Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
A tervezett partszabályozási és nádgazdálkodási intézkedések lehetővé teszik a Balaton jelenlegi tájképi megjelenésének a fennmaradását. A további partszabályozási munkák során azonban törekedni kell a tájképbe jobban illő, korszerű partfaltípusok kifejlesztésére. A partvédő művek tegyék lehetővé, hogy fenntartásukat és a kiveródött uszadék eltávolítását egyszerű módszerekkel lehessen megoldani. Gyakran még manapság is azt tapasztaltuk, hogy a kultúrált strandolási körülményeket megteremtő erőfeszítések nem mindig találnak kellő visszhangra a Balatont használó üdülők körében. Ügy tűnik, hogy a Balaton „birtokba vétele" után még meg kell tanulni a tó kíméletes használatát is. A nádasoknak a stéglejárókkal, stégekkel, csónakvágatokkal való szabdalása, a hulladéknak, szemétnek vizbeszórása, a túlzott haletetés, a mértéktelen napozókrém és olajhasználat stb. sokat ártanak a Balatonnak. A porti övezet, a vizparti sáv és az észtétikailag is rendkívül rossz hatást nyújtó szemétzugok tisztítására úgy szervezetileg, mint technikailag több bíztató kísérlet volt (pl. KISZ-táborok szervezése, úszó szemétgyűjtő gépek kipróbálása), azonban a legjobb megoldásokat még tovább kell keresni. A Balaton vizére természetesen nemcsak a part mentén és a vízgyűjtőn lejátszódó folyamatok hatnak, hanem azok is, amelyek magában -a tó medrében mennek végbe. A folyamatok egyike az üledékképződés. A tóba hulló porból, a vízfolyások hordalékából, a biológiai mészkiválással együtt évente 400—600 ezer tonna iszap képződik. Az iszap a víz áramlásával a mederben vándorol és emiatt a lerakódás helyenként igen nagymérvű lehet. Ezért már az első BVFP is előirányozta az iszapkotrást, elsősorban Keszthely térségében. 1970-től több mint 10 millió köbméter üledéket távolítottunk el. A kikerülő iszap céltudatos elhelyezésével rendezhetők a part menti területek, amelylyel értékes közcélú zöldterületek nyerhetők. Ezek javítják az üdülési felételeket és a parti területek esztétikai hatását. A közterületek növelésének ezek a legolcsóbb lehetőségei. A kotrás hatásait vizsgáló kutatómunka eredményei alapján módosult az alkalmazott technológia. Iszapcsapdák helyett ma már a legtöbb növényi tápanyagot tartalmazó 30—60 cm vastag felső iszapréteget távolítják el nagy felületen és azokon a parti víztereken, ahol az iszap elmocsarasodáshoz vezet és a strandolást zavarja. A strandok rendszeres kotrásáról és karbantartásáról az üzemeltetők gondoskodnak, bár itt szükség van a fenntartás fokozására. Az iszapkotrási módszer módosítása sürgeti a kotrógéppark átalakítását és megfelelő környezetkímélő iszapelhelyezési módok kidolgozását. Indokolt megvizsgálni, hogy a jövőben várható nagymennyiségű iszap elhelyezése megoldható-e olyan szigetek kialakításával, amelyek elősegítik a kedvezőbb belső áramlást és tájesztétikailag is elfogadhatók. A nádasok vízminőség-védelmi szerepét növelő művelési eljárásokra az OVH intézkedéseket adott ki. A technikai és technológiai feltételeket a feladatok A keszthelyi szennyvíztisztító telep végrehajtásához sürgősen meg kell teremtenünk. Az érdekeltekkel együttműködve keressük a legjobb megoldásokat. Az üdülőövezet és a vízgyűjtő egyéb területeinek csatornázási, szennyvíztisztítási feladatait a BVFP tételesen megszabja. Az üdülőövezeti regionális