Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 6. szám
Az árvízvédelmi gátak védőképességéért Talajtápanyag vizsgálati módszerek alkalmazása Йг árvízvédelmi biztonság érdekében a vízügyi gyakorlatban elfogadott a gyepfelületek fenntartásában a védgátak műtrágyázása. Ez a tevékenység eddig általában a kor színvonalán és speciális technikai megoldásokkal került kivitelezésre. A kiszórandó műtrágya mennyiségek meghatározása azonban csak szakirodalmi, illetve gyakorlati számok alapján történt. Ez többször túltrágyázáshoz — a gyepfelület kiégéséhez, vagy alacsony tápanyag-ellátottsághoz vezetett. Az egyenletes állandó és jó minőségű gyepfelület kialakításának és műtrágyázási rendszerének kidolgozását már régóta igényelte ágazatunk. Ezért 1984. évben Igazgatóságunk a MÉM Pest megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomásával közösen kidolgozta a gátak talaj tápanyag vizsgálatának módszerét. Talajmintavétel módszere A mezőgazdaságban évtizedes gyakorlat a talajtápanyagvizsgálati módszerekkel való talajerő visszapótlás meghatározása. A nagytáblák vizsgálati, talajmintavételi rendszere azonban nem alkalmazható a vonalas létesítményekre, mert akár 10—50 m-enként is változhat a roncsolt talajból épült gát talajminősége. A teljes hosszban mindkét oldalon a talajminőség-változások meghatározása, és ennek arányában a tápanyag-mennyiségek kimutatása az alapvető feladat. A gátak mentett és víz felőli oldalán egymással párhuzamosan, de külön-külön 500 m-enként 1 db átlag 1 kg-os mintát veszünk. A kezdőpontban az előtér szélétől kiindulva átlósan a gátkorona széléig, majd onnan lefelé újra átlósan az előtér széléig haladunk. Egy 500 m-es szakaszról az 1 kg-os talajminta úgy kerül levételre, hogy standard kézi talajminta fúróval a 0—25 cm mélységű rétegekből húsz egymást követő 30—35 m távolságba eső leszúrást — mintavételt — végzünk. Ezeket a talajrészeket ugyanazon zacskóba helyezzük és a gátkilométerhez rendelt számmal látjuk el. A mintavétel nyomvonalát és számát 1:10 000 arányú térképeken is ábrázoljuk a visszaellenőrizhetőség és újbóli vizsgálat esetén az összehasonlíthatóság érdekében. A talajvizsgálat menete a kivett mintákból: — talajminták előkészítése (teregetés, szárítás, darálás), — minta bemérés (száraz súly), — „Arany-féle" kötöttségi szám meghatározása, — vízben oldható összes só meghatározása elektromos vezetőképesség mérése alapján, — szénsavas mész meghatározása Scheibler-féle kalciméterrel, — Contiflo automata vegyelemző soron folyó vizsgálatok előkészítése, talajoldatok előállítása. A Contiflo automata vegyelemző sorokon folyó vizsgálatok: a) Foszfor analitikai meghatározása ammónium-laktátos talajkivonatban. b) Mangán, réz és cink mikroelemek analitikai meghatározása EDTA-s talajkivonatban. c) Magnézium analitikai meghatározása kálium-kloridos talajkivonatban. d) Kálium-kloridos pH-mérés. e) Nitrát és nitrit együttes analitikai meghatározása kálium-kloridos talajkivonatban. f) Szulfát analitikai meghatározása kálium-kloridos talajkivonatban. g) összes humusztartalom mérése. A vizsgálati eredmények értékelési lehetőségei Az 500 m széles gátszelvényekre kidolgozott adatsorok alapján az alábbi következtetések, gyakorlati, tervezési alapadatok határozhatók meg: — Az azonos talajszerkezeti minták alapján az azonos talajú területek behatárolhatók gátszelvények között. — A talaj fizikai tulajdonságai alapján, a talajtípusok ismeretében meghatározhatók a talajnak megfelelő legéletképesebb fűmagkeverék-féleségek. — A talaj kémiai tulajdonságainak ismeretében a makro- és mikroelemek mennyiségének kimutatásával a gyepnövénytápanyag és hozadék (termésmennyiség) meghatározásával az igény és készlet közötti eltérés kiszámítható. így megadható tiszta hatóanyagban és összes műtrágya mennyiségben az évente kijuttatandó nitrogén, foszfor és kálium, ill. bár, mangán, molibdén stb. makro- és mikroelem tartalma a tápsók-tápoldatoknak (folyékony szuszpenziós műtrágyák). A kívánt tápanyagszintre való feltöltése a talajnak viszszaellenőrizhető a három-négy évente végzett talajvizsgálatok értékelése alapján. — A humusztartalom, illetve a mésztartalom (CaCOs — kalcium-karbonát tartalom) alapján meghatározhatók azok a talajszakaszok, ahol a védképes gyepfelület kialakításához kémiai, illetve fizikai beavatkozás szükséges a gát talajának megfelelő színvonalra való kialakítása érdekében. Kémiai beavatkozás lehet: a mész tompítása túlzott mésztartalom esetén, vagy emelése adagolással, nagy hiány esetén. Fizikai beavatkozás: magas szervesanyag tartalmú talajkeverékkel való takarása, a nem megfelelő talajú gáttestnek. — A fizikai és kémiai talajadottságok ismeretében, illetve azok alapján való talajelhatárolásokkal a védelmileg kritikus pontok, megközelítő szakaszok is felderíthetők. Ezért az „Arany-féle” kötöttségi számok alapján a gátak hosszszelvénye alatt grafikust helyeztünk el. Az eredeti hosszszeivényen bejelöltük a gátszakadások helyét, idejüket és okukat. Sok helyen az eltérő talajtípusok találkozásánál vagy annak közelében történt gátszakadás. Az egységes fedőréteg nélküli régi gátaknál, ahol a gyepet az altalajra telepítették, a gátszakadások feltételezhetően az eltérő talajok eltérő oldódási képességére vezethetők vissza a geológiából ismert kőzetaffinitással azonos módon, így elsődleges cél a csatlakozási pontok „érzékenységének" ismeretében a felület egységesítése, feltalajréteg borítással („humuszolással"). Ezen eljárással a gyepfelület egységesítése is biztosítható. Kevésbé kritikus helyeken az adott talajtípusnak megfelelő gyepkeverékek vetésével biztosítható a szinkron növekedés, talajszerkezeti eltérések esetén. A vizsgálati adatok dokumentálása A talajtápanyag vizsgálati adatbázis alapja a védgátak karbantartásának, a felújító gyep vetésének és a tápanyag visszapótlásnak. Ezért egységes, könnyen kezelhető, adott esetben számítógéppel is nyilvántartható dokumentációra van szükség. Erre a célra a legmegfelelőbb a mezőgazdaságban alkalmazott táblatörzskönyv volt, melyen a speciális védelmi igényeknek megfelelően kisebb kiegészítésekre, bővítésekre volt szükség. A törzsadatlapon egy egységes talajszerkezetű gátszakasz kerül feltüntetésre, a gyakorlati felosztás figyelembevételével. A két gátőrjárásban húzódó egységes talajszerkezetű szakaszt két részre bontjuk az őrjárás határánál. Ez annyiban okoz csak nehézséget, hogy a területek arányában szükséges elvégezni az egyes összesítéseket és elemzéseket. Ennek megfelelően feltüntetésre kerül a talaj típusa (altalaj és feltalaj): — tábla elvi jele és helyrajzi száma, területe, — növényi takaró — gyep összetétele, — a vizsgálati részeredmények. — a környező terület talajvíz háztartási adatai — talajvízmélység, — gyepfelújításnál alkalmazandó gyepkeverék összetétele kg/ha-ban és %-os arányban, — a területre évente kijuttatandó műtrágyák mennyisége kg/ha-ban és típusuk, 18
