Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 5. szám
Az összegyűjtött pakura elszállítása várható levonulásáról. A Vízminőségvédelmi részleg pedig megkezdte az elpusztult, mintegy 15 q haltetem összegyűjtését és a Tököli ATEV-be történő elhelyezését. A szennyezett víz levonulását betétgerendás elzárással megakadályoztuk. A laborvizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a halpusztulást mérgezés okozta. A területen üzemelő Kiskunsági AG-nál tartott többszöri helyszíni ellenőrzés, alapján, tanulmányozva a növényvédő szerek kijuttatásának technológiáit és raktározási módjait, az alábbiakat állapítottuk meg: A mezőgazdasági művelés 60%-ban belvizes területen folyik. A belvíz csökkentésére a főcsatornák mellett több belső, üzemi csatornahálózat kiépítésére került sor. A növényvédő szerek keverése, ill. kihelyezése sok esetben a belső üzemi csatornák mellett történt, így a halpusztulást közvetlen megelőző nagy csapadék révén, ezek az anyagok bemosódtak a csatornába, halpusztulást okozva. A fentiekben leírt megállapításokat követően előírtuk a Kiskunsági ÁG-nak, hogy az MSZ 10 KGST 3077—81 szabAz elpusztult haltetemek begyűjtése ványban foglaltak fokozott betartása mellett készítse el a területére vonatkozó Vízminőségi Kárelhárítási tervet. E munka során meg kell tervezni a növényvédő szerek tárolási, bekeverési, hígítási helyeit, a kijuttatás módozatait, figyelembe véve az üzemi csatornák révén történő esetleges továbbszennyeződési veszélyhelyzeteket is. Megjegyezzük, hogy a mezőgazdasági üzem még ez idáig nem készített ilyen tervet, noha 1985. évben a vonatkozó irányelveket a VGI elkészítette. 3. 1986. évben a Fővárosi Csatornázási Művek angyalföldi szivattyútelepén rekonstrukciós munkálatok folytak. A tervszerű munkálatok elvégzése érdekében a telep víztelenítése vált szükségessé. Ez csak — az egyébként Duna sodorvonalba vezetett — szennyvizek Rákos patak felé történő elvezetésével volt megoldható. A Rákos patak révén viszont a szennyeződés a Duna parti sávját érinti, mely a kedvezőtlen elkeveredési viszonyok miatt a vízminőséget jelentősen rontja. A szennyvizek parti bevezetési ideje alatt, 1986. november 26.—december 8-ig a BUVIZIG és az ÁBKSZ Vízminőségvédelmi Szolgálata III. fokú vízminőség-védelmi készültség elrendelése mellett éjjel-nappal a helyszínen tartózkodott, az ismert, olaj elleni védekezéshez szükséges berendezéseivel, az esetlegesen bekövetkező rendkívüli olajszennyezés eltávolítására. A védekezési helyek és a BUVIZIG ügyelete között URH lánc kiépítésére került sor. A Ráckevei (Soroksári) Duna vízminőségének védelme érdekében lezártuk a Kvassay zsilipnél a vízbetáplálást. A szennyvizek parti bevezetése előtt háttér vízmintázás történt a Rákos patakon és a Dunán. A vészkiömlő üzemeltetésének megindításakor a beömlés helyétől szárazföldön és vízen vízmintázással követtük nyomon a szennyvízcsóva levonulását. A vízminőség-vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy a Rákos patakon érkező nagy mennyiségű (2— 3 m3/s), magas szervesanyag- és ammóniatartalmú szennyvíz hatására a Duna bal parti kb. 40 m-es sávjában a szennyező anyagok koncentrációja jelentősen megnőtt. A keresztirányú bekeveredés hatására ez a szennyezőanyag-koncentráció a szigetszentmiklósi vízműkutak térségében már alig volt észlelhető, így a vízellátásban problémát nem okozott. Az előzőekben említett esetekben a védekezést az Igazgatóság sikeresen oldotta meg. A vízszennyezések tapasztalatait a megelőzés érdekében hasznosítottuk. a Vízminőségi Kárelhárítási terveket ezekkel kiegészítettük, a szenynyezőket a hasonló esetek elkerülésére műszaki intézkedések megtételére köteleztük. Az eseményekről és intézkedésekről az érintett hatóságokat — tanácsok, KÖJÁL-ok, МЁМ-Növényvédő Állomások, vízirendészet, OKTH — értesítettük. Ez a széles körű tájékoztatás ugyan többlet feladatot jelentett, így sikerült azonban a mindenkori helyzetet a tényleges vízminőségi állapotnak megfelelően és megnyugtatóan megítélni. A vízminőség-vizsgálatot és a folyamatos készenlétet biztosító laborkocsi Dr. Varga Pál—Dévényi László 2
