Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 6. szám

máknak a gazdálkodó szervezetek kere­tei közötti megoldására; jogilag is ad­jon alapot a bővített újratermelés kör­nyezetvédelmi szempontból történő za­vartalan működéséhez. A hatékony környezetvédelem meg­valósítására fontos a lapelvei kiként (kell szem előtt tartanunk a következőiket: a) A környezetvédelem •— amint erre már utaltunk — az egyes technológia' folyamatok szerves része és a környe­zet tisztasága már a technológiai folya­matokban elsődleges fontosságú. Ez lényeges eszköz, mert segítséget nyújt a környezetvédelmi leiadatok címzett jellegének feltárásához, és egyben olyan alü'pefv, amely a technológiák tervezői és üzemeltetői részére kötelező magatartást ír elő, és meghatározza a környezetvédelemmel kapcsolatos aktív szerepűket. b) A másik alapelv: a kárt okozó fe­lelőssége, a már létrejött környezeti ká­rok esetében segít az eligazításban. Ezen a téren az állam a különböző szankciók alkalmazásával szerez ér­vényt az ide vonatkozó előírásoknak, mégpedig úgy, bogy bizonyos esetek­ben ennek a Büntető Törvénykönyv szerint már személyre szóló konzékven­­ciáii is lehetnek. c) A környezetvédelmi célok érvénye­sítését jelentős mértékben segíti az az előírás is, hogy a vállalati beruházáso­kat a környezetvédelmi követelmények­kel összhangban kell megvalósítani. A beruházások rendszerébe a környezet­­védelmi célok beépülnek, és a pénzügyi feltételek is részét alkotják a beruházá­sok finanszírozási rendszerének. A környezet védelmét szolgáló beru­házási és üzemelési ráfordítások szer­ves részét alkotják az egyes létesítmé­nyeknek: ennek megfelelően tervezésük és finanszírozásuk sem különülhet el azoktól. A szennyező anyagoknak a környezetbe kerülését megakadályozó berendezések létesítésének és működ­tetésének költségeit ezért az egyes lé­tesítmények beruházási és üzemelési rá­­fordítáisaii között keli előirányozni. A környezet fokozott védelme így azt is jelenti, hogy mind a fejlesztési, mind az üzemeltetési ráfordítások — más ha­tósági előírásokhoz hasonlóan — az egyes tevékenységek költségét növelni fogják. Ez nem zárja ki természetesen azt, hogy egy-egy beruházás esetében nem célszerű külön is feltüntetni azo­kat a költségeket, amelyek az emberi környezet védelmére szükségesek. En­nék kiemelt kezelése különösen akkor indokolt, ha beruházáskor vagy egy új technológia bevezetésekor a környezet­­védelmi igények kielégítésének költség­­kihatásai a beruházási döntést is befo­lyásolhatják. A beruházások rendjét szabályozó, hatályos előírások szerint ma már meg kell tervezni mindazokat a beruházáso­kat is, amelyekkel a szennyezések elke­rülhetők. Hogy melyek ezek, annak meghatározása a hatósági előírások és normák feladata. Ezek költségvonzata oz adott beruházásnak szerves részeként jelentkezik. Következésképp tehát finan­szírozási forrásúik is megegyezik a be­ruházás egészére rendelkezésre álló forrásokkal. Gyakorlatilag tehát a kör­nyezetvédelem feltételeit új beruházá­sok esetében a műszaki és pénzügyi jóváhagyás során kell megteremteni. A védőberendezések sokféleségének üzemeltetése, a földrajzi telepítéstől függően a befogadó vízfolyás vagy más környezeti élem szennyezettsége a rá­fordításoknak olyan sókféle variációját okozhatja, hogy normatív mentesítéssel megfelelően nem rendezhető. Mindezekre figyelemmel feltehetően azt tekinthetnénk kielégítő megoldás­nak, ha a preferenciát a tervezés idő­szakában egyedileg engedélyeznék az érdekelt szervek meghallgatása után, de annak függvényében, hogy a szeay­­nytező mennyiben tesz eleget a környe­zetvédelmi előírásoknak. Az eljárás so­rán egyúttal módot lehet találni arra is, hogy a tényleges költségalakulás függvényében az változtatható legyen. Ennek érvényesítésére a bírságolási rendszereket úgy célszerű kialakítani, il­letve továbbfejleszteni, hogy a büntető pénzügyi szankciók ne a meghatározott türelmi idő után, annak elteltével lép­jenek hatályba, hanem már a határidőn bélül kényszerítsenek a szennyező góc félszámolására. Mentesítést ezért csak a szennyezést megszüntető beruházás megkezdése után, annak tervezett idő­tartalmára indokolt engedélyezni. A ké­sedelmes befejezés — a késedelem idő­tartamára — a bírság visszamenőleges befizetési kötelezettségével járjon. A korszerű termeléspolitika jelentősége Az előzőekből természetszerűen kö­vetkezik, hogy napjainkban — és a jö­vőben