Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 5. szám
A pécsi tó madártávlatból (Igen ideális erre a nagyobb mélységű víz alacsony hőfoka.) Körültekintően kell összeállítani az ilyen vízgazdálkodási „társbérlet” házirendjét, és ennek betartását szigorúan meg is kell követelni a „bérlőktől”! Alapelv: minden víztározót, még az ivóvízieket is, a víz biológiai egyensúlyának elősegítése és megtartása céljából halasítani kell! Csak az árvízi vész- (készenléti) és a záportározók a kivételek, hiszen ezek üresen tartandók a nagy vizek fogadása céljából. A halászati hasznosítás feltételei: 1. az állandó vízborítottság és a tározó lecsapoihatósága belső árokhálózattal, 2. a tározott víz halélettanilag tiszta legyen, 3. a belterjes tenyésztéshez szükséges műszaki létesítmények: lehetőleg külső halágy, megfelelő halráccsal ellátott műtárgyak, teleltetők, ívatók, esetleg a tározóhoz közel épült halkeltetők, 4. dombvidéken pedig lehetőleg két tóegységre kell törekedni, ezekből a felső a tenyész-, az alsó a piaci halak tárolására szolgál, ahonnan az öntözővizet is szolgáltatják, 5. a szivattyúk szívócsövénél kettős védőrácsot kell alkalmazni, 6. halvédelem céljából tiltótáblákat kell elhelyezni és ajánlatos kisebb őrházat is építeni. A tározói halhozamok természetesen elmaradnak a tógazdaságok haltermésétől, hiszen a kihelyezés csak olyan mértékű lehet, amely a tározó eredeti célját nem akadályozza és a víz minőségét nem rontja. De népgazdasági szempontból ez a járulékos, kisebb halhozam sem hanyagolható el. Fokozott figyelemmel kell kísérni a tározóba kerülő víz minőségét, különösen az alföldi, belvízi visszatartásra is igénybevett tározóknál. Több éves vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy ezekben a szikes talajú víztározókban — hosszabb ideig tartó tározás után — sóban feldúsul a víz, így öntözésre alkalmatlanná válik, vagy csak megfelelő hígítással használható öntözésre. Ezért ajánlatos külön rekeszekben tározni a belvizeket. (A magas sótartalom az ivadékokra káros, a nagyobb tenyészhalakra nem.) Halfaj és a népesítés mennyisége tekintetében az illetékes hatóság véleménye mérvadó. Csak vízközieket telepítsünk, fenékjárókat nem. Az amúrok telepítése is megfontolandó, a hínár természetes védőszerepe miatt. A növényevő halaknál a felvett táplálék kb. 70-ed része épül be a szervezetbe, így az intenzív anyagcsere miatt a tározott víz tápanyagszintje emelkedik, de a fehér busa kihelyezése — szűrőberendezése folytán — igen előnyös. Csak az 50 hektár feletti tározókban kifizetődő a haltenyésztés, de ehhez min. 0,9 m vízmélység, öntözés után pedig a teljes víztükör 1/5-én 1,20 m vízmélység kívánatos. Tervszerű halasítás és lehalászás révén a víz tápanyagforgalma javulhat. Lehalászással ugyanis a tározó anyagforgalmából jelentős mennyiségű foszfort lehet kivonni, ami csökkenti az eutrofizálódást. Minden víztározó, a vész- és az időszakos tározók kivételével, természetes víznek számít és a halászati hasznosítás jogát a MÉM-től kell kérni, az MTVB Mezőgazdasági Osztálya útján. A tározott víz egyik fontos környezetvédelmi hasznosulásával kapcsolatban röviden kitérek még a Kis Balatoni védőrendszer halasítására is, amelynek kb. 1/3-c (21 km2) tavaly már feltöltésre került. Az OKTT Szakértői Bizottsága szerint üzemszerű halászat és horgászat a védőrendszer területén ugyan nem folytatható (legfeljebb szelektáló halászat végezhetői), de az már elfogadott álláspont, hogy extenzive (takarmányozás nélkül) halasítani kell, főleg fehér busókkal, mert ezek szűrő szervükkel tetemes szerves anyagot tudnak a vízből kivonni. Ezenkívül szükséges rendőr halakat is telepíteni, mivel a vízgyűjtőről természetes úton idekerült pontyot, keszeget, amúrt stb. irtani kell. Egyelőre vita tárgyát képezi még a tározó medencék halasítása; lehet, hogy csak kétéves kísérleti üzem után kerül erre sor. Az ivóvíztározókban a trágyázás, takarmányozás (etetés) tilos, de az alábbi feltételek mellett a külterjes halászati hasznosítás engedélyezhető. Az erre vonatkozó 40 165/1972. OVH— MÉM—EüM sz. rend. alapján a halasítás feltételei: 1. ivóvíztározókban a halászat kizárólag evezős csónakról gyakorolható, 2. a halászatot csak arra kijelölt vállalat végezheti, 3. csak olyan személy halászhat, aki az ivóvízműveknél előírt kötelező orvosi vizsgálat alapján orvosi bizonyítványnyal igazolja, hogy fertőző betegségben nem szenved és nem kórokozó ürítő, 4. a halászat céljaira használt csónakot minden vízrehelyezés előtt 3 mg/l aktív klórt tartalmazó vízzel le kell mosni, 5. a fenti pontokban foglaltakat a tározó üzemeltetője ellenőrizni köteles és a területileg illetékes KÖJÁL időnként ellenőrizheti, 9