Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 3. szám

A TESTÜLETI MUNKA HATÉKONYSÁGÁNAK FONTOS PILLÉRÉ A MEGALAPOZOTT INFORMÁCIÓ Ahhoz, hogy a vezető testületek tagjai érdemileg tudjanak közreműködni a fel­adatkörükbe tartozó döntések meghoza­talában, megfelelő informáltsággal kell rendelkezniök. Ui. egy-egy vállalat munkájának aktív befolyásolása csak akkor lehet igazán eredményes, ha mindazok, akik résztvesznek a döntési folyamatban, kellő tájékozottsággal rendelkeznek a vállalat tevékenységét befolyásoló külső és belső tényezőkről. A TESTÜLETI TAGOK INFORMACIÓSZERZÉSI LEHETŐSÉGEI A vállalatok vezető testületéinek tag­jai a hatáskörükbe tartozó feladatok el­látásához a legkülönbözőbb csatorná­kon juthatnak a szükséges információk birtokába. Az információszerzés egyik nagy terü­letének tekinthetők azok a tájékozta­tások, beszámolók, adatközlések, me­lyeket a szervezeti és működési sza­bályzat kötelező erővel előír. Ezek lehet­nek statisztikai, számviteli, műszaki, gaz­dasági stb. információk, melyeket a ve­zető testületek tagjai meghatározott időközönként — tehát rendszeresen — megkapnak. Az ilyen jellegű információk lehetőséget nyújtanak arra, hogy a tes­tületi tagok folyamatos tájékoztatást kapjanak a vállalat működésével és gazdálkodásával kapcsolatos kérdések­ről. Célszerű oilyan bizonylati rendet ki­alakítani, amelynek nyomán az adat minden külön átírás nélkül is továbbí­tásra alkalmas információvá válik. Prak­tikus, a kis példányszám miatt házilag sokszorosítani a (bizonylatokon kívüli) rendszeres információkra jól megszer­kesztett adatközlő lapokat. Ezeket a hosszabb időre szóló, rendszerezett tá­rolás miatt célszerű kicsire méretezni. Kezelhetőségük ezáltal lényegesen egy­szerűbbé válik. Bizonyos esetekben indokolttá vál­hat a vezető testületek tagjai részére is ún. programtáblák rendszeresítése, me­lyek gyors áttekinthetőséget biztosítanak a különböző feladatok ütemezése és azok végrehajtásának ellenőrzése tekin­tetében. Nagy előnyük, hogy — csökkentik az emlékezőtehetség igénybevételét, — szimbolizálásra törekednek, ezáltal az ábrázolások és leolvasások munká­ját lényegesen megkönnyítik; — segítségükkel a változások regiszt­rálása könnyen eszközölhető és a ma­nuális munkák nagy részétől megszaba­dulhatunk; — fokozzák a kombinációs lehetősé­get és lehetővé teszik a változatok gyors összeállítását; — áttekinthetőséget biztosítanak. A testületi tagok számára nagy átte­kintést nyújtanak a részükre rendsze­resen megküldött komplex vállalati be­számolók, továbbá a mérlegbeszámo­lók és számviteli információk. Ez utób­biakra célszerűnek látszik néhány gon­dolattal kitérnünk. A mérleg korábban sajátos helyet foglalt el a vállalatok információs rend­szerében. Miután készítését felsőbb uta­sítások írták elő, a vállalati vezetés nem igen tekintette magáénak. Ezt a magatartást nem kis mértékben befo­lyásolta az a körülmény is, hogy a kö­vetkező évi feladatokat is a vállalaton kívüli szervek szabták meg, s így a mér­legből levonható konklúzióknak a jövő szempontjából a gazdálkodó egység ke­retein belül jóformán alig volt jelentő­sége. Nem tagadható, hogy egyetlen vezetőt sem érdekelnek azok a — külső előírások alapján készülő — beszá­molók, melyek nem nyújtanak számára kielégítő információt. Lényeges kérdés azért, hogy a vállalatok számviteli in­formációs rendszerében optimális legyen az arány a belső és külső célokat szol­gáló adatok között. Fontos ez annál is inkább, mert éppen a szabályozó rend­szer egységessége miatt vállalatonként mások lehetnek a súlypontok. Nem sza­bad tehát megelégedni a felülről elren­delt számviteli adatszolgáltatások pro­dukálásával, hanem kutatni, keresni kell azokat a tényezőket, módszereket, ame­lyek analizálása, illetve alkalmazása se­gíti a vállalatok vezetőségét a külső körülményekhez való rugalmas alkal­mazkodásban. Ez a megállapítás nem jelenti azonban az egyetlen kívánatos feltételt. Nemcsak arányról van ugyan­is szó, hanem arról is, hogy az ún. külső információ „nyomtatványaiból" más kö­vetkeztetés vonható le társadalmi és más vállalati szinten. A lényeg az, hogy a konklúziók levonása mindkét vonat­kozásban megtörténjék. A vállalati vezetés információs igénye lényegében abban jut kifejezésre, hogy a számvitelből egyértelműen és világo­san meggyőződhessen a műszaki és gaz­dasági tevékenység hasznosságáról vagy eredménytelenségéről. Az