Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 3. szám
hajtása, ami kizárja az „esővárási” taktikát. A második az öntözendő növények tervszerű meghatározása a műszaki lehetőségek függvényében. Ennek során kiemelt figyelmet kell szentelni a kalászosok, a másod-kettős termesztés vízigényének kielégítésére. E növénycsoportok szélesebb körű öntözése az öntözésre tervezett „főnövények" vízpótlását nem zavarja, egyértelműen növeli a kapacitás hasznosítását, és ezen keresztül a gazdálkodás közvetlen és közvetett hatékonyságát, jövedelmezőségét. A harmadik tényező, amivel szükség esetén élnünk kell — de erre időben fel kell készülni — az öntözési idény kinyújtásának lehetősége, különösen a 2—2,5 m-né'l mélyebb talalajvizű területeken, ami egyúttal a legjobb termékenységű talajainkat érinti. A tervszerű felkészülést zavarja, hogy a mezőgazdasági üzemek egy része nem tartja be az 1/1979-es OVH-rendelkezést, ami előírja, hogy a tárgyévet megelőző december 31-ig közöljék az öntözésre tervezett területeiket. Ez a problémák egyik része. A másik felkészülést zavaró tényező, hogy minden évben a január 1-i díjfizetési időpontban a mezőgazdasági üzemek egy része az érvényes vízjogi engedélyét visszavonja, de néhány hónappá! később ugyanarra a területre újra vízjogi engedélyt kér. Ezt csak úgy lehetne megszüntetni, ha azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek a tervezés időszakában nem adják meg a vízigényüket — de később vízigényt jelentenek be —, a többletköltségek vállalásán keresztül legyenek érdekeltek a tervszerű öntözés-üzemelés megvalósításába n. Vizügyi szervek a vízszolgáltatási feladatok panaszmentes teljesítésén túlmenően — egyéb, az öntözéses gazdálkodást segítő — tevékenységgel is a mezőgazdasági üzemek segítségére vannak. így a béröntözés, bérüzemelés, a felhagyott vagy műszakilag elavult öntözőtelepek felújítása, beüzemelése az öntözőberendezések javítása. — A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál folyó műszaki fejlesztési tevékenység eredményeként a Vállalat sikeresen megoldotta a Pajtás VI F. és az MA—350-es öntözőszivattyúk energiatakarékos IFA motorral történő átalakítását, illetve gyártását. — Ugyancsak kedvező a fogadtatása évek óta a Szegedi VÍZIG által gyártott FKT—100-as szivattyúknak, ami a felületi tömlős öntözés gépészeti alapja. Fontos feladatunk volt és lesz a céltudatos, jól szervezett információáramlás biztosítása, a jó értelemben vett propagandatevékenység. Erőinket itt is koncentrálni kell. Jó kezdeményezés volt és kedvező tapasztalatokat szereztünk 1984-ben a Tiszaföldvári „Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Naipok”-ról. Ezért 1985-ben — több más szervezettel együttműködve —, a tiszaföldvári Lenin Tsz a MÉM—OVH támogatásával megszervezi a mezőgazdasági vízgazdálkodás eme fórumát, amivel kapcsolatosan az a tervünk, hogy évente visszatérően itt rendezzük meg a mezőgazdasági vízgazdálkodás seregszemléjét. A szekszárdi Mezőgép és a Diósgyőri Gépgyár referencia üzemeként fog működni a tsz, ahol a legújabb öntözőgépek az öntözési idényben munka közben is megtekinthetők. Az idei évi feladatok ismeretében a szakmai közvéleményt néhány időszerű probléma foglalkoztatja, amiről érdemes szólni: 1. Az öntözövízdíj rendszerének korszerűsítését az elmúlt évben az érdekelt tárcákkal együttműködve az OVH— MÉM megkezdte. A körülmények mérlegelése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a változtatás feltételei az öntözéses gazdálkodás szabályozásának teljes körű áttekintésével együtt azzal összhangban történhet csak meg. Ezt a munkát 1985-ben a VII. ötéves terv koncepciójával, szabályozó rendszerével összhangban fogjuk elvégezni: Addig is kedvező, hogy 1985-ben az öt aszálysújtotta megyében (Békés, Bács-Kiskun, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szolnok) gazdálkodó öntözésre vízjogi engedéllyel rendelkező mezőgazdasági üzemek — a rizs- és halastó-területek kivételével — teljes körű vízdíjelengedésben részesülnek. 2. A meliorációs program során megvalósult drénezett területek esetenkénti öntözéses hasznosítása. Ez összetett komplex probléma, aminek szakmai alkalmazási feltételrendszerével a MÉM—OVH és intézményei foglalkoznak és várhatóan ez évben közös irányelv kiadására is sor kerül. Azonban az már bizonyos, hogy egy drénezett területet nem szabad öntözőtelepként felfogni, mert — csak — vízelvezetésre tervezett területeken szakszerű öntözéses gazdálkodást hatékonyan nem lehet biztosítani. Esetenként öntözővíz adagolására azonban sor kerülhet: ezért ezek a telepek is vízjogi engedélykötelesek, de a MÉM—OVH megállapodás szerint az így vízjogikig engedélyezett területek alapdíjat nem, változó díjat csak a főműves vízellátás igénybevétele esetén az igénybe vett mennyiség erejéig fizetnek. Az időszerű kérdések sorában szólni kell az 1986-tól kezdődő tervidőszak előkészítő munkáiról. Alapvetően arra törekszünk, hogy a VII. ötéves terv időszakában a komplex melioráció szerves részévé váljon az öntözéses gazdálkodás, annak feltételrendszere a melioráción belül egységes szabályozórendszerbe legyen foglalva. Célkitűzés, hogy a már meglevő öntözési kapacitásaink jelentős része korszerűsödjön 1986—90 között. A fejlesztések ott valósuljanak meg, ahol a szükséges meliorációs beavatkozások megtörténtek és az öntözésre berendezett terület elsősorban ott növekedjen, ahol a főművi vízszolgáltatás feltételei adottak, vagy szerény többletköltséggel megteremthetők. Új főművek létesítésére nem, illetve csak népgazdaságilag is indokolt esetekben kerülhet sor. A két tárca között kialakult VII. ötéves tervi tervezőimunka alapján a megyei tanácsok a megyei NAA-kal közösen, a VIZIG-ekkel együttműködve elkészítik — üzemi bontásban — a megyék öntözésfejlesztési tervét. Ez körültekintő, előrelátó munkát kíván az üzemektől, a megyei szervektől. Gyakorlati tapasztalataink egyértelműen igazolják, hogy a jó előkészítés többszörösen megtérül a hasznosítás során, ami ellenkező előjellel is érvényes. Befejezésül megállapítható, hogy az 1985. évi öntözési feladatokra a felkészülés időarányos. Az is egyértelmű, hogy az előttünk álló feladatokat az 1984. évhez viszonyítva hasonló vagy még nehezebb feltételek mellett kell megoldani. A mezőgazdasági vízhasznosítás területén dolgozók tudják, hogy az öntözéses gazdálkodásban lekötött eszközök hatékonyságát növelni, a gazdasági eredményt fokozni csak a vízügyi szervek és a mezőgazdasági üzemek összehangolt tevékenysége alapján lehetséges. Ez az alapvető záloga az 1985. évi feladataink sikeres teljesítésének a szakágazat indokolt és szükségszerű fejlődésének, műszaki színvonala növelésének. Dr. Szilárd György 3 3. ábra. 1982. október 1 -töl 1985. február 28-ig összegzett csapadékdeficit (megyei területi átlagok)
