Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 6. szám
A pályázati kiírás adatai a következők: Budapest vízigénye a 2000. évben: napi átlagban: 1,3 millió m3/d napi csúcsban: 1,8 millió m3/d a 2010. évben: napi átlagban: 1,5 millió m3/d napi csúcsban: 2,0 millió m3/d A jelenlegi tényeket figyelembevéve a maximális igény a fővárosban hétköznapra fog esni, azaz 2010-ben az esetleges 2,0 millió m3/d nyári hétköznapi vízfogyasztás lesz. Ha az előzőleg számított 77%-ot tekintjük nyári hétvégi csúcsnak, akkor erre 1,54 millió m3/d értéket kapunk. Ezt tekintsük Budapest nyári hétvégi csúcsigényének. A 2000. évben ez az érték 1,38 millió m3/d-re adódik. 2.2. Az agglomeráció és az üdülőövezet vízigényeinek váltakozása A főváros térségének, azaz az agglomerációnak és a Dunakanyar, Ráckevei-Dunaág üdülőövezetnek a vízigényeit is megadja a hivatkozott tervpályázati kiírás, mely szerint: A térség vízigénye 2000. évben; napi átlagban: 130 000 m3/d napi csúcsban: 216 000 m3/d 2010. évben; napi átlagban: 185 000 m3/d napi csúcsban: 307 000 m3/d A megadott csúcsértékek nyilvánvalóan a nyári időszakra esnek. Az üdülő- és agglomerációs övezetben a maximális fogyasztási értékek az 1. pontban leírtak miatt hétvégén fognak jelentkezni. A nyári hétköznapi átlagok az évszakos egyenlőtlenségi tényezőt figyelembe véve, ennek 1,3-szorosa. így a napi nyári hétköznapi átlag 2000-ben 169 000 m3/d 2010-ben 240 000 m3/d A jelölt mennyiségi értékek kielégítését kell szolgálnia a helyi vízbázisoknak. A vízműveket a jelenlegi — helyes — szervezési metódus szerint úgy alakítják ki, hogy a víztermelő egységek a legnagyobb napi vízigényt is képesek legyenek szolgáltatni. 2.3. Budapest és térségének egyidejű vízigény csúcsértékeinek meghatározása A főváros és térsége szoros, napi kapcsolatban van és ez alapvetően befolyásolja a vízigények alakulását is. A maximális vízigények meghatározhatók, de ezek nem azonos időpontban jelentkeznek. Budapestnek és térségének csúcsigényei az előzőekben leírtak szerint fáziseltolódásban vannak. Ha egyszerűen összesítjük a térség és a főváros maximális vízigényeit, a következő értéket kapjuk 2010 évre: Budapest maximális vízigénye: 2 000 000 m3/d-f- a térség maximális vízigénye: 307 000 m3/d összesen: 2 307 000 m3/d A fáziseltolódást figyelembe véve biak lesznek: az adatok az aláb-Hétköznapi csúcs: Budapest vízigénye:-f- a térség vízigénye: 2 000 000 m3/d 240 000 m3/d összesen: 2 240 000 m3/d Hétvégi csúcs: Budapest vízigénye: + a térség vízigénye: 1 500 000 m3/d 307 000 m3/d összesen: 1 807 000 m3/d Ezekből az értékekből egyértelműen látszik, hogy mintegy 70 000 m3/d kapacitást lehet megtakarítani a térség és a főváros szorosabb kapcsolatának kiépítésével. A hétvégi csúcs 433 000 m3/d-vel alatta marad a hétköznapi csúcsoknak, így továbbra is adott a lehetőség a hétvégi karbantartási munkák elvégzésére és a víztárolók feltöltésére. Számításaim szerint tehát Budapest és térségének egyidejűleg jelentkező vízigénye 2 240 000 m3/d, távlatban a 2010. évben. A teljes vízbázis-kapacitást ennek az igénynek a kielégítésére kellene kiépíteni. Az így jelentkező 70 000 m3/d víztermelő kapacitásmegtakarítás csak akkor realizálható, ha a Budapest és térsége kapcsolatát a vízellátás területén is intenzíven fejlesztjük. Á főváros, valamint az agglomerációs és