Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 5. szám
Víztározóink halászati hasznosítása és a torozott víz közvetett előnyei Az 1981. év végéig megépült mezőgazdasági hasznosítású víztározók A v í z t á г о z ó к Vízügyi igazgatóság db jellege térfogata víztükre Jegyzet száma 1000 m3 hektár 1. Nyugatdunántúli 12 dombv.-i 3 476 210 2. Északdunántúli 11 dombv.-i 2 298 156 3. Középdunántúli 39 dombv.-i* 16 269 1101 * 4 síkvidéki 4. Déldunántúli 41 dombv.-i* 21 357 1003 * 1 síkvidéki 5. Középdunavölgyi 20 dombv.-i* 8 837 621 * 1 síkvidéki 6. Északmagyarországi 29 dombv.-i* 21 853 1013 * 1 síkv. -f- 3 holtág 7. Alsódunavölgyi 1 dombv.-i 900 23 8. Felsőtiszavidéki 12 síkvidéki* 19 449 1449 * 1 holtág 9. Tiszántúli 6 síkvidéki 18 343 1413 10. Középtiszavidéki 11 síkvidéki 12 809 843 11. Alsótiszavidéki 14 síkvidéki 3 527 569 12. Körösvidéki 3 500 A Biharugrai Halgazdaság emelt szintű tavaiból 3,5 mill, m3 önt. összesen 196 137 618 8401 vizet ad le! A víztározás Európa-szerte és itt nálunk is nagy múltra tekinthet vissza, főleg Dunántúlon, ahol még pannon elődeinktől ránk hagyott víztározók nyomai láthatók. Ilyenek a „Kikeritó" Pétfürdő szomszédságában, a 8. sz. műút északi oldalán, vagy a Pátkai tó a Velencei-tó mellett, amelynek zárógátja is fentmaradt. De a Gaja patakon tönkrement „Vaskapu” tározó (Fehérvárcsurgó határában) szintén ilyen régi eredetű, melyet a hatvanas években építettünk át korszerűsített formában. 1945 előtt kb. 20 helyen volt csupán kisebb víztározónk. Ezek közül legidősebb Lillafüred mellett a Hámori tó, amely a Garadna patak elrekeszelésévef épült még 1810-ben. A tározókat annak idején — külterjesen — mind halasították, vagy halakat (a tatai öreg-tóban vizákat) tároltak azokban. A Hámori tavat pisztrángokkal népesítették. Az utóbbi 30 év alatt egyre több, főleg mezőgazdasági hasznosítású víztározó épült hazánkban. A nyolcvanas évek elején már közel 200 helyen volt ilyen tározónk, majdnem 140 millió m3 tározási térfogattal és 8400 hektárnyi víztükörrel (lásd táblázatot). Ezek a tározók ailig érik el a 0,7 millió m3 tározási lehetőséget, vízmélységük pedig, kevés kivétellel, igen alkalmas honos halaink telepítésére, illetve tenyésztésére. Ezenkívül számos helyen „emeltvízszintű” halastavakat is építettünk, pl.: Biharugrán 2,5 millió m3 belvízi retencótérrel és 3,5 millió m3 öntözővíz tartalékolásával, az 1965-ben halastavakká alakított 2,75 millió m3-es Begécsi tározó kárpótlására. Ehhez járul még a több mint 50 helyen épült ipari és ivóvíztározó, mintegy 60 millió m3 tározási lehetőséggel. Érdemes megemlíteni, hogy vízügyi igazgatóságaink 1986. évi terve szerint: 616 millió m3 (árvízi, vízrendezési, ivóvízi, mezőgazdasági stb. célú) tározótér van igazgatósági kezelésben, ebből közel 100 millió m3 kerül öntözésre. De előtérbe került a holtágakban történő víztározás is, extenzív halasítással. A VIZITERV 1954-ben készített Országos Halászati Vázlatterve külön fejezetben foglalkozott a holtágak halasításával: a Dunán (Budapest alatt!) 30 helyen, a Tiszán pedig 80 holtágat véve számításba, a halászat érdekében szükséges műszaki beavatkozások kimunkálásával és azok költségbecslésével. (Az újonnan épülő halastavak fajlagos építési költségének kb. 1/5-ét érték el.) A tározott vizet egyrészt öntözésre, de járulékosan félintenzív haltenyésztésre is felhasználhatjuk, esetleg víziszárnyassal kombináltan. Jól összehangolt üzemeltetési rend mellett tehát többcélúan is igénybevehetők a víztározók és így a visszatérülésük megrövidül. Ezenkívül közvetett előnyük: a hordalékvisszatartás, a hasznos csapadék megőrzése a talajban, továbbá sport- és üdülési, környezetvédelmi cél, vagy a közismert klimatikus hatás, de lakóterületek közelében tűzoltási célból is igénybevehetők, sőt a nagyobb vízmélységű dombvidéki tározók még hűtés céljából is hasznosíthatók, főleg gyümölcs-zöldség fóliában zártan történő tárolására. A kispodári tározó megrongált árapasztója (1963) 8
