Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 6. szám
A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság termelő-szolgáltató tevékenységének alakulása A mezőgazdasági üzemek készletkihasználtságának ellenőrzésére a kutak állapotvizsgálatával lehetne csak megbízható adatokat kapni. A feltételezett fölös vízkészlet lakossági célra gazdaságosan nem vehető igénybe, illetve a közegészségügyileg veszélyeztetett településeknél már igénybe vették. Az új normatívák alapján készített felmérés a vízkészlet nem takarékos felhasznáilását mutatja. A jogszabályi akadályokon túl figyelemmel kell lenni arra is, hogy a termelési technológia sok esetben elmaradott, korszerű fajlagos vízfogyasztási értékeket hiába kérünk számon. A felmérések nem azonos eredményének részben ez a magyarázata. 2.2. Ipartelepítés értékelése Az ipar a leginkább vízhiányosnak tekinthető Veszprém megyére koncentrálódott és a fejlesztés is jórészt itt zajlott le. A telepítés kérdésében nem lehetett érvényesíteni a vízgazdálkodás sajátos szempontjait. Az ipari vízigények kielégítésére létrejöttek a regionális rendszerek. Ezek, a zömükben ivóvízminőségű vizet szállító távvezetékek, lehetőséget adtak a vízbázisok ivóvízellátási célú hasznosítására is (pl. Székesfehérvár, Ajka). Az újonnan telepített gyárak zömének a helykijelölési eljárásán a VÍZIG nem vett részt, ami a tanácsi kapcsolatok nem kielégítő voltára utal. A bányavízkiemelések vizét Nyírádon csak 10—15%-ban hasznosítják, míg a többi a Balatonba, illetve a Melegvízbe folyik. A Balatonba folyó bányavizet vízminőségű célú beavatkozásnak tekintjük. Az 1965. utáni időszakra jellemző, hogy a természetes vízkészletek szűkössége nyilvánvalóvá vált, és a szennyvizek tisztítása kényszerítő körülmény lett. Az ipari szennyvíztisztítás helyi jelentőségű eredményei mellett a két döntő szennyezőforrást nem sikerült felszámolni. Ahhoz, hogy e két szennyezőforrás felszámolható legyen, a helyi erőforrások nem elegendőek. A fejlesztett üzemeknél a VÍZIG megpróbálta a régi szennyvízproblémákat megoldani, ami mintegy fele arányban sikerült is. A jelenleg érvényben levő közgazdasági szabályzók a környezetvédelmi, vízvédelmi beruházások létesítésére azonban nincsenek kedvező hatással. 2.3. Vízmérleg felülvizsgálat A vízhasználatokat vízmérlegben is felülvizsgáltuk. A felmérés szerint a VI. ötéves tervben mérsékelt vízhasználat emelkedés volt (ez alól csak a belépő Paksi Atomerőmű kivétel), a beruházások viszszafogottságának megfelelően. A legszembetűnőbb különbség a készletlekötés és felhasználás között a mezőgazdasági vízhasználatoknál volt. A mezőgazdasági üzemek vízigényüket mindaddig fenntartják, amíg az igénybe vett állami támogatás visszatérítési ideje le nem jár. A tevékenység nem vízkészlethasználati díj köteles, így az indokolatlanul lekötött készletek felszabadításában az üzemek nem érdekeltek. A készletek tényleges kihasználtsága működési területünkön a rétegvíz, a Balaton és a Duna vonatkozásában nagy. Ezért a Paksi Atomerőmű miatt a megyei vízkészletmegosztás módosítására szükség lehet. Komolyabb vízigény már csak regionális rendszerekkel elégíthető ki. 2.4. Vízmérleg módszertani értékelése Igényoldalról a legnagyobb gond a megszüntetett mezőgazdasági statisztika. A mérlegelési metodika 20 éve megmerevedett. A felszíni mérleg csak az augusztusi 80%-os készletre készül, minőségi mutatót nem tartalmaz. Kívánatos lenne azt az újonnan kifejlesztett módszerek figyelembevételével továbbfejleszteni, hogy a napi gyakorlat a tényleges állapotot jobban tükröző mérlegeredményhez juthasson. 2.5. Bányászati vizemelés A már kiépült nyirádi vízellátó rendszerek lényeges fejlesztésére nincs mód, 1991-től már csak 60 m3/perc vízemelés várható. A Balatonba nem jut bányavíz, ami készletgazdálkodási és vízminőségi következményekkel jár. Az ajkai Ko'lontár I. bányaüzem vizének (20 m3/perc) hasznosítása kooperációs beruházás révén biztosított, és így a Nyírád felőli betáplálási igény is csökken Ajkán. A Fejér megyei bauxitbányákból az ezredfordulóig 50 m3/perc ivóvízminőségű és 17 m3/perc ipari víz minőségű bányavízzel lehet számolni. További fejlesztésre mód nincs. Balinka bányából a Balinka—Mór kistérségi regionális vízmű ellátható (6—9 m3/perc); távlatban kívánatos a Rákhegyi Regionális Vízművel összekötni. A Fenyőfői bányára kistérségi regionális művet lehet telepíteni; 10—20 m3/ perc vízbázisra tervezése folyamatban van. A Várpalota S II. bánya belépésével a helyi vízgondok enyhíthetők. Az eocén Bicskei Regionális Vízmű és Tatabánya—Oroszlányi Regionális Vízmű térségében 40—100 m3/perc ivóvíz keletkezik; lehatárolási körzete adott, nem fejleszthető. összefoglalva, a bányavíz kitermelésekre megvalósult, ill. folyamatban megvalósuló regionális és kistérségi vízművek további fejlesztésére a bányavizek felhasználásával lényegében mód nincs. Az akcióprogram tervidőszaki felülvizsgálata azzal zárult, hogy bár a vízkészletekkel jól gazdálkodunk, új készletekhez, szennyezésmentes technológiákhoz csak költséges beruházások révén juthatunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy hatósági munkánk megalapozott volt részleteiben, a felülvizsgálat meglepetésszerű megállapítással nem szolgált. 3. A vízellátás fejlesztése 3.1. Veszélyeztetett települések Az Állami Tervbizottság jóváhagyásával, a vízügyi szervek közreműködésével a Közegészségügy által veszélyeztetettnek nyilvánított települések vízellátási gondjának megoldásában nagyot léptünk előre. A VI. ötéves terv elején Tolna megyében 17, Fejér megyében 14, Veszprém megyében 63 veszélyeztetett vízellátásé település volt. A tervidőszakban megoldódott Tolna megyében 14, Fejér megyében 11, Veszprém megyében 15 település vízellátása. Időközben új települések vál-Velence-fürdö keleti partszakasz kialakítása 9
