Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
MÉG EGYSZER: A kordélyszállás égéséről 1984. évi 6. számunkban „A kordélyszálás égése" címmel megírtuk, hogy 1907. március 29-én az akkori Leiéhez nem messze, a sulymosi határrészen kigyulladt a kordélyszállás, melyben emberek és lovak égtek benn. Néhány kérdőjel maradt akkor nyitva az írásban. Tovább folytattam a nyomozást az „Égött"-ek ügyében. A Makói Újság 1907. március 31-i számában megtaláltam a lelei tűzvész korabeli leírását. A TOLTÉSEMELÉS A Körös—Tisza—Maros Armentesítő Társulat tudvalévőén elhatározta jó pár év előtt, hogy védtöltéseit emeli. A múlt évben kezdett hozzá a munkálatokhoz, mégpedig házilag. Erről azonban le kellet tenni, mert a társulat sem elegendő munkás kezet nem kapott, sem az érdekelt községek részéről megfelelő támogatásban nem részesült. A munkálatra árlejtést hirdettek s a vállalkozó Deutsch Emil és Lipót szegedi cég lett. Körülbelül 3 hete fogott a cég a munkához, s a munkatársai most Lele község alatt a csipkési erdőház közelében dolgoztak. A BARAK Körülbelül 70—80 munkás dolgozott a töltés emelésen, egy részük talicskával, 40-en pedig egylovas kordéval hordták (szállították) a földet nagyobb távolságról. Hogy a munkások fedett helyen legyenek éjjelente, a vállalkozó cég egy nagyobb barakot épített deszkából, amelynek tetejét kátránypapirral borították be. Ebbe a barakba vonultak be munkások a 40 lóval együtt éjjeli szállásra, s ugyanazon fedél alá volt építve egy mellékhelyiség, melyben a bizalmi emberek, a munkavezetők laktak 7—8-an. A TŰZVÉSZ A barak szombatra virradó éjjel kigyulladt. Hogy mi módon, arról kétféle hír is van forgalomban. Az egyik szerint a faalkotmányt bevilágító petróleum lámpát egy ló rúghatta fel, a másik szerint a munkások este bepálinkáztak, s egyikük oly szerencsétlenül ejtette el az égő petróleum lámpát, hogy eltört s a szétömlő petróleum lánggal égve, meggyújtotta a faépületet... A lovak elszaggatták a kötőfékeket, összetörték a rozoga jászolt, amelyhez oda voltak kötve, s őrülten vágtattak le és fel a barakban, összetaposva, rugdosva egymást. Nem 'lehetetlen, hogy a barakban bentszorult munkásokat is halálra taposták, mielőtt a tűz kioltatta volna életüket, mert a bent levő 8 munkás közül csak az a 3 tudott kívülre kerülni, aki közvetlen az ajtó mellett feküdt, 4 valósággal szénné égett, egy pedig ki tudott bújni nagy kínnal a deszka alatti résen, de akkorra úgy öszszeégett, hogy nem maradt se füle, se orra. Azok, akik a mellékhelyiségben voltak, ki tudtak menekülni, de a lángtengert tehetelenül nézték ... segíteni nem tudtak. AZ ELSŐ SEGÍTSÉG A tűztenger bevilágította az egész Lele községet, ahonnan a jegyző az elöljáróság több tagjával, s Beczner Imre dr. községi orvossal — nagy szerencsétlenséget sejtve — a helyszínre ment. Amit ott láttak, az minden elképzelhetőt felülmúlott. A barak füstölgő romhalmaz volt, amelyben még lángolt az emberek és a lovak zsírja . . . A HALOTTAK Azok közül a szerencsétlen emberek közül, akik a tűzvészben valósággal szénné égtek, kettő családos, kettő pedig nőtlen ember volt. A nős emberek: Kerekes János és Fodor József, Bóka torontálmegyei községbe valók voltak. Két kenyérkereső nélkül maradt szegény család várja húsvétra a férjet, az apát, örömmel, szívrepesve a kis faluba, de hiába ... A férj, az apa nincs többé, s a húsvét nekik egy életen ót tartó gyászt hozott. A másik két halott közül az egyik Majsai Péter sándorfalvi (ez téves adat lehet, mert a lelei anyakönyvben a valóságnak megfelelően Bogár Pétert anyakönyveztek a halottak