Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 2. szám
Kétszáz éve született Beszédes József vízépítő mérnök Beszédes József az egykori Bács— Bodrog megyei Magyarkanizsán született a Tisza mellett. Ősrégi telep volt ez a hely. A honfoglaló magyarok, a Névtelen jegyző szerint itt — „Kenesnánál" — keltek át a Tiszán. Születési ideje: 1786. február 12. Születési évét több leírás tévesen közli (pl. Vízgazdálkodási Lexikon). Szarvasi szobrán is tévesen van feltüntetve születési évszáma. Szüleiről így emlékezik meg: „Apám Beszédes Mátyás szántó-vető írástudatlan szegény ember volt, mégis olyan köztiszteletben állott, hogy később — 11 évig — tekintélyes parasztbírája lett a városnak. Anyám egy istenfélő és igen ájtatos asszony, sokat emlegette előttem, hogy hét fia közül szeretné ha egyik pap lenne. Én a harmadik fia, azon határtalan szerétéiből, amellyel anyámat tiszteltem, eltökéltem magamban, hogy anyám „istenes” óhajtását teljesítem.” A Sárvíz rendezéséig Az írás-olvasást, szülőhelyének elemi iskolájában végezte: 1800-ban Szegedre került. Egy év alatt elvégezte a 2. és 3. osztályt, majd az alsó gimnáziumot. Már a szegedi tanulmányai során kitűnt kiváló képességével; 1802—1803 között serdületlen gyermek létére, maga kereste meg a tanuláshoz szükséges anyagiakat. Volt kurátor (favágó), kályha fűtő, iskolaseprő és városi szekerekre vigyázó. A főgimnáziumot 1804-ben Temesváron kezdte, majd 1805-ben anyja kívánságára a Csanádi püspökségre került papnövendéknek (kispapnak). Temesváron ekkor még teológiát nem tanítottak, ezért az egri érseki papnevelőbe küldték. Itt egy évig tanult, melyről önéletrajzában így írt: „A papi állapot természeti és törvényes szabadságom elleni némely korlátáival ki nem békülhettem ... az oktatások is zavart szültek bennem ... az erőltetett tanulást pedig ki nem állhattam.” Többszöri kérésére 1806. október 9-én a papi hatóság elbocsájtotta. Az ifjú ezután Makóra ment az érsekségi birtokra, de rövid idő után mint kóborló diák Pestre kerül, ahol egyetemre akart járni. Eleinte nem igen boldogult, sok nyomorúsággal küszködött, míg végre bekerült a Mérnöki Intézetbe. (Institutum Geometricum) ahol filozófiát, matematikát, mérnöki tudományokat és mezőgazdaságot hallgatott. Tanulmányait kiváló eredménnyel végzi, közben tanítva tanul franciául és angolul. 1810-ben kiváló eredménnyel leteszi mérnöki szigorlatait és megkezdi az oklevél megszerzéséhez szükséges egyévi mérnökgyakornoki munkáját. A fiatal mérnöknek szerencsésen indult a pályája. Kiváló tanárjainak ajánlására 1811 májusában Aszódra kerül, ekkor kinevezik a Sárvíz Társulat rajzoló mérnökévé. Itt elkészítette a Sióvölgy rendezési tervét, de ezt a munkát a Sárvíz rendezetlen volta miatt nem tudta folytatni. Ezután Podmaniczky József a vízi ügyek akkori királyi biztosa Beszédest a sárvízi munkálatoknál alkalmazta és Szekszárdra rendelte. Itt a Sárvíz—Sió (175,9 km) szabályozási, mocsár kiszárítási „vízféreszorítási” tervét készítette el. Ezen három évig dolgozott. Az elkészült tervek (a készítendő csatornák hoszszelvényei) alapján 1813-ban megszerezte mérnöki oklevelét és még ugyanennek az évnek a végén megválik a Sárvízi Társulattól. Maga mondja később, hogy nem érthetett egyet a Sárvíz körül akkor folyó munkálatokkal és fizetése igen kevés volt. Hat megye Nyugat-Magyarországon 1814-től