Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
jűleg a szervezkedő földmunkások az orosháziak kezdeményezésére — az ,,Általános Munkássegélyező- és Rokkantpénztár” helyi fiókjai létrehozásának előkészítő munkálataihoz is hozzáláttak. A Népszava 1891, március 27-i számának „Társadalmi szemle” c. rovatában közölte, hogy „a Csorvás községi munkáskor január hó 11-én tartotta első rendes közgyűlését: addig csak ideiglenes választmány vezette az ügyeket, de most már rendes vezetése van. Elnöknek megválasztatott Horváth András, másodelnöknek ifj. Gyarmati István, jegyzőnek Puskás János, pénztárnoknak Szász Pál. Ezenkívül választatott 11 választmány tag, 4 póttag és 4 számvizsgáló” . .. A tudósításból megtudhatjuk, hogy az év végéig (1980. december 31-ig) a körnek 80 tagja, a jelzett időpontban pedig „170 rendes tagja volt", s a tagok jó fele részét mezei munkások képezik ... A kör többi tagjai iparos munkások, és kisiparosok, szabók, csizmadiák, kovácsok, asztalosok, ácsok stb." Továbbá „A kör jelenlegi helyisége . . . nagyon is kicsi ... de már nagyobb helyiség lett bérelve: Csorvás legnagyobb terme, mely a községnek majdnem a közepén van. Bus Albert nagyterme ez, melybe április 24. napján fogunk beköltözni. ígérjük, hogy a megkezdett munkát lelkesülten fogjuk folytatni, a leigázott, elnyomott és jogaitól megfosztott munkásnép érdekében." A szervezkedő békés megyei munkások terve az volt, hogy 1891. május 1-én nagyobb szabású megmozdulást szerveznek. Sa nemzetközi munkásünnepen egységes fellépéssel kényszerítik ki a „robot” eltörlését, a munkabérek felemelését, a gyülekezési és szervezkedési jogaikat^ A megmozdulás előkészítése céljából az orosházi földmunkások április 13-ra a munkásegylet udvarán „népgyűlést” hirdettek, melyre az előbbi hetekben, hónapokban megalakított környékbeli egyletek küldöttségeit is meghívták. Az orosháziak a gyűlés napjának reggelén a munkáskor udvarán fehér selyem zászlót tűztek ki, melynek egyik oldalán „Szabadság! Egyenlőség! Testsériség!” a másik oldalán „8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás” felfeliratok voltak olvashatók. A következő hetekben, hónapokban történtekről — a korabeli lapok, közöttük a Népszava — 1891. április 17-i számában „Ostromállapot és törvénytelenség Orosházán” című tudósításában számolt be . .. „A rakoncátlan" és „vakmerő” földmívelő proletárok ellenében kezdetét vette egyrészt a hatóságok terrorizmusa, másrészt a békés megyei gazdák összeesküvése. Vállvetve törekedtek a nép megfélemlítésére. A gazdák helységenként hirdettették ki a hatóságokkal, hogy azon esetben, ha a mezei munkások az eddigi feltételek mellett nem vállalnak munkát, akkor mellőzni fogják a megyebeli munkaerőt és máshonnan fognak munkásokat szerződtetni. Ezek a tények elkeserítették a munkásokat és nyilvános gyűlést hirdettek, melyen úgy az orosháziak, mint a környékbeliek az ügyet megbeszélendő megállapodásra akartak jutni ... ... Az utolsó pillanatban azonban végzést kaptak a főszolgabírótól, melyben a gyűlés megtartása egyenesen meg volt tiltva. A betiltási hír mindjobban terjedt, a környékbeli földművesek folyton érkeztek és . . . mind nagyobb csoportokban gyűltek össze . . . Eközben a vasúti állomásra csendőrséget küldtek ki azzal az utasítással, hogy érkező idegent ne engedjenek be a községbe . . . s reggel a vonat megérkeztekor több csapat csendőr tűnt fel az utcákon . . . 