Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 6. szám
Vízkémia-vizbiológia labor működését, támogatását, gondoskodását és bizalmát. Ennek a támogatásnak nagy szerepe volt abban, hogy az intézménynél nagy többségükben jól kvalifikált, szakmájukban elismert oktatók és dolgozók vállaltak munkát. Ez a bizalommal párosuló támogatás segítette realizálni a kormányzatnak azt a törekvését, hogy az új felsőfokú technikum tárgyi, technikai, elhelyezési feltételei néhány év alatt kedvezőbben alakuljanak. Az iskola rövid idő alatt széles kapcsolatokat épített ki a területi szervekkel, a vízgazdálkodási ágazat különböző egységeivel, majd a társintézményekkel. 2. Baja, ez a nagy múltú, érdekes történetű, egyéni arculatú Duna-parti város örömmel fogadta második felsőoktatási intézményét. Jelky András, Mészáros Lázár, Tóth Kálmán és Türr István szülővárosa, egyben a vizek városa is. Kedvező természeti és földrajzi adottságai miatt az őskortól hordozza az emberi település nyomait. A Duna — mellékágaival és holtágaival — változatos, színes, vonzó környezetet ad a városnak. A város története, lakosainak jövedelme, szakmája, életmódja századokon keresztül közvetlenül összefüggött a vízzel. Baja fénykorát (a XIX. század 2. fele) a Dunának, a víziútnak köszönhette. A gyűjtő-raktározó, közvetítő kereskedelem a messze környék szükségletét kielégítő kézműipar is jórészt a vízhez kapcsolódott. A város — gazdasági fontosságán túlmenően — jelentős oktatási, kulturális intézményekkel és vonzással rendelkezett. Az 1960-as évek elejétől felerősödő dinamikus fejlődése, gazdag történeti, s benne vizes múltja, tekintélyes vízügyi szervezete és szakembergárdája, megfelelő gazdasági, társadalmi, szakmai és környezeti feltételeket biztosított egy új felsőoktatási intézmény telepítéséhez. 3. Az Intézmény 25 éves történetét alapvetően három, egymással összefüggő törekvés jellemzi: 1. megfelelő színvonalon folytatni az oktató-nevelő munkát, 2. ehhez igazodóan és ezzel egyidőben biztosítani a tárgyi, anyagi feltételeket (épületeket, eszközöket stb.), 3. megerősíteni a tudományos, kutató tevékenységet, az elmélet és a gyakorlat gyümölcsöző kapcsolatát. Ezek a feladatok újabb és újabb erőfeszítésre ösztönözték, kényszerítették az intézmény vezetőit, oktatóit, dolgozóit és az illetékes főhatóságokat. 1964-ben az új első évfolyam — az akkori szűkös bajai elhelyezési lehetőségek miatt — Siófokon, az OVF által rendelkezésre bocsátott épületekben kapott otthont. Ez az átmeneti szükségmegoldás csak a vízügyi szervek konkrét anyagi, technikai támogatásával és több oktató fokozott áldozatvállalásával (utazás) volt lehetséges. Gondot okozott a levelező hallgatók elszállásolása, és sokuknak a Bajára utazás is. Itt is az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság segített: a Deák Ferenc zsilip helyiségeinek egy részét bocsátotta a levelezők rendelkezésére. A Deák Ferenc utcai épület — amit időközben az OVF megvásárolt — rövidesen kicsinek bizonyult, így az oktatás követelményei kezdettől exponálták a fejlesztést, mindenekelőtt oktatási és elszállásolási épületek, majd laboratóriumok építését. A fenntartó főhatóság — a város és megye vezetésével összehangoltan — szép természeti környezetben, a Kamarás-Duna (közismert nevén Sugovica) mellett jelölt ki megfelelő helyet. Az alacsony terület feltöltését és az árvédelmi töltés áthelyezését a vízügyi főhatóság végeztette (ez akkor 6 millió forintba került), az építkezés terveit az IPARTERV készítette. Az építkezés 1963 nyarán kezdődött. Az új épület lényegesen megváltoztatta az oktatás feltételeit. Küllemi megjelenítése, vízparti elhelyezése impozáns. 1968-ban megkezdődött egy új, különálló diákotthon építése. 1969 tavaszán az Országos Vízügyi Hivatal engedélyezte egy vízmérő telep építését Érsekcsanádon, a Duna partján. 1969 őszén az OVH megbízta az OVIBER-t víz- és szennyvíz-technológiai kísérleti és bemutatótelep beruházási programjának elkészítésével. Közben újabb erőfeszítéssel, esetenként ideiglenes megoldással laboratóriumok is kialakultak. A főépületből a diákotthon kiköltözése, az új diákotthon használatbavétele (1973) lehetővé tett belső átalakítást; könyvtár, újabb laboratóriumi, oktatási helyiségek kaptak helyet az így felszabadult szinten. Beépült a lábakon álló főépület alagsora is. Az oktatást szolgáló korszerű technikai eszközök beszerzése folyamatosan és megnyugtatóan alakult. Az 1960-as évek közepén épített salakos sportpályák 1977-ben aszfaltburkolatot kaptak. Az egyik pálya — világítótestek kiépítésével — esti használatra is alkalmassá vált. A fővárosból és más városokból Bajára települt oktatók lakásgondjának megoldásához a vízügyi főhatóság és Baja város tanácsa adott jelentős segítséget, erősítve az oktatók bajai kötődését. Az 1960-as évek második felére a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumban megerősödtek a belső szervezeti egységek, emelkedett az oktatók és dolgozók létszáma. A szervezeti metódus jól funkcionált. Konszolidálódott az oktatótestület, az oktatók bővítették, korszerűsítették szakmai, ideológiai, pedagógiai ismereteiket. 1966 szeptemberétől kibontakozott a költségvetésen kívüli — szerződéses — munka is. Ez a jelentősen fejlődő tevékenység emelte az intézmény szakmai rangját, erősítette kapcsolatát a gyakorlattal. Az intézmény tovább fejlesztette kapcsolatait. Szocialista szerződést kötött több vízügyi vállalattal és igazgatósággal, kapcsolatokat épített ki a magdeburgi és szabadkai társfőiskolával. Az OVH azon túl, hogy támogatja a kapcsolatok elmélyítését — mint az Intézet szakoktatási feladatainak szakmai felügyelője — folyamatosan figyelemmel kíséri a főiskola munkáját feladat- és hatáskörből adódóan támaszt követelményeket és ad anyagi-szakmai támogatást. Folytatjuk! Faludy Gábor 21 Víztechnológiai labor
