Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
meg. Ennek gondja volt arra, hogy a „piarc az halakban bővölködgyön”, A nagyobb fogást, az úgynevezett „kivágni való”, vagy „köteles" halat a céhmester tartozott a városbírónak külön is bejelenteni. A statútum szerint, ha a céhmester a bejelentést elmulasztja, vagy általában, ha a piacra elegendő hal nem hozattatnék, főcéhmester uramnak (már tudniillik a városbírónak) , tellyes hatalma lészen, hogy harmadmagával ragadtassa meg a céhmestert s mindaddig tartassa fogva a tömlöc fenekén, míglen egyik péntekről a másik péntekre s bejelentett böjti napokra elegendő bőséges viza, tok s más halak is nem lésznek ..." A monarchia alatt a magyar országrész kizsákmányolása egyre fokozódott, s hiába volt bőviben a hal, egyre drágult. Pedig valamikor még a legszegényebb csallóközi is dugig ehette magát hallal. Amit az árusok nem tudtak már eladni, azt ingyen szétosztották a szegények között. És a drágaság egyre nő. A szabadságharc leverése után rohamosan szegényedik az ország, s így Csallóköz lakossága is. Látja ezt a komáromi Kiss Gyula nagyon is jól: .. Gyermekkoromban még annyi volt a halasvályú a halpiacon, hogy szinte eltévedt köztük az ember. Nagy halevő város voltunk mi mindig. A régi komáromi ember azt tartotta — s így volt ez az egész Csallóközben —, hogy nem péntek a péntek hal nélkül. A halászlénk ma is elsőrangú étel (a szegedi csak messze kulloghat utána)." Nyugodtan elmondhatjuk, hogy százötven—kétszáz évvel ezelőtt a csallóközi ember még annyi és olyan hallat fogott, amennyit és amilyet csak akart. Akkoriban a pontyot, keszeget, csukát nem is sorolták az értékes halak közé. , A Hazánk s a külföld című lap 1870- es évfolyamában olvashatjuk az alábbi sorokat: .......e sorok írója egykor oly nagy harcsafejet kapott, mely 63 fontot nyomott s szájában egy gyermek feje kényelmesen helyet talált volna; az egész hal e szerint körülbelül négy mázsát nyomott, tehát annyit, mint egy jókora szarvas nyomhatott, s tíz láb hosszúra nőtt. Egy Pozsonynál kifogott harcsa gyomrában egy gyermek maradványait találták, egy másik egy kis kutyát nyelt el s a ludak nem ritkaságképpen tartoznak csemege falatjai közé ...” A harcsa az már értékes halnak számított mindig, még a Csallóközben is. Kiss Gyula írja: ......Valamint hogy nem felejtem el soha azt a négy mázsán (bécsi mázsán!) felül nyomó harcsapéldányt sem, melyet első osztályos gimnazista koromban (a múlt század utolsó negyedében) húsvét táján láttam. Lánccal volt odakötve ez a csodaállat a Garai András uram bárkájához s mikor híre ment a fogásnak, csak úgy özönlött a nép a Vágdunára harcsalátni..." A jó öreg Töltéssy Mihály, aranyosi lakos, egykori vízimolnár elmesélte nekem, hogy a húszas években egy negyvenhét kilós harcsa úgy elvitte a halászokat ladikostól, „mint a rongyot". Végül is három hálóval fogták ki! Ugyancsak ő mondta el a következő esetet is: „...Az örsújfalusi révben őrlöttünk, amikor gyerekek rohantak hozzánk és lihegve, izgatottan hadarták, hogy egy nagy hal csapkod a vízben kissé távolabb, egyszer a fejét, egyszer a farkát látják. Azt akarták, hogy fogjuk meg a nagy halat. Mindjárt tudtuk, mi történt, hát odasiettünk. A harcsa egy kavicsgödörben pihent, talán elaludt, s közben a víz annyira leapadt, hogy a hal nem tudott a sekélyesen átevickélni a nagy vízbe. Hatalmas darab állat volt. Agyonütöttük, bevittük Komáromba és jó pénzért eladtuk ..." Az ácsi halászok beszélték, hogy a Concó-patak torkolatánál akkora harcsát fogtak, hogy a farka lelógott a teherautóról, egészen a földig. De a sok mindenféle halon kívül volt itt más is, például a rák. 1588-ban a ráktárolás eszközeként említik a rákvarsát. S még korábban, 1544-ben a rákokat gyékényszámra mérik. Helyenkint a rákászokat „rákadóval sújtják", s ők ezt a rákadót „rákpénzzel, gyékényrákkal" fizetik. Ezek XVI. századi vagy még korábbi elnevezések. De rák azért később is akadt itt bőven. Kiss Gyula írja könyvében: „. . . akkor (a múlt század utolsó évtizedében) még rák is volt bőven, egyegy tavaszi felöltőtől megfosztott (megnyúzott), s a rácsháló közepébe madzaggal odakötött kecskebékával ötven— hatvan darabot is lehetett fogni néhány rövid óra alatt...” A csíkász meg valóságos ezermester volt. Ha hordóik megjelentek a halpiacon, szájról szájra járt a hírük, mert a csík kedves eledele volt szegénynek és gazdagnak egyaránt. A csallóközi ember itt a — ma már részben eltűnt — nagy vizek mellett gyönyörködhetett a halászmesterek és legények szép munkájában, gazdag zsákmányában ... De a halászat jelentősége a Dunán már régen megcsappant. Ami van még, az csak árnyéka a réginek, s azt is nyugodtan kimondhatjuk, hogy a mai halak is csak csenevész epigonjai, utánzatai a Duna hajdani halóriásainak . .. Hej, halászok, halászok . . .! N. László Endre Lehet, hogy már jövőre az ivóvízért nagyon sokat fizet! Ipari víz előállítására alkalmas berendezéseink : CIRC03ET vízszűrők 15—100 m3/h Meszes vízlágyítók 5—50 m3/h MINDEZT FŐVÁLLALKOZÁSBAN IS! KIPSZER Kalorikus Gyáregység BUDAPEST, X., Jászberényi út 24—34. Telefon: 570-747 Telex: 225328 26