szennyvízelvezetési és tisztítási rendszerben 1995-ig öszesen 400 km szennyvízcsatorna alaphálózatra, napi 135 ezer m3 szennyvíztisztító kapacitásra és 105 ezer m3 biológiailag tisztított szennyvíznek más vízgyűjtőkre való elvezetésére alkalmas vezetékrendszer kiépítésére van szükség. A vízgyűjtő területen — elsősorban Zalaegerszegen és Marcaliban — számottevően növelni kell a csatornahálózatot, a szennyvíztisztító kapacitást napi 55 ezer m3-rel szükséges fejleszteni. A BVFP előírja, hogy ahol a tisztított szennyvíz befogadója a Balaton és a tavat vízvédelmi intézkedés nem védi, ott kémiai foszforeltávolítást kell alkalmazni. Megoldandó a szennyvíziszapok elhelyezése csakúgy, mint a házi szippantott szennyvizek környezetkímélő kezelése, beleértve az előkezelést szennyvíztelepeken, illetve tisztítást is. Ezek a fejlesztések hatalmas műszaki és gazdasági erőfeszítéseket kívánnak. A központi állami források mellett az eddiginél nagyobb mértékű helyi tanácsi, vállalati és lakossági hozzájárulásra is szükség van. A csatornaműtársulatok szervezése sürgető feladat, mivel a kiépült állami főművekre való csatlakozás csakis ez által gyorsítható meg. A part menti településeket hét régióra osztja a szennyvízelvezető és tisztító rendszer. Eddig elkészült közel 300 km szennyvízcsatorna alaphálózat, a biológiai szennyvíztisztító kapacitás elérte a napi 64 ezer m3-t. A tisztított szennyvizekből naponta 28 ezer m3-t más vízgyűjtőre vezetnek. A tervbe vett 11 kémiai foszfortalanító berendezés közül 10 már üzembe lépett. Ezzel a tó az idén a kémiai eltávolítás révén 13—15 tonna, a. más vízgyűjtőre való vezetéssel több mint 30 tonna foszforterheléstől mentesült. A nyers szennyvíz nyomóvezetékes szállítása, és az aluminiumszulfátos foszforkicsapáskor keleletkező szennyvíziszap elhelyezése még nem minden gondtól mentes. Az átemelőknél — áramkimaradás, vagy technikai meghibásodás miatt — előfordultak szennyvízkiömlések. A szagtalanítást sem sikerült még teljesen megoldani. A foszforkicsapáskor keletkező szennyvíziszap sűrítése csak különleges berendezéssel lehetséges, környezetkímélő elhelyezésének, illetve felhasználásának módja is vitatott még. Ezeket a problémákat műszaki fejlesztéssel rövid időn belül meg kell oldanunk. Az „A” vízminőségi fokozat eléréséhez az BVFP előirányozza mindazokat a fejlesztéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy 1988-ban mór Tihanytól—Balatonszárszóig levő települések csatornázott területeiről még tisztított szennyvíz sem kerül a Balatonba. Tihanytól—Fonyódig megvalósul a tó részletes körcsatornázása és a tisztított szennyvíz elvezetése más vízgyűjtőkre. A domborzati viszonyok miatt az északi part középső szakaszán és a Keszthelyi-öböl part menti településein, kérnai eljárással továbbra is foszfortolanítani kell a szennyvizet. Az üdülőövezet regionális szennyvízelvezetési és tisztítási rendszerében 1985 végén naponta mór 900 m3 iszap keletkezik. Korszerű kezeléséről és környezetkímélő elhelyezéséről, lehetőleg hasznosításáról — a keszthelyi szemét-iszap együttes kezeléséhez hasonlóan — sürgősen gondoskodni kell. A mezőgazdasági, a tanácsi és az egészségügyi szervektől az eddiginél nagyobb segítséget várunk a probléma megoldásában. Az üduöovazat ciotornázúsának é, izannyvíztisztító kapacitásának növeléséhez szorosan hozzátartozik a csatornázási társulatok 3
