Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 6. szám
Környezetvédelem - gazdaságosan Abból a fontos alapelviből 'kiindulva, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés követelményei által támasztott igényeket ki tudjuk elégíteni és emellett eleget tudjunk tenni a létünk alapját jelentő természeti kincsek megóvásának, rendkívül fontos felismernünk azokat a közgazdasági összefüggéseket, amelyék iránytűként szolgálnak az ember és a természet közötti együttélés harmóniájának megteremtéséhez. Elsősorban a elöntést hozó szervek, intézmények, vállalatok vezetőinek, dolgozóinak kell magukévá tenniök azt a szemléletet, hogy a feladatkörűikbe tartozó gazdasági kérdésekkel kapcsolatos elhatározásaiknál, intézkedéseiknél mindig mérlegeljék azok környezetvédelmi kihatásait és ezeknél a mérlegeléseiknél tartsák szem előtt az ökonómiai összefüggéseket is. Csak közgazdasági elemzések útján vonhatók le megalapozott következtetések a környezetvédelmi intézkedések tényleges hatékonyságáról, maguknak a természeti erőforrásoknak a megóvásáról, a terve zés, az irányítás és a gazdasági ösztönzés módszereinek milyenségléről és helyéről a természeti erőforrások racionális hasznosításával kapcsolatos feladatok megoldásában, valamint ezek korszerű formáinak fejlődéséről. Korábban a környezetvédelmet érintő döntések megalapozásához elegendőnek tartották a biológiai, műszaki paraméterek mérlegelését és figyelmen kívül hagyták azok ökonómiai vonatkozásait, ami számtalan — gyakran szinte jóvátehetetlen — hibához vezetett. Ez vonatkozik az ásványvagyon kitermelésére, annak ütemezésére és módozataira, a különböző ipari üzemek telepítésiére, az ezekben alkalmazott technológiák kialakítására, a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, az ezzel összefüggő agrotechnikai stb. módszerek alkalmazására, az erdőgazdasági munkálatokra, a településfejlesztésre, a turizmus fejlesztésére stb. Az eddig elkövetett hibákból le kell vonni azt a következtetést, hogy a gazdaság és a környezet követelményeinek összehangolása távolba tekintő tervezést és hatásos problémamegoldó mechanizmust kíván. Az ember és a természet „normális" kapcsolatának helyreállítását természetesen helytelen lenne úgy felfognunk, hogy térjünk vissza a technika előtti időkhöz, hanem olyan helyzetet kell kialakítanunk a termelés szférájában, amely alapja lesz a töretlen fejlődésnek s egyben lehetővé teszi a társadalom és a biológiai élettér közötti feszültség megszüntetését. Világosan látnunk kell: a természet és a társadalom helyes kapcsolata nem abban áll, hogy lefékezzük a természeti erőforrások felhasználását, mivel ezáltal megállítanánk a termelés és következésképpen a társadalom fejlődésének folyamatát. A természeti erőforrások olyan racionális felhasználására van szükség, amelynek során a társadalom célul tűzi maga elé, hogy maximális gazdaságossággal és takarékossággal bánik a természeti erőforrásokkal. Egyrészt arra van szükség, hogy ne lépjük át a megújítható természeti erőforrások kiaknázósáhaík azt a ható hát, amelyen túl elvész a természet önmagát regeneráló képessége, másrészt hogy komplex módon hasznosítsuk a kitermelt — különösen a meg nem újítható — erőforrások összes elemeit, harmadrészt pedig minimálisra csökkentsük a hulladékot. Az erőforrások takarékosabb felhasználására és a környezet szennyeződésének megelőzésére vonatkozó intézkedéseik számos esétben csak a későbbiekben kezdenek egyre nagyobb hatást kifejteni, lehetővé téve, hogy hosszabb ideig vegyük igénybe az erőforrásokat. A termelés erőforrás-szükséglete annál kisebb, minél ésszerűbben használják fel azokat, S ez a fogyasztásra is érvényes. Ahhoz, hogy csökkenthessük a természeti erőforrások indokolatlan mennyiségének kitermelését, mindenekelőtt a termelési folyamatokat kell ésszerűen megszervezni. A teljes termelési folyamatnak a kibocsátott termékegységre jutó nyersanyag-, fűtőanyag-, energia- és munkaerőköltségek 'radikális csökkentését szölgáló korszerűsítése lehetővé teszi, hogy elérjük a természetes eredetű anyagokkal való tehető legnagyobb mértékű megtakarítást. A költségcsökkentés nem csupán a nyersanyag-kitermelés folyamatának javításától, a vízkinccsel való ésszerűbb gazdálkodástól, a kitermelt nyersanyag