Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
2 ábra. Az október 1-től február 28 (29)-ig hullott csapadékok összege (megyei területi átlagok) országos kapacitáskihasználás (főműves -j-főműmentes) 73%-os volt, ami szintén kimagasló, mert ma asabb értéket csak 1976—77-ben értünk el. Az 1 ha megöntözött területre jutó vízfelhasználás az 1981—83. évek átlagához viszonyítva kevesebb (64 m3/ha), aminek alapvető oka pozitív, mivel a rizsterületeken sikerült a végrehajtott rekonstrukció következtében a fajlagos vízmennyiséget csöikkenteni. (1. sz. táblázat) Az 1985. évi felkészülésről A vízügyi szolgálat felkészüléséi, annak mértékét és időütemezését a mindenkori hidrológiai év alapvetően befolyásolja. Hogyan jellemezhető az 1984. X. 1.—1985. II. 28. közötti időszak? Az elmúlt tél a legutóbbi 50 év negyedik leghidegebb tele volt. December közepétől kezdve a lehullott csapadék túlnyomórészt hó volt. A talaj február végén kb. 50 cm mélységig fagyott volt. A december 15-ét megelőző, valamint a január 23- át követő hóolvadásből származó csapadék a talajok felső termőrétegét kb. 50 cm mélységig — az ország túlnyomó részén — a szántóföldi hasznos vízkapacitás 90%-át meghaladóan telítette. Nem ilyen kedvező a helyzet a mélyebb (50—100 cm mélységű) talajrétegekben. A lehullott csapadék mennyisége nem volt elégséges e rétegek vízkészletének megfelelő regenerálására, továbbá az aszályos évek következtében megcsappant talajvízszint nem tudta biztosítani a téli időszak folyamán szokásos fölfelé történő páraszállítást. Sajnálatoson e réteg természetes úton történő fel töltőd ése nem várható, mivel az egyre intenzívebb párolgás már nem biztosít lehetőséget a leszivárgásra. A növénykultúrák — a tavalyi évhez hasonlóan — csupán az esőzések által juttatott nedvességből gazdálkodhatnak. Az 1. ábra az 1984. október 1. és 1985. II. 28. között lehullott csapadék mennyiségét a sokévi átlaghoz viszonyítva százalékban mutatja. A 2. ábrán összehasonlításképpen feltüntettük az idei és a megelőző két téli időszak — azonos intervallumra vonatkozó — csapadékmennyiségét mm-ben. Az adatokból látható, hogy 6 megye kivételével az idei téli időszak a tavalyinál nagyobb csapadékot produkált. A 3. ábrán részletesen feltüntettük az 1982. október 1-től 1985. február 28- ig lehullott csapadék és az ez időszakra akkumulált sokévi átlag különbségét megyei bontásban deficit mm-ben. A bemutatott értékek kb. 4—6 havi átlagos csapadékösszegnek megfelelő hiányt mutatnak. A vízjogilag engedélyezett terület 1985. január 1-én csak 290 ezer ha — melyből a főműves terület 189 e ha —, ami az előző év azonos időszakához képest 2 ezer ha-ral, az 1984. szeptemberi adatokhoz képest 25 ezer ha-ral alacsonyabb. A felkészülés során azonban figyelembe vettünk két területnövélő szempontot: — az I. negyedév során „Bauer” típusú escztető öntözőberendezések importjára került sor mintegy 12 ezer ha-ra, — a talajok vízéllátottsága alapján várható, hogy 20—25 ezer ha-ra egyszeri vízjogi engedélyeket fognak kérni a vízhasználók. 1985-re a vízügyi szerveik a főműves öntözésre vízjogilag engedélyezett 189 e ha-ból 162 e ha öntözésre berendezett, valamint 18,5 e ha halastó terület vízellátására készülték fel. Ez a vízjogilag engedélyezett főműves öntözött területek 86%-a, illetve a halastavak 100%-a. A víztermelés nagyságrendje — tervszinten — 85—90%-iban megközelíti az 1984. évi tényadatokat. A mezőgazdasági üzemek március hó elejéig az öntözésre vízjogilag engedélyezett terület 80%-ára jelentettek be vízigényt, ami megfelelő igényt tükröz. A felkészülés során a VIZIG-ek korszerűsítették az 1984—85. évi helyzet figyelembevételével az aszálykár elhárítási terveket. A felkészülés ellenőrzésének tapasztalatai azt mutatták, hogy a felkészülés tervszerű, és a munkák készültségi foka időarányos, alkalmazkodott egy korai idénykezdés lehetőségéhez. A MÉM—OVH vezetése egyetértett abban, hogy az előző év gyakorlatának megfelelően szükséges az öntözési előidény március hó 15-ről március 1-re történő előrehozatala. Ezt a kedvezményt nem tudták a hasznosító üzemek kihasználni az ismert időjárási körülmények miatt. A jeges időjárás zavarta a vízügyi szervek úszó vízkivételeinek felvonultatását is, mivel ezekre csak a jéglevomulás után 8—10 nappal kerülhetett sor. A vízszolgáltató szervezeték, amenynyiben az időjárás azt indokolja, a főművek üzemeltetését 16—20 órás kettős, illetve nyújtott műszakban végzik úgy, ahogy erre 1983—84-ben is igény szerint sor került. A villaimosellátás tekintetében az energia csúcsidőszakban való üzemeltetésre azonban csak azoknak a vízhasználóknak lehet lehetőségük, akik 18—20 órás napi üzemidő adta lehetőséget már kihasználták. A tervszerű felkészülés és az öntözés végrehajtásának néhány kiemelt, a kihasználást és a hatékonyságot javító szempontja. Az öntözéses gazdálkodás erőteljesen energiaigényes, költségigényes technológiai elem. Ezért keresni kell a költségek csökkentésének lehetőségeit. Azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a növény igényéhez igazodóan kiadago'lt öntözővíz a legjobb takarékosság, mert ez adja az optimális hozamot és jövedelmet. Az igénynél később, csak csökkentett mennyiségben kiadott öntözővíz csak áltakarékosság, mivel az öntözés költségeinek közel 70%-a állandó jellegű költség. Ezzel kapcsolatban az öntözéses gazdálkodás néhány fontos tényezőjéről szólni kell — igaz nem először. Az első: az időben való vízpóflás kezdetének meghatározása, és a szükséges időben késedelem nélküli végre-1. sz. táblázat Év Vízjogilag eng. főműves vízéllátású terv. (ha) Megöntözött terület (ha) (főműves) Kapacitás kihaszn. % Felhasznált vízmennyiség (millió m3) 1 ha megöntözött ter-re jutó vízmennyiség (m3/ha) 1979 275 569 169 478 (65,1) 499 2783 1980 214 906 90 003 (44,9) 285 3165 1981 198 875 120 036 (60,6) 341 2727 1982 193 526 104 937 (54,2) 289 2755 1983 188538 126 080 (66,9) 369 2930 1984 209 412 172 210 (82,2) 472 2740 2