még inkább — olyan átgon­dolt termeíéspo'litilkára van szükség a népgazdaság valamennyi területén, mely messzemenően figyelembe veszi a környezetvédelmi követelményéket. Az olyan termeléspoliti'ka, amely ezeket mellőzi, már eleve nem lehet sikeres. Ugyanis, 'ha a teljesítési intézkedések negatív ökológiai hatásaival nem számolnak előre, rendkívül költségessé válik ezek utólagos korrigálása. De ezen túlmenően, ha az élő erőforrások­ban érdekéit széktorok rákényszerülnek a környezetvédelem rovására végrehaj­tott hasznosításra, ez azzal a következ­ménnyel járhat, hogy ezeket az erőforrá­­sókat eltékozolják és így a későbbi hasznosítások erőforrásbázisát aláássák. Tehát, ha az ökológiai megfontolásokat nem integrálják a döntéshozatalba, ez a természeti erőforrások tönkretételéhez, későbbi gazdasági 'lehetőségék elsza­lasztásához vezettet és mivel az ilyen fejlesztési tervek káros mellékhatásokkal járnak, a reméltnél jóval kevesebb hasz­not hoznak vagy éppen teljes kudarcba fulladnak, A tapasztalat azt mutatja, hogy az előretekintő környezetvédelmi intézkedé­sek elfogadtatása nem egyszerű — fő­leg kedvezőtlen gazdasági helyzetben —, mivel természetűiknél fogva ezek az elhatározások akkor kívánnak cselek­vést, amikora környezeti károsodás még nem indokolja az azonnali intézkedés szükségességét. Velük jár továbbá a ter­vezés, a kutatás és a megelőző akciók többletköltsége, melyek az adott idő­pontban „túlzás"-nak tűnhetnek a rö­vidlátó módon gondolkodók szemében. A döntéséként felelős szerveknek iránytűként kell szem előtt taztaniok: előretekintő intézkedések teszik lehető­vé, hogy a társadalom elkerülje a kör­nyezetvédelmi tévedések nagy, évente ismét jelentkező költségeit, amelyek meghiúsítják a fejlesztési elképze­léseket, erőforrásokat pazarolnak el, sőt gátolják magának a fejlődésnek a lehetőségét is. Ha a környezeti pusz­tulás megelőzésére hozott intézkedések a fejlesztési elgondólások kezdeti (ter­vezési) stádiumában történnék, általá­ban sakkal olcsóbbak, mint azok a rendszabályok, amelyeket akkor kell hozni, amikor egy probléma már felme­rült, s amikor újratervezésre vagy struk­­túraváltoztatásra van szükség, vagy va­lamely termék forgalmazását be kell til­tani, illetve esetleg egy, már részben megvalósult fejlesztést fel kell adni. A problémáik gyakran a következőkre vezethetők vissza: a különböző termelé­si ágaztokra nyomás nehezedik, hogy olyan eredményeket mutassanak fel, amelyek közvetlen kapcsolatba hozha­tók a gazdaságii teljesítménnyel. Emiatt hajlamosak arra, hogy elsősorban az erőforrások kihasználására fordítsák fi­gyelmüket, mellőzve a védelmet. Ezt még az is súlyosbítja, hogy a védelmi hatékonyságnak sok esetben nincs vilá­gosan meghatározott és általánosan el­fogadott „mértékegysége''. A gazdasági hatékonyság a bruttó nemzet/ termelés fogalmával mérhető: a különböző nép­­gazdasági ágazatok hozamaival és a belőlük származó jövedelemmel értékel­hető. Míg az erőforrás-alapok csökke­nése árán ilyen egyszerűen mérhető teljesítmény nyerhető, a ‘környezetvéde­lem éppen ezeknek a természeti 'erőfor­rásoknak megtartásával nyújthat való­ságos, reális előnyöket, bár a költségek­nek és a haszonnak ezt a kapcsolatát sok esetben mégsem hajlandók egy­könnyen elismerni. Sokszor úgy tűrniük, hogy a környezet­védelem költségei túlsúlyban vannak az előnyökkel szemben. Ez azért van, mert a költségek pénzben egyértelműen ki­számíthatók, az előnyök azonban nem minden esetben. Ez nem a környezet­védelem hibája, sem a közgazdaságé, hanem ezt az okozza, hogy a közgaz­dasági fogalmaik használatát olyan te­rületre is próbálják kiterjeszteni, ahol azők nem érvényesek. Mindezek leküzdésére és ahhoz, hogy a környezetvédelmet döntési szin­ten integrálhassák, olyan termeléspoliti­­kára van szükség, amely elébemegy a jelentős gazdasági, szociális és ökoló­giai történéseknek, ahelyett, hogy egy­szerűen csak reagálna azokra. Rend­kívül fontos, hogy a jól átgondolt, kon­cepciózus termeléspolitika révén min­dig a távolbamutató össztársadalmi ér­dekek jussanak érvényre, ne pedig egyes olyan ágazati szempontok, ame­lyek látványos sikerekre törekszenek a később jelentkező károk figyelmen kí­vül Hagyásával. Az ökonómia fokozódó szerepe a környezetvédelemben Az előzőkben kifejtettek meggyő­zően igazolják, hogy a környezetvéde­lem eszköztárában rendkívül fontos he­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom