Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 6. szám
A vízgazdálkodásban: Huszonötéves az üzemmérnök-képzés A Vízgazdálkodási Főiskola oktatási épülete, kollégiuma és a számítóközpont Baján 1. Az utóbbi évtizedekben világszerte fokozott figyelemmel, érdeklődéssel fordulnak a vízgazdálkodás, a vízkészletek helyes felhasználása, a szennyvizek tisztítása, visszanyerése és elvezetése felé. A víz — a legfontosabb természeti kincsek egyike — egyre komplexebb megközelítést igényel és érdemel. A megnövekedett jogos igény tette szükségessé, hogy a vízépítő mérnök mellett hazánkban is képezzenek olyan szakembereket, akik jól ismerik a víz mozgástörvényeit, a felhasználási és kezelési lehetőségeket, az építési és üzemeltetési módozatokat. Ennek az igénynek a kielégítéséhez kedvező alapot adott a Magyar Népköztársaság oktatási rendszerével foglalkozó 1961. évi III. törvény. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 12/1962. (V. 5.) számú rendeletével létrehozta a jelenlegi Vízgazdálkodási Intézet jogelődjét, a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumot, bajai székhellyel. Az új szakoktatási intézménynek azt tették feladatává, hogy olyan szakembereket képezzen, akik a vízügyi tervezés, építés, üzemeltetés és műszaki igazgatás területén egyaránt képesek önálló munkakör betöltésére. Az új felsőfokú intézményben az oktatás az Országos Vízügyi Főigazgatóság több vezetőjének, szakemberének jelentős szervező tevékenysége nyomán 1962 őszén kezdődött levelező tagozaton — átmenetileg Budapesten — meghívott előadókkal. A szervező- és oktatómunkát akkor megbízott igazgatóként Vukováry Attila, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezető mérnöke irányította. 1963 őszére értek meg a feltételek ahhoz, hogy az intézmény most már székhelyén, Baján folytassa működését. Az év szeptemberében a levelező tagozat mellett a nappali tagozat I. évfolyama is elkezdte a munkát. A képzés mezőgazdasági vízgazdálkodási, valamint vízellátás és csatornázási szakon indult meg. A levelező hallgatók munkájának segítése érdekében egy ideig Budapesten és Szolnokon is működött konzultációs központ. A felsőfokú technikum szervezeti és technikai kiépülése nehézségekkel birkózva, mindenekelőtt a vízügyi ágazat nagy anyagi és szellemi erőfeszítése árán haladt. Baján, a Deák Ferenc utca 11. számú épületben (egy általános iskolai épületrészben) folyt az oktató- és szervezőmunka. A Deák Ferenc utcai épület használatbavételéig átmenetileg a Vízügyi Igazgatóság Tóth Kálmán téri épületében biztosítottak az oktatás szervezése és irányítása részére helyiségeket. 1963. szeptember elsejével Czédli György vízépítő mérnök — aki korábban hosszú ideig a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott — igazgatói kinevezést kapott. Vele egyidőben foglalták el oktatói státuszukat Czédliné Király Mária, Halász Péter és Kováts Béla mérnökök, tapasztalt vízügyi szakemberek. A működés személyi feltételeit részben Budapestről utazó óraadókkal, részben újabb dolgozók munkába állásával sikerült biztosítani. A felsőoktatási szervezőmunkában nagy tapasztalattal rendelkező Czédli György igazgató vezetésével az OVF szakembereinek dr. Kertai Ede, dr. Wisnovszky Iván, Szőnyi Ferenc és mások közreműködésével megkezdődött a fiatal intézmény belső mechanizmusának kiépülése, létrejött a tanszéki szervezet. Erősödtek az iskola kapcsolatai, alapozódott tekintélye. Ez a lelkes, az újat, a nehézségeket, a bajai letelepedést is vállaló oktatóegyüttes döntő szerepet játszott az oktató-nevelő munka kibontakoztatásában, az intézmény meggyökereztetésében és dinamikus fejlesztésében. A fiatal intézmény kezdettől érezte az Országos Vízügyi Főigazgatóság, személy szerint Dégen Imre főigazgató, majd államtitkár és munkatársainak, a Bács-Kiskun megyei és a helyi párt- és állami vezetőtestületek, valamint dr. Ortutay Gyula akadémikus, Baja város képviselője körültekintő, konkrét közre-Ш1Ш m.............. «j. I Цр ■BH A Főiskola a Sugovica felől 20