üdülőövezet közötti vízellátási kapcsolatok jelenlegi szintje indokolatlanul alacsony. Ennek okai és a megoldandó problémák, az elhárítandó akadályok ismertek. A rendszerkapcsolatok jelenlegi szinten való befagyasztása gazdaságtalan, párhuzamos fejlesztésekhez vezet. Az előzőekben vázolt vízigények és átlagcsúcs számítási módok vitathatók. A vízigények meghatározása azonban Budapest és a térség esetében is azonos elvek alapján történt. így a mennyiségek változhatnak esetleg más számítási módok szerint, de az arányok azonosan maradnak. A vízigények számításával kapcsolatban egyes tervek, koncepciók illuzórikus adatokat, fajlagos vízigény-növekedéseket irányoznak elő. Távlati tervek szerint 2000-ben Budapesten egy lakótelepi lakás napi vízigénye 1,5 m3/lakás, 2,5 fő lakót figyelembe véve. Ez 600 l/d/fő értéket jelentene napi átlagban. A napi csúcs 3,57 m3/d/lakás, azaz lakosonként 1,43 m3/nap/fő mennyiségre adódik. Megítélésem szerint az ilyen vízigény számítások nem közelítik meg a valóságot és nem is közelíthetik. Indokolatlannak tartom és nem lehet vízgazdálkodásunk célja az ilyen irreális értékekre való távlati tervezés. Ezek a távlati tervezések nem veszik figyelembe és nem is segítik elő a takarékos vízhasználat megvalósulását. 3. RENDSZERKAPCSOLATOK SZÜKSÉGESSÉGE A rendszerkapcsolatokat, illetve azok továbbfejlesztését indokolják a térség vízbeszerzési problémái is. Gyakorlatilag a régióban csak a partiszűrésű és a felszíni vízbeszerzési kapacitások bővülésével lehet számolni. A meglevő réteg- és karsztvízbázis bővítési lehetősége minimális. Valójában a regionális kapcsolatok e tény miatt minden körülmények között szükségessé válnak. A Fővárosi Vízművekhez való kapcsolódásnak természetesen vezetéképítési vonzatai vannak. Nyilvánvaló, hogy hosszabb vezetékhálózatot kell megépíteni a regionális rendszer kialakításához, mint a helyi, egyedi vízművek létesítéséhez. Ez utóbbiak építése azonban a térségben a vízföldtani adottságok miatt erősen korlátozott vízművesítési program megvalósítását tenné lehetővé. Úgy gondolom, a regionális kapcsolódások szükségessége egyértelmű, indokolása szükségtelen. Budapest szoros, mindennapi kapcsolatban áll vonzáskörzetével, ezt az adottságot, kialakult állapotot a fejlesztések során minden területen figyelembe kell venni. Ide tartozik az infrastrukturális fejlesztés is. Az elmúlt évtizedekben komoly előrelépések történtek is ennek megvalósítására, pl. közlekedési lehetőségek, kereskedelmi és vendéglátóhálózat kiépítése. Megítélésem szerint a vízellátás területén az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet kell fordítani a főváros és környezete öszszefonódására, a jelentkező kölcsönhatásokra. Vizsgálataim szerint a kétirányú népességmozgásból adódó vízigényvándorlásra és a csúcsigények fáziseltolódására a távlati tervezések során feltétlenül tekintettel kell lenni. Véleményem szerint a régióban minimálisan 70 000 m3/d vízbázisfejlesztés takarítható meg, mely már jelentős beruházási költségelmaradást jelenthetne. Természetesen a lehetőségek pontosabb megismeréséhez részletes vizsgálatok, folyamatos vízmennyiség-mérések szükségesek. Ezt a területen működő vízmű vállalatoknak kellene elvégezni. így várhatóan pontos képet lehetne kapni a tényleges és egyidejű vízigényekről, fogyasztásokról. Nádor István 5