8 óra körül a csendőrség körülfogta a házat, melyben a gyűlést kellett volna tartani. A házzal szemben az utca túlsó oldalán 20 lovascsendőr képezett kordont. A csendőrőrsvezető pedig berontott a gyűlés helyiségébe, ahol felszólította az „idegeneket" — kik nem orosháziak —, hogy „aki még látni akarja a családját, az menjen haza, aki nem akarja a családját árván hagyni, aki nem akarja a fogát itt hagyni — az távozzék, mert minden csendőrnél 22 éles töltény van!" A csendőrség egyik része „poszton” állt, mintha . . . rablógyilkosokat lestek volna, másik része pedig 5—6 fős csapatokra felosztva a községben cirkált. Orosháza a szó szoros értelmében ostromállapot alatt állt... Végül is „ .. . a védtelen néptömeg engedett az erőszaknak. A vidékiek hazafelé távoztak részint a déli vonattal, mások pedig gyalog mentek vissza lakóhelyeikre .. . De még akkor sem volt béke. A csendőrök erőnek erejével ki akarta kötni a néppel. A hazautazó vidékiek közül a szervezkedés egyik legönfeláldozóbb vándorapostolát (a csorvási földmívelő egylet elnökét) a vasúton elfogták, puskatussal ütlegelték, bekísérték a községházára, hol kihallgatták és minden törvényes alap nélkül elzárták". B. L. (Folytatjuk) Dr. Csongrády Kornél Dános 1 Dr. Csongrády Kornél János 1986. január 18-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halálhíre mindannyiunkban mély megdöbbenést keltett. Családja, munkatársai és barátai körében január 28-án Zebegényben helyeztük örök nyugalomba. Pályáját 1961-ben a BME elvégzése után a Balatoni Vízügyi Kirendeltségen kezdte el, s a vízügyi munkához, különböző területeken egész életében hű maradt. A gyakorlati munkákat 1963- ban az egyetemi vízügyi oktatómunka váltotta fel, s az oktatás és a vele párosuló kutatás 20 éven át életeleme volt. Tudományos tevékenységéről számos szakcikk, tanulmány, egyetemi jegyzete tanúskodik. 1970-től közel öt éven át Tanzániában, az ottani Vízügyi Minisztériumban dolgozott. Közben megvédte doktori disszertációját, s hazatérése utón egyetemi adjunktusként fejlesztette tovább oktató-kutató munkáját. Ezt követően 1978-tól egyetemi tanárként Etiópiában, az Addis-Abbebai Egyetemen oktatott, nagy energiát fordítva a magyarok, a magyar vízügyi szolgálat jó hírének gyarapítására, kapcsolatainak fejlesztésére is. Hazatérése után, 1983 novemberétől dolgozott az Országos Vízügyi Hivatal Nemzetközi Főosztálya főmunkatársaként. Magasszintű elméleti ismeretei, rendkívül gazdag hazai és külföldi tapasztalatai, emberi rátermettsége nagyon gyorsan megbecsült munkatársunkká tették. Számtalan kezdeményezés, a munkakörébe tartozó kétoldalú kapcsolatok jelentős erősödése, a nemzetközi szervezetekkel fenntartott kapcsolataink megújítása fűződik nevéhez. A kis és nagy munkákat, a hivatalos-hivatali tevékenységét és az elemző-értékelő alkotó munkát egyaránt nagy szakértelemmel, lendülettel, kiválóan végezte. Mindeközben jutott ideje az egyetemi oktatás folytatására, szakmai kapcsolatai karbantartására, sőt művészeti ambíciói, sokoldalú érdeklődése rendszeres ápolására is. Hazai és külföldi partnerei, vezetői és kollégái egyaránt elismerték munkáját, magasszintű nyelvtudását, kapcsolatteremtő képességét, intelligenciáját. Ezek elismeréseként az elmúlt év novemberében ágazati Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Nemcsak elismertük, szerettük is. Közösségünknek nagyon fontos tagja volt, akinek mindig, mindenkihez volt néhány kedves szava, akiből áradt a bölcs humor, a megértés, a segítőkészség. Ember volt, a szó legszebb, legnemesebb értelmében. Emlékét megőrizzük! 23