anyakönyvébe, mint sándorfalvi lakost. Majsai Péter az elhunytak közt nem szerepelt!) a másik Biczók János algyői munkás volt. Ezeket is hiába várják otthon ... AZ ÖTÖDIK IS MEGHALT Az életben maradt összeégett embert, Igaz József 19 éves tápéi munkást, ma reggel behozták a makói kórházba. A nyomorult emberen nem maradt semmi, ami emberi mivoltára emlékeztetne. Molitorisz Kálmán dr. kórházi orvos azonnal ápolás alá vette, de látta, hogy segíteni lehetetlenség. A szegény embernek még volt annyi ereje, hogy a délelőtt folyamán Curry Richárd királyi albíró, aki a vizsgálatot vezeti, kihallgatta. Amit mondott lényegtelen, a tűz keletkezéséről vagy okáról nem tudott felvilágosítást adni. Kevéssel a kihallgatás után eszméletét vesztette és irtózatos kínok között meghalt. A VIZSGALAT A tűz körülményeinek, különösen keletkezésének okának kiderítésére a hatóság még a délelőtt folyamán megindította a vizsgálatot. A közigazgatási hatóság részéről Thaisz Géza főszolgabíró jelent meg a helyszínen, a bűnügyi vizsgálatot pedig Churry Richárd királyi albíró vezeti. A vizsgálattól várják annak kiderítését, hogy terhel-e valakit ebben a rémes szerencsétlenségben a bűnös gondatlanság vádja . .." A továbbiakat a Makói Újság 1907. április 3-i száma teszi közzé: A LELEI TŰZVÉSZ Az a rémes tűzvész, amely öt ember borzalmas halálát okozta, még ma is óriási izgatottságban tartja városunkat. A nagyközönségben erősen kifejlődött az a nézet, hogy a borzalmas katasztrófának vétkes gondatlanság az oka. Különösen a vállalkozó Deutsch Emil és Lipót céget okolják, aki a barakot, költségkímélés szempontjából oly szűkre csináltatta, hogy abban mozdulni sem lehetett. A VIZSGALAT A tűzvész napján, szombaton és ma is egész nap kint voltak a helyszínen Vaszkó Endre dr. királyi járásbíró és Thaisz Géza főszolgabíró vizsgálatot végzett. Eddig már megállapították, hogy a barak 7 méter széles volt és ezen szélességben 2—2 ló farral összeállítva. Lehetetlenné vált tehát bene a szabad járás-kelés. A vizsgálat során kitűnt az is, hogy a barak földje vastagon be volt hintve szalmával, ami egy pillanat alatt lángot fogott fojtó füsttel töltve meg a levegőt. Ezen körülményekből következtetve a szegény munkások, még ha ébren lettek volna is, képtelenség lett volna kimenekülni. Semmi sem bizonyítja azonban inkább a barak szűk voltát, mint az a tény, hogy a megszenesedett hullák az egész barak hosszában és szélességében egymást szorosan érintve heverték. Mindezen körülmények erősen terhelők a vállalkozó céggel szemben. A vizsgálat még nincs befejezve, és a további fejlemények fogják kideríteni, hogy terheli-e valóban a vállalkozó céget a vétkes gondatlanság vádja." Eddig az újságból vett korabeli helyesírással írt idézetek. A vizsgálatot lezáró körülményről, a bírósági ítéletről nem találtam anyagot. Ezek szerint továbbra is maradtak nyitott kérdések: Kik voltak a túlélők? Velük mi történt? Egyáltalán életben maradtak-e? Fentebb 8 munkásról tesz említést a tudósítás, akik a tűz keletkezésekor a barakban tartózkodtak. Közülük hárman tudtak kimenekülni a tűzből, de már rajtuk sem tudtak segíteni. Ennek ellenére a lelei állami és egyházi anyakönyv mégis csak 4 elhunytat említ... Véleményem szerint a többi áldozat úgy elszenesedett, hogy nem tudták őket azonosítani. Helytálló lehet a leleiek emlékezete. Hét Leién eltemetett emberre esküsznek (s a nyolcadikként Igaz Józsefet tartják nyilván!) Kérem az olvasókat, ha valakinek hozzátartozója ismerőse, netán munkatársa volt a három túlélői?) jelezze a szerkesztőségnek. Rácz Sándor 27