adatok megfe­lelő feldolgozásával e célra megfelelő információk nyújthatók, amelyek jóval tülmennek a hagyományos könyvelés puszta számoszlopain. A folyó könyve­­velés az egyedi esetekben fejezi ki a lényeges adatokat, úgy hogy a köny­velés végeredménye, a mérleg az in­formációk összefoglalásának tekinthető. A mérleg egy meghatározott időpont­ra vonatkozólag rögzíti a vállalat hely­zetét. Míg az évközi mérleg jobbára in­formációs célzatú, addig az év végi az adóhatásóggal való elszámolás, a kül­ső és belső anyagi konzekvencia levo­násának alapja. Hiba lenne azonban, ha ezt az „éves zárlatot” csak a könyv­viteli számlák egyenlegei rendszerezett összefoglalásának tekintenénk. Olyan adatösszeállításról van szó, amely a vállalatvezetés céljaira a gazdálkodás komplex folyamatának megértéséhez szükséges összes adatokat integrálja. Feleletet ad arra a három kérdésre, amelyeket általában a számviteli elő­képzettséggel nem rendlekező szakem­berek is fel kell tegyenek maguknak: 1. Az adott időszakban milyen ösz­­szegű volt a befektetés? Milyen hatása volt ezeknek az invesztícióknak? 2. Az egész évi gazdálkodás során mekkora eredményt ért el a vállalat és mi történt a nyereséggel? 3. Milyen alapvető adatokkal kell ren­delkezni ahhoz, hogy: — a vállalat fejlődése könnyűszer­rel figyelemmel kísérhető legyen; — gyorsan észlelhetők legyenek a gyenge pontok és idejében kiadhatók legyenek a szükséges intézkedések; — a vállalat a kitűzött cél elérése és az előirányzat teljesítése felé haladjon? Az előzőek tehát azokra a problémák­ra keresnek választ, hogy hol tart a vál­­lalat, hogyan jutott ebbe a helyzetbe, milyen intézkedések szükségesek ennek az állapotnak a megjavításához. Mint a felsorolásból is megállapítható, a vál­lalatvezetésnek csak annyiban kell visz­­szafelé tekintenie, amennyiben az lehe­tőséget nyújt a jövőbeni magatartás ki­alakítására. A mérleg és a hozzátartozó eredmény­kimutatás éppen ezért önmagában csak üres nyomtatvány marad, ha nem vetik részletesen elemzés ailá. Ebben a vonat­kozásban érdemes említést tenni az eredmény kategóriájáról. A gazdaság­­irányítás új rendszerében köztudomá­súan kiemelkedő szerepe van a válla­latok nyereségének. A nyereség alaku­lása önmagában azonban csak akkor alkalmas minden kritika nélkül a válla­lati gazdálkodás megítélésére, ha a tár­sadalom értékítéletét, a tényleges válla­lati erőfeszítéseket tükörzi, és helyes képet ad a befektetések, továbbá az élőmunka valódi hatékonyságáról. Amíg a nyereség nem felel meg ezeknek a kri­tériumoknak, addig analizálni kell kelet­kezésének forrásait, a vállalatok ered­ményére ható belső és külső tényezőket, a közvetlen és közvetett preferenciákat, s minden más körülményt, amely az objektív minősítéshez a'lapul szolgálhat. Elismerve a mérleg nagy jelentőségét a vállalati életben, óvokadni kell ab­­szolútizálásától. Vonatkozik ez mint el­számolási okmányra és mint informá­ciós bázisra egyaránt. A mérleget csak a hozzáfűzött kommentár teszi és teheti a vezetés korszerű eszközévé. Az üzem­­gazdasági gyakorlatnak ugyanis nem annyira a hozott döntések alapján tör­téntek elszámolására, hanem egyre fo­kozódó mértékben a jövőre vonatkozó döntésekre kell orientálódnia. Az ered­ményes vállalatvezetői tevékenység elő­feltétele az összes belső és külső befo­lyásoló tényező mennyiségi és minősé­gi rögzítése. A gazdasági környezetre vonatkozó prognózis és a mérlegek alapján készült vállalati elemzés így alapját képezi az integrált tervezésnek. Ez utóbbi minősége viszont a rendelke­zésre álló információk minőségétől és mennyiségétől függ. A múlt tapasztala­tainak, a jelen adatainak és a jövőre vonatkozó prognózisnak mennyiségi meghatározása (kvantifikálása) nem annyira feldolgozástechnikai probléma, hanem inkább annak a kérdése, hogy rendelkezésre állnak-e a szükséges in­formációk. A megfogalmazás önkénte­lenül is az iránytűre emlékeztet, amely­re a vállalatvezetésnek a döntéshoza­talhoz szüksége van. Egyúttal azonban rögtön rá kell mutatni arra is, hogy en­nek az iránytűnek nem a könyvvitel és a mérleg az egyedüli alapja. A döntés­­hozatalhoz hozzátartozik az összegyűj­tött információk exptrapolációja, s az iránytű szemléletben szükségképpen bennfoglaltatik az előirányzás gondo­lata is. Éppen ezért a mennyiségi szem­lélet mellett lényeges szerepet kell tu­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom