhez. A közösségek felelősségérzetének növelésével (tömegkommunikációs eszközök!) mozgósíthatók a helyi pénzügyi források. A Nemzetközi Vízellátási és Egészségügyi Dekád első öt évének múltával sok tapasztalatot nyertünk, nem utolsó sorban a kedvezőtlen jelenségek felismerése, feldolgozása, és a megfelelő következtetések levonása által, így a második szakaszban mód van a célkitűzések hatékonyabb megvalósítására. Bíztató jelenség, hogy a fejlődő országok nehézségei ellenére és a világgazdaság ezen gondterhes időszakában a vízellátási és egészségügyi beruházások inkább szaporodtak, mint csökkentek és a Hivatalos Nemzetközi Segélyező Intézmények pénzügyi hozzájárulásai is növekedtek. A vízminőség és egészség témáknak továbbra is különleges hangsúlyt kell adni, a pénzügyi támogatások odaítélésénél viszont elsőrendű szerepet kell, hogy játszanak a Dekád új irányelvei és a saját nemzeti hozzájárulás. Dr. Szalai György Д Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség Magyar Nemzeti Bizottsága 30 éves tevékenységéről Indiai kezdeményezésre 1950-ben, hat ország részvételével alakították meg a Nemzetközi öntözési és Vízrendezési Szövetséget (ICID). Tevékenysége felöleli az öntözés és vízrendezés műszaki feladatain kívül az azokkal kapcsolatos — elsősorban a mezőgazdasági, de egyre inkább a környezetvédelmi, közgazdasági, szociálpolitikai, emberi problémákra vonatkozó — tudományos és gyakorlati tevékenységet. Foglalkozik az árvédekezés és folyamszabályozás feladataival is. A Szövetség munkájában, az építőmérnökökön kívül rendszeresen részt vesznek agrármérnökök, közgazdászok, meteorológusok, újabban egészségügyi és más területek szakemberei is. A szövetségnek jelenleg 80 ország a tagja. így közel áll az ICID akkori elnökének, a szovjet Alekszejevszkijnek 1974-ben megfogalmazott célkitűzése megvalósításához, hogy „váljon az ICID eqyetemes nemzetközi szervezetté I” Magyarország 1955. május 30. óta tagja a szervezetnek és tesz eleget pontosan az ezzel járó kötelezettségeknek és érvényesíti jogait. A belépés előkészítése Mosonyi Emil és dr. Oroszlány István nagy érdeme. Az ő, 1954- ben Algírban rendezett II. ICID kongresszuson való tájékozódó részvételük nyomán, kértük felvételünket a Szövetségbe. Azóta az ICID Magyar Nemzeti Bizottsága aktív részese a Szövetség munkájának. A Magyar Nemzeti Bizottság a MTA Műszaki Tudományok Osztálya felügyelete alatt működik. Tagjait mindig a szakterület kiemelkedő tudományos és gyakorlati, kutatási, tervezési, építési, üzemelési, termelési és igazgatási szakemberei közül választották ki. A Bizottság Intéző Bizottsága — amely az operatív irányító terület — magában foglalja a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és az Országos Vízügyi Hivatal, újabban pedig az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint az Országos Meteorológiai Szolgálat képviselőit. A Magyar Nemzeti Bizottság a szakmai információk kétirányú áramlását különböző fórumokon szervezte és szervezi. Az egyik az ICID kiadványokban angol, francia nyelven megjelent magyar eredmények, tapasztalatok bemutatása. A másik a nemzetközi — idegen nyelven megjelent — eredmények magyar nyelvű közreadása, illetve az eredeti kiadványok beszerzése és rendelkezésre bocsátása. Az információcsere sajátos, olykor legeredményesebb fóruma magyar szakembereknek a nemzetközi szervezetben viselt tisztségek aktív betöltése. A 30 év során a Szövetség egyik alelnöki posztját három esetben, 3—3 év időtartamra magyar képviselő töltötte be. így prof. Mosonyi, prof. Bogárdi és prof. Petrasovits. Nemzetközi munkabizottságokban és munkacsoportokban dolgoztak az említetteken kívül még mások is, így; dr. Balogh János, Starosolszky Ödön, dr. Perényi Károly. A Magyar Nemzeti Bizottság mindig fontosnak tartotta, hogy a Végrehajtó Tanács évi ülésén és annak munkájában magyar delegáció mindig vegyen részt. Ez 1974 óta (legalább 1 fővel) rendszeresen (kivéve Chilét, 1985-ben) megvalósult. A Végrehajtó Tanács ülései a két- és többoldalú kapcsolatok és naprakész szakmai információk legfontosabb fóruma. Az azokon való magyar részvételt kiemelten kell kezelni a jövőben is. A MNB tagjainak és más magyar szakemberek elismerést kiváltó részvétele a Nemzetközi Szervezet munkájában hazai kutatási és gyakorlati eredményekre épül. Kutatási-fejlesztési tevékenységet tükröző publikációk az ICID különböző fórumain hozzájárultak a nemzetközi ismeretek gazdagításához is. Ennek a közvetítésnek legáltalánosabb és rendszeres formája a 3 évenkénti kongresszusok munkájában való aktív részvételünk. A MNB a megalakulása óta eltelt időszakban megrende-3
