Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 5. szám
Mérlegen a Közép-Tiszavidéki Üdülőkörzet fejlődése Közismert igazság, hogy a kikapcsolódás után vágyódó embert már a tisztán csobogó víz puszta látványa is felüdíti, legyen az akár egy fürgén kígyózó hegyi patak vagy egy lomhán hömpölygő folyó, akár pedig egy — a természet által teremtett vagy az ember által létrehozott — tó. A folyók, tengerek, tavak, patakok, források szépsége írókat, költőket, festőket ihlet meg és keríti hatalmába napjainkban is éppen úgy, mint évszázadokkal ezelőtt. Aligha tekinthető véletlennek, hogy Anakreon talán egyetlen dalából sem hiányzik a pajkosan előbukkanó tiszta csermely, mint a nyugalom és a felüdülést nyújtó természet jelképe. Nem véletlen tehát, hogy valamennyi természeti adottság közül a legintenzívebb üdülési felhasználással a víz menti területek, illetve maga a vízfelület jelentkezik. Ezt jól bizonyítja az a körülmény, hogy az üdülőkörzetek legtöbbje víz mellett létesült. A vízparti üdülés jelentőségét az is növeli, hogy a nagy felületű víztükör — páratartalom-szabályozó képessége révén —kellemessé, sőt gyógyhatásúvá teszi környezetének a levegőjét, kedvezően befolyásolja a helyi éghajlatot, az ún. mikroklímát. A folyók és tavak vize gyakran ad otthont a vízi sportok hódolóinak és a horgászat kedvelőinek is, akiknek tábora igen jelentős. Az utóbbi 1—2 évtizedben a bel- és külföldi üdülőforgalom ugrásszerűen megemelkedett és a folyamat az elkövetkező időkben is növekvő irányzatot mutat. A nyári csúcsforgalom tavaink üdülőkörzeteiben már jelenleg is eléri a 700—800 ezer főt (ennek zöme a Balaton térségében jelentkezik), a prognózisok szerint pedig 10—20 éven belül megközelíti az 1,3 milliót. Idegenforgalmunk távlati fejlesztésének feltétele a lakossági és a nemzetközi turizmus országhatárokon belüli összehangolt, harmonikus, a környezetvédelmi szempontokra figyelő fejlesztése. Ennek mennyiségi, minőségi, térbeni és időbeni megteremtése körültekintő és differenciált fejlesztő tevékenységet igényel, a kínálatbővítés, a területfejlesztés, a hatékonyság stb. szempontjainak állandó és fokozott szem előtt tartásával. E tevékenység nélkül pl. a Balaton-régió oly súlyos környezeti terhelésnek lenne kitéve, amely már előnytelenül hatna vissza az idegenforgalomra és a távlati elképzelések meghiúsulását jelentené. A nemzetközi idegenforgalom terén hazánk vonatkozásában csupán Budapest és a Balaton jelent számottevő vonzerőt. Csak e területek kínálatának bővítésével a fokozódó nemzetközi versenyben idegenforgalmunkat már alig tudjuk fokozni. A pótlólagos vonzerőknek az idegenforgalomba való bevonása tehát elsőrendű követelménnyé vált. A kínálati elemek tervszerű és fokozottabb fejlesztésével, az egyes tájegységek komplex kiépítésével, pótlólagos kínálati elemek felhasználásával, a kínálat megfelelő allokációjával az idegenforgalomból eredő környezetkárosítást — ami elsősorban a zsúfoltsággal függ össze — csökkenteni lehet. Mindezek meggyőzhetnek bennünket arról, hogy az üdülőterület-fejlesztésben rendkívül fontos szerepe van a vízgazdálkodásnak. A tervszerű üdülőfejlesztés érdekében alapvető követelmény a vízgazdálkodás terén is azoknak a lehetőségeknek a feltárása, amelyek módot nyújtanak az eddig koncentrált üdülés arányosabb területi elosztására, valamint a növekvő igények kielégítésére. Az újonnan bevonásra kerülő üdülőterületek szerepe — különösen a helyi jelentőségűeké —, hogy viszonylag nem nagy távolságra, tehát könnyen elérhetően lehetőséget nyújtsanak kulturált körülmények között a pihenésre, a felüdülésre, kedvező természeti környezetben. Az ilyen jellegű üdülési lehetőségek sorában jelentős helyet foglal el a Középtiszavidéki üdülőkörzet, melynek alapját az 1973-ban üzembe helyezett Kiskörei Vízlépcső teremtette meg. Ugyanis a duzzasztómű 5—10 m-rel emeli meg a folyó szintjét, Kisköre és Tiszabábolna között mintegy 40 km hosszúságban és helyenként 5—6 km-re kiszélesedő víztároló medencét hoz