Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 5. szám
zárási ideje alatt a mérőkön levő értékeket leolvassa, majd indítja a következő mérést. Mérésügyi összehasonlítások. A mérést és ezzel a hitelesítést meghamisító hibák sorát lehetne felsorolni; ebből néhány lényegesebbett áttekintve: — szintmutató cső meniszkuszának érzékelési bizonytalansága; — köböző edény tömítettségi hibája; — köböző edény hődilatációs hibája ; — szintmutató csőben levő víz hődilatációs hibája; — köböző edény elégtelen kifolyásából adódó hiba; — beállított átfolyási érték megváltozása ; — tartálytöltő cső kifolyási bizonytalansága. Vegyük sorra ezeket a hibákat a DRMV-nél kifejlesztett berendezéseken : A meniszkusz érzékelési hibáit a skála távolsága, a meniszkusz görbülete, és leolvasás bizonytalansága okozza, így +0,3—0,4 mm hibát szoktunk elkövetni. A DRMV-nél 0 30 mm üvegcsőben, átvilágítva és tükörrel kivetítve történik a leolvasás, így a hiba 00,2.—0,25 mm-re csökken. A köbözőedény tömítettségi hibájából eredően a mérés és leolvasás alatt (ami 20 min. is lehet) elfolyhat a mérőn már átfolyt víz. A leeresztő alatt elhelyezett csöpögésérzékelő, amennyiben csöpögést érzékel, nem engedi a mérést megindítani. A köböző edény hődilatációja azt eredményezi, hogy a tartály kimérése (hitelesítése) és a mérő hitelesítés (használat) közötti hőmérséklet különbségből eredő térfogatváltozás meghamisítja a mérést. Az általánosan használatos acél anyagú tartályok helyett vasbeton tartályt alkalmazunk 22 cm falvastagsággal, így egyrészről a vasbeton jóval kisebb hődilatációja, másrészről a nagyobb hőtehetetlensége lényegesen csökkenti az ebből fakadó hibalehetőséget. A helyiséget ugyanakkor temperáljuk és napsugár ellen védjük. A szintmutató csőben levő víz hődilatációs hibáját úgy kívánjuk csökkenteni, hogy a cső egy légtérbe nyílik a hitelesítő tartállyal, és a tartálytól mért távolsága a lehető legkevesebb (60 mm). Köböző edény elégtelen kifolyásából eredő hibát ugyancsak a csöpögésérzékelővel küszöböljük ki, ugyanis úgy a kiméréskor, mint használatkor ugyanazon kifolyási szintnél zár le. A beállított átfolyási értéket az indukciós távadó segítségével a MIDIFLOW (MF) kijelzők folyamatosan jelzik és a kezelő mérés közben korrigálni tudja, a fojtással. A tartálytöltő cső alsó bevezetésű, így a fölötte levő vízoszlop leállásból eredő csőkiürülést visszatölti a csőbe, tehát nem hamisítja meg a mérést. Az alkalmazott metrológiai módszerekkel a berendezések hibáit sikerült lényegesen csökkenteni, pontossága a műszakilag (mérésügyileg) elvárható és még gazdaságos szintet képviseli. Az elhelyezett szerelvények, műszerek hazai gyártmányúak, így egyrészről nem igényeltek devizát, másrészről javításuk megoldott. A Magyarországon forgalmazott mérők hitelesíthetők a berendezéseken NA 50 mm—NA 300 mm-ig hideg és meleg kivitelben. A fejlesztés iránya: a házi mérők NA 13—40 mm hitelesítésére alkalmas berendezések létrehozása. A DMRV fel kíván készülni ezen mérettartományokban nemcsak a hideg és meleg vízmérők, hanem a hőmennyiség mérők hitelesítésére is. Ma még megoldatlan ezen mérők hazai javítása és hitelesítése. A fejlesztést a DMRV megkezdte és kettő darab két mérősoros, soronként négy darab mérő hitelesítésére (egyidőben 16 db) alkalmas berendezéseket kíván legyártani. A hőmennyiségmérők hitelesítése 60 °C-os (+30) vízzel történik, a hidegvízmérőké pedig max. 20 °C vízzel. Ezek a kívánalmak újabb mérésügyi problémák elé állítják a konstruktőröket, mely vonatkozásokban nincs tapasztalat. Más méréstechnikai elveket kívánunk követni mint az előző háromnál, és eltérő szerkezeti anyagok kerülnek beépítésre. A tervezések ebben az évben, a kivitelezések jövő évben fejeződnek be. Ezzel be kívánunk kapcsolódni azon kormányhatározat végrehajtásába, mely a háztartási hőmennyiség mérését hivatott megoldani, az energia racionálási program keretében. Lórik János A hajóátemelés múltjából Hajózócsatornákról, hajózózsilipekről lapunkban már többször megemlékeztünk (Szuezi- és Panama-csatorna, Canal du Midi stb.). Ha a hajóval olyan vízre kívánnak átmenni, melynek szintje alacsonyabban, vagy magasabban van, átemelőművet kell építeni. Sokféle van. Legismertebb az ún. kamarazsilip, régi magyar nevén „csege”. Régi találmány, Leonardo da Vinci is tervezett ilyent, azért egy időben azt hitték, Leonardo találmánya, tudjuk, jóval előtte is ismerték. Lényege az, hogy az alacsonyabb szintű vízről a hajó a széttárt zsilipkapun beúszik a „kamrába" vagy csegébe, a kapu becsukódik mögötte és víztározó medencéből — vagy tóból — vizet engednek a kamrába. A hajó, ahogy telik a medence, emelkedik, egészen a következő kamrában levő vízszint magasságáig. Ekkor a második kaput nyitják ki, a hajó bemegy és ez így folytatódik, amíg a legmagasabb szintre nem ér. Ereszkedésekor a vizet kiengedik a kamarából az alsóbb kamarában levő víz szintjéig. Legnagyobb ilyen rendszer a Panama földszoroson van, hozzánk legközelebbi nagy zsiliprendszer az Al-Dunán van, ahol a felduzzasztott Duna szintjéről engedik le, vagy emelik oda fel a hajókat. Megépülése előtt a partról gőzmozdonyok vontatták a Vaskapu-csatornán a hajókat felfelé. Használtak csörlőhajókat is. Kicsiny hajók forgalmára a kamarazsilip építése nem gazdaságos, azért kevésbé költséges csúsztató és emelőrendszereket építenek. Az ilyen építmények Kínában és Angliában nagyon elterjedtek, a hajókat lankás lejtőn húzzák felfelé, vagy csúsztatják lefelé. Mesterséges víziutak közül leghoszszabb a kínai Császár-csatorna és az északamerikai Erie csatorna. Előbbi a kínai alföldön, utóbbi a Nagytavak — Ontario, Erie — és a Hudson folyó között létesít kapcsolatot. Az Erie-csatorna üzembe helyezésével a Buffalo és New York közötti áruszállítás fuvardí-Kínai csúsztatózsilip a 19. sz. elején 16