az Eszterházy-uradalom mérnöke lett. Itt számos vízszabályozást hajtott végre Tolna, Komárom, Veszprém, Pozsony, Nyitra és Vas megyékben. Nagy területre kiterjedő tevékenysége során mocsarakat szárított ki, patakokat szabályozott és malmokat épített. Az ő tervei szerint csapolták le Pozsony megyében a Fekete és Csádé mocsarakat, megépítették Diószegen az új négykerekű alulcsapoló vízimalmot. Tolna megyében a simontornyai határban 1000 kh vizenyős területet szárított ki. 1816—19 között dolgozta ki az egész Sárvíz—Sió—Kapos vidék vízrendezési tervét. Közben 1817-től a Rába szabályozásának tervezésével is foglalkozott, de ezt csak 1828-ban terjesztette Vas megye elé. Közben az Ikva, Gyöngyös, Fertő, Hanság szabályozásának tervei is foglalkoztatták. Szinte az egész Dunántúl területére kiterjedő tevékenységével hamar jó hírnevet szerzett úgy, hogy 1817-ben őt választották meg a Sárvíz Nádor-Csatorna Társulat igazgató főmérnökévé. Ekkor készítette el a Sárvíz rendezésére vonatkozó végleges tervét, amit 1819- ben a társulat székesfehérvári gyűlésén nagyszabású értekezéssel ismertetett. Beszédest 1819-ben a „szépművészetek és filozófia" doktorává avatták a pesti egyetemen, de ezzel a címével sohasem élt. 1820-ban kezdett hozzá a Sárvízcsatorna építéséhez. A csatornának a lényege az volt, hogy az értékes vízi malmok részére a völgy szélén külön csatornát ástak, a lecsapoló csatornát pedig a völgy közepén, legmélyebb helyen építették meg, az 1827-es év végére. A csatornát József nádorról Nádor-csatornának nevezték el. Ez a nevezetes malomcsatorna, mely magas fekvésénél fogva öntözővíz vezetésére is alkalmas volt, még ma is eredeti formájában látható. Beszédes József teljes munkaerejét egyetlen csatornaterv sem tudta egé-Beszédes József szén lekötni, mindig több folyó szabályozásának, csatornázásának gondolatával foglalkozott egyidőben. így már a Sárvíz—Sió szabályozása közben a Fertő és a Hanság lecsapolásának terve is foglalkoztatta. Később Zichy Ferenc lett a lecsapolási ügyek királyi biztosa, akivel Beszédes hosszú éveken át kölcsönös megbecsüléssel dolgozott együtt. Meghívás Ausztriába Bár a legfőbb munkaterülete a csatornaépítés volt, a vasutak építésénél is vállalt feladatokat. Nagyszerű vízrendezési eredményeire a szomszédos Ausztriában is felfigyeltek és 1827—28-ban meghívták a Linz—Budweis közti vasút egyik szakaszának építéséhez, illetve a Leopoldsberg és Lert közti vonalat keresztező egész sor vízfolyás rendezésére. Hazájától azonban ekkor sem szakadt el tartósabban, mert Székesfehérváron lakott és közben Vas vármegyei munkálatokat is végzett. 1828 év végén készítette el tervét a Rába folyó szabályozásáról. Közben vitte keresztül a Sió legelső szabályozását is, aminek következtében a Zala völgyében 40 000 kt. holdnyi terület vált hasznavehetővé. Beszédes József életének negyvenes évei voltak a legtermékenyebbek. 1830 táján kezdődik nagyszabású műszaki írói tevékenysége. Művei a korabeli folyóiratokban, a Tudományos Gyűjteményekben, a Társalkodóban, a Hírnökben, Jelenkorban és a Századunkban jelentek meg. Műszaki tekintély volt, ráterelődött Széchenyi figyelme is, aki először benne vélte felfedezni országrendezési terveinek műszaki vezetőjét. 1830-ban Széchenyi és Beszédes (összesen nyolcán vettek részt az utazáson) Pestről indult a veszedelmes aldunai útra, a 24
