Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 6. szám
A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság tevékenységéről A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság 13 013 km2-nyi működési területén 1107 ezer ember, az ország népességének 10%-a él és dolgozik 19 városban és 418 kisebb településen. A terület gazdasági súlyára jellemző, hogy az ipar termelési értéke mintegy 120 milliárd Ft/év. A mezőgazdasági terület 856 200 ha, ebből 144 294 ha (17%) erdő. Az országos méretekhez viszonyítva jelentős a terület energiatermelése és ásványi kincse. Működési területünk sajátossága, hogy ide tartozik hazánk két leglátogatottabb állóvize, a Balaton és a Velencei-tó. A működési terület település- és gazdaságfejlesztési viszonyai között fokozottan érvényes, hogy a jó minőségű vizet a nemzeti vagyon részeként kell kezelni és aszerint kell vele gazdálkodni. Ahhoz, hogy a települések és a gazdálkodás továbbfejlesztéséhez kedvező vízgazdálkodási feltételeket teremtsünk, a rendelkezésre álló vízkészletekkel észszerűen, takarékosan kell gazdálkodni, másrészről el kell terjeszteni a korszerű vízkímélő technológiákat, ugyanakkor meg kell teremteni a felhalmozott nemzeti vagyonhoz igazodó árvédelmi és vízminőség-védelmi biztonságot, és gondoskodni kell a lakossági jogos igények —• köztük az üdülési igények — közegészségügyileg kifogástalan kielégítéséről is. 1 1. Az elmúlt tervidőszak egyes sajátosságai A VI. ötéves terv vízgazdálkodási területi terve kialakításakor az anyagi lehetőségeket részben a lakossági jogos igényekkel, részben a gazdaságfejlesztési feladatokkal, részben a termelési kapacitásainkkal kellett összevetni. Éppen ezért a tervezés során súlypontok képzésére, a megvalósuló létesítmények sorolására volt szükség. A tervidőszak vízgazdálkodását jellemzi, hogy nem minden szakágazatnak eszközállománya fejlődött arányosan, hanem az eszközök koncentrálásával egyes szakágazatokat erőltetettebb mértékben fejlesztettük más területek rovására. Másik jellemzője volt a tervidőszaknak, hogy a fejlesztések tudományos hátterének sokrétű megalapozására törekedtünk. Az ezideig központi irányítású tudományos kutatás Balatonnal és Velenceitóval foglalkozó területeinek az Igazgatóság lett a bonyolítója, biztosítva a gyakorlati feladatok jobb segítését és a tudományos eredmények gyorsabb ütemű hasznosítását. Nagy szerepet kapott a más ágazatokkal való együttműködés. Példaként kell megemlítenünk a meliorációs programba való bekapcsolódások, a fásítások terén kialakított együttműködést. Az ivóvíztartalékok feltárására szolgáló akcióprogram keretében felülvizsgáltuk a lehetőségeket az ipartelepek szakembereinek bevonásával. Megvizsgáltuk az ipartelepítések hatását vizeink minőségére. Üj kezdeményezés az ipari vízgazdálkodásban, hogy évenként egy-egy iparágat nagyító alá veszünk, felmérve az iparág gyárainak helyzetét országosan és a világszínvonalhoz hasonlítva. A közgazdasági és környezetvédelmi szemlélet érvényesülése jut kifejezésre az ipari üzemek önkontrolljának bevezetésében. Az üzemek laboratóriumi eredménye és az igazgatóság vizsgálatai között általában nincs eltérés; az üzemet saját adatai alapján bírságoljuk. A bírságolás érzékenyen érinti az üzemeket, ezért közgazdasági és szakmai oldalról egyaránt érdeklődéssel kísérik tevékenységünket, nem utolsósorban azért, mivel Igazgatóságunk veti ki az ország 12 igazgatósága közül általában a legnagyobb bírságot. Nem jelenti ez azt, hogy Igazgatóságunk túl szigorú, hanem működési területünk az országosnál jobban iparosodott, és az ország legféltettebb vízkincse — a Balaton, a Velencei-tó és a Dunántúli Középhegység karsztvidéke — működési területünkre esik. Az ökológiai szemlélet terjedését mutatják a vízrendezésben alkalmazott sajátos módszerek, vagy a szennyvízbírság új rendelete, amely a toxikus anyagokat kibocsájtókat keményen bünteti. A már említett kutatáson túl decentralizálásra került a már 100 éves hagyoVelencei-tó Déli kanyar kikötője mányokkal bíró vízrajzi tevékenység is. A folyamatos átállás már a hatvanas években felállított vízgazdálkodási osztállyal megkezdődött, de a teljes önállóság csak 1984-től következett be. Nagyobb önállóságot kaptak a társulatok is. Bevonult a számítástechnika az igazgatóság gyakorlatába. A bérszámfejtés, a könyvelés teljesen gépesített. A hctósági nyilvántartásban, a vízrajzi adatfeldolgozásban és a tervezésben is történtek lépések programok kidolgozására és alkalmazására. Az önerő mozgósítását mutatja, hogy összegszerűségét tekintve országosan a célcsoportos beruházások több mint kétszerese valósul meg társulati úton a vízellátás, csatornázás területén. Az országos átlagnál nagyobb mértékben csökkentek a tanácsi pénzeszközök működési területünkön, ami a fejlődés ütemét kedvezőtlenül befolyásolta. 2. A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víztisztaság fokozott védelméről szóló akcióprogram végrehajtása. 2.1. Vízjogilag lekötött vízkészletek kihasználtságának értékelése A tényleges kihasználás az iparban 20—80% között mozog, általában 60— 70%-os. A fennmaradó 30—40%-ot az üzemek biztonsági tartaléknak tekintik. A lekötött készlet mérséklésére, a befizetett közműfejlesztési hozzájárulás miatt, sok esetben jogszabályi lehetőség nincs. 8