létre, melynek felülete meghaladja a 100 km2-t. Ennek révén ezen a tájon, mely korábban hazánk más térségeinek általános fejlődésétől számos vonatkozásban elmaradt, tíz- és tízezrek számára pihenést adó, felüdülést nyújtó üdülőkörzet jött létre és arculata fokozatosan formálódik. E térség üdülőkörzetté válásának kialakulásához jelentős mértékben hozzájárult a Kormány e témával kapcsolatban 1974-ben hozott határozata. Ez a határozat és a hozzá kapcsolódó rendezési terv vált e térség gondozására hivatott Középtiszavidéki Intéző Bizottság munkájának alapjává. A Bizottság 1974-ben alakult meg és elnökévé Dégen Imre államtitkárt, az OVH akkori elnökét választotta, aki székfoglalójában többek között a következőket mondta: ,,A tervek, melyek az üdülőkörzet fejlesztését megalapozzák, maguktól nem válnak valóra. Tettekre váltásukhoz, az életbe való átültetésükhöz sokoldalú, körültekintő, színvonalas, rugalmas szervező munka szükséges. Erről kell gondoskodnia Intéző Bizottságunknak ... Az üdülőkörzet fejlesztésével kapcsolatos politikai, társadalmi, állami hatóság feladatok gyakorlati megvalósítása a térség politikai, társadalmi és tanácsi szerveinek hatáskörébe tartozik. Intéző Bizottságunk igyekszik majd munkájukat mindenben támogatni, a társadalmi munkában rejlő lehetőségek hasznosításával, az Intéző Bizottság tagjainak közreműködésével, a helyi kezdeményezések serkentésével. Mindezek hozzájárulnak annak о nagy társadalmi, gazdasági átalakulásnak előreviteléhez, mely a Kiskörei Vízlépcső építésével indult meg és amelynek nyomán itt nemcsak a táj változik, hanem az emberek és oz életkörülmények is. A Tiszavölgy fejlődésében mérföldkövet jelentő mű, a Kiskörei Vízlépcső e térség gazdaságitársadalmi fejlődésével összhangban sokoldalú gazdasági haszna mellett a dolgozók tíz- és tízezrei számára erejük megújulásának, egészségük megóvásának, derűs, kulturált üdülésüknek forrása lesz.” Az alakuló ülésen felvázolt program realizálása érdekében az Intéző Bizottság a közel másfél évtizedes működése alatt szívós, következetes munkát végzett, melynek gyümölcse már kezd beérni: a Középtiszavidéki üdülőkörzet napjainkban már sok-sok ezer ember számára nyújt felüdülést, kikapcsolódást, sportolási lehetőséget. Ezt joggal állapíthatták meg az Intéző Bizottság ez év június 16-án megtartott ülésén is, melyen áttekintették az üdülőkörzet fejlődését, emlékezve Dégen Imrére — a KIB elnökére — halálának 10. évfordulóján. Az alábbiakban ismertetjük dr. Papp Ferencnek, a Középtiszavidéki Intéző Bizottság elnökének az ülésen elmondott beszédét. A KIB elnöke bevezetőben utalt az Intéző Bizottság 13 évvel ezelőtt történt megalakulására, majd így folytatta: „Az Intéző Bizottság céljai között kiemelten szerepelt, hogy hasznosítsa azokat a kedvező feltételeket, amelyeket az üdülési lehetőségekben még szegény Alföldön a hullámtéri tározó nagy vízfelülete, az ehhez csatlakozó vonzó tiszai táj értéke jelentenek. A vízgazdálkodás többcélú hasznosulása mellett ezzel új fejezet kezdődött a vízlépcső teremtette üdülési lehetőségek hasznosításában. Azóta ezen a tájon — amely korábban országunk más térségeinek általános fejlődésétől számos vonatkozásban elmaradt — valóban tíz- és tízezrek számára pihenést adó, felüdülést nyújtó üdülőkörzet és horgászati lehetőség jött létre szinte korlátlan lehetőségekkel és természetesen gondokkal. A tározó létrehozása, mint minden vízgazdálkodási tevékenység, beavatkozás a természet rendjébe, ugyanakkor egyben természetalakító, természet- és tájformáló, környezetgazdagító tényező is. Ilyen sokrétű hatással bontakozik ki a Tisza-tájon — a vízgazdálkodás műszaki hatásán túl — az üdülésre, pihenésre kivételes lehetőséget teremtő nagy vízügyi létesítmény. Az alakuló ülésen megfogalmazott koncepciók — és az ezek alapján készült rendezési terv — a változó igények szerint továbbfejlesztve ma is alapja az Intéző Bizottság munkájának. Az összehangolt vízgazdálkodási, üdülési és idegenforgalmi együttes célok adják meg 3