komplex hasznosításától függ — beleértve az ésszerű hulladékgazdálkodást is —, hanem a termelési folyamat valamennyi elemének ésszerű, gazdaságos megszervezésétől, a tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek széles körű gyöko rlati atka I ma zá sót ól. Rendkívüli fontos annak az elvnek a szem előtt tartása, hogy a környezetvédelem problémái elsősorban a termelés színhelyén dőlnek el. Ebből viszont természetszerűen következik, hogy a 'környezetvédelmi feladatokat be kell építenünk a népgazdasági, a vállalati tervekbe, a folyamatos üzemvitelbe, a gazdasági szabályozásba. A környezet átalakítása elsősorban az ember műve, széles körű gazdasági tevékenységének következménye, tehát a környezet védelmének a termelés folyamatával szoros összhangban kell lennie. Következésképpen a környezet tényleges állapotát a fennálló gazdasági-termelési mechanizmus és a társadalom tudati színvonala határozza meg. A környezetvédelmet eddig a ,,védelemcentrikusság" jellemezte. Ez — főként az előidézett káros emissziókból kiindulva — döntően az emissziók által előidézett ártalmas hatások meqszüntetésére, elhárítására, illetve csökkentésére irányul. Ezzel a felfogással szakítanunk kell, mivel a környezetrendszernek nem objektiv kiküszöbölhetetten eleme a káros emisszió, Így a Védelemnél 'értelemszerűen magasabb rendű kategória a „tervszerű környezetfeijtesztés”, amely céltudatosan megállapított távlati környezeti állapot elérésének megvalósítására irányul. A termelés, a fejlesztés és a környezetvédelem együttes érvényesítését tükrözi az a környezetvédelmi koncepció, amelyet kormányzatunk alakított ki, de ennek megvalósítása számtalan érdekütközéssel jár. Az érdekek szövevényében a legkülönbözőbb módszerekkel történő „rendteremtésnek” azt kell elérnie, hogy az érdekek ütközéséből mindig a magasabb rendű, vagyis az össztársadalmi érdek kerüljön ki győztesen. Gazdasági életünkben általánossá kell válnia annak a felismerésnek, hogy olyan termelési, szolgáltatóéi stb. tevékenységre van szükség, melyben az ésszerűséget az dönti el, vajon mennyire sikerül megőrizni a természeti környezet háborítatlanságát. Ez pedig aligha képzelhető él a társadalom jelen és jövő érdekeinek egyeztetése nélkül. Nem hagyhatók figyelmen kívül a jelen érdekei, de nem áldozhatok fel a jövő elvárásai sem. Nem lehet a természet iránti aggódás nevében akadályozni a természet gazdasági hasznosítását, de nem lehet „elfogyasztani” a természetet sem olyan mértékben, hogy már ia közeljövőben hallatlan eszközöket és erőiket kelljen fordítani a létfenntartás általános rendszeréne'k helyreá II itásá ra. Úgy hisszük, az egyedül konstruktív megközelítés a környezettel harmonizáló gazdaságii fejlődés követelése lehet. Gazdasági tervezésünkben, beruházási politikánk megszervezésében, a termelési technológiák megválasztásában, a településfejlesztésben stb. részben már megvannak, részben kialakíthatók azok a feltétetek, amelyekkel ennek a követelménynek eleget lehet tenni. Környezetvédelmi politikánk szerves része az olyan jellegű ökostratégia, amely beépül a termelési folyamatba és új alapokra helyezi a technológiát. A technológiai folyamiatokat úgy kell alakítani, fejleszteni, hogy a környezeti közegeket legfeljebb a terhelhetőség határáig vegyék igénybe. A vállalati és népgazdasági érdek összhangjának megteremtésével kell a környezetvédelmi feladatokat megoldani. A szocialista gazdálkodásban megengedhetetlen, hogy a vállalatok a nyereségérdekeltségtől vezérelve a környezetvédelmi költségeket elsősorban a fogyasztókra hárítsák ahelyett, hogy olyan termelési eljárások kialakítását dolgoznák ki, amelyekkel csökkentük az ilyen jellegű ráfordításokat. A megoldás kulcsa nálunk abban van, hogy a környezetvédelmet a népgazdaság tervszerű fejlesztése integráns részeként értelmezzük és kezeljük. Természetesen ennek az elvnek a gyakorlatba való átültetése, céltudatos, szervezett folyamattá való alakítása bonyolult, jórészt újszerű feladatot jelent. A gazdaságirányítás eszközeinek olyan kifejlesztését, alkalmazását igényli, hogy a tervezés, szabályozás és intézményi rendszer egészét átfogó, korszerű mechanizmus akadályozza meg a környezetrombolást; ésszerű mértékig nyújtson lehetőséget a jelentkező problé11
