Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 1. szám
A Kis-Boloton védőrendszer helyszinrajzo I---------1-----------1-----------1 0 1 2 3 km szervezése, működésük biztosítása. Erre a feladatra nagy figyelmet fordítottunk eddig is, de nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy ezek a szó szoros értelmében véve környezetvédelmi gazdasági közösségek. Nélkülük az állami főművek nem tudják betölteni hatékonyan szerepüket a vízminőség-védelmében. Ahhoz, hogy a Balatonnal kapcsolatos víziközmű-feljesztési követelmények teljes körűek legyenek, szólni kell az üdülőkörzet vízellátási problémáiról. Az elmúlt nyár is, de különösen 1983 nyara figyelmeztet: a vízellátás rendszerének folyamatos fejlesztése mellett is állandósulhatnak a vízhiányok, ha az ivóvíz jelentős részét pazarló módon pózsitöntözésre használják el. Ezért törekedni kell a zöldterületek, pázsitok locsolására szolgáló öntözőhálózat kiépítésére ott ahol ez lehetséges. A víztakarékosság hangsúlyozásával a szennyvíztisztítás előtérbe helyezése mellett, továbbra is nagy gondot fordítunk a vízellátó rendszer üzembiztonságának fokozására. A Balaton térségében működő víz- és csatornaműveknek, vízgazdálkodási vállalatoknak fontos feladata, hogy a rendelkezésükre álló műveket és berendezéseket kifogástalanul, az elvárható legjobb hatásfokkal működtessék. Csökkentsék minimálisra az üzemzavar és karbantartás miatti állásidőt. Működésük eredményességének megítélésénél — a gazdaságosság mellett — a vízminőség-védelmi tevékenységük hatékonysága kapjon nagyobb hangsúlyt. A BVFP-ben előirányzott vízvédelmi feladatok között az üdülőövezet csatornázásához hasonló fontosságúak azok a tennivalók, amelyek a Keszthelyi-öböl védelme érdekében szükségesek. Ezek közül legfontosabbak a Zala vízminőségének javítását célzó munkálatok, a Kis- Balaton Vízvédelmi Rendszer megépítése, melyre az egykori Kis-Balatonhoz hasonló szerep jut. A rendszer feladata, hogy a Zala vízgyűjtőről származó, elsősorban mezőgazdasági eredetű tápanyog-lemosódással és egyéb diffúz szennyezésekkel szemben megfelelő védelmet nyújtson. A védőrendszer első ütemének építése a tervezett ütemben folyik és az előirt határidőre, 1985 végéig üzembe helyezik. Az elvégzett munkák méretének jellemzéseként megemlítem, hogy megépítettek 20 km töltést és gátat, mintegy 2 km hosszban megemelték a Zalavár—Zalaszabar közötti utat, s ehhez kereken 800 ezer köbméter földet használtak fel. A töltésekbe egy nagykapacitású (50 m3/s) és két 10 m3/sec-os zsilipet építettek be. A védőrendszer területe közel 24 négyzetkilométer, a vízzel borított felület üzemvízszintnél 18 és fél km2, a Zala árvizekor 21 km2. A tározó építéséhez igénybe vett területnek mindössze 9%-a szántóterület. A beruházás összköltsége 642 millió forint. A tározó elárasztása 1984 áprilisában megkezdődött, jelenleg a felét víz borítja. Az üzembe helyezés előtti elárasztás indoka: a tározó területéről eltávolított szárazföldi növényzet újrasarjadásának megakadályozása, illetve a vízinövényzet kifejlődésének elősegítése. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem beruházási programja elkészült. Kivitelezése kél szakcszban történik úgy, hogy védelmi funkcióját — a vonatkozó minisztertanácsi határozatnak megfelelően — az első szakasz elkészülte utón, 1987. év végétől elláthassa. Teljes kiépítéskor területe üzemvízszintnél kereken 57 km2. Az építendő töltések hoszszúsága összesen 104 km. Egy 40 m3/s kapacitású zsilip szabályozza a víz tartózkodási idejét a tározóban. Az építéskor mintegy 2,6 millió m3 földet kell megmozgatni. Az igénybe veendő területnek ez esetben is csak 9%-a a szántó. A beruházás összköltsége előzetes számítások szerint 2,8 milliárd forint 1984. évi árszinten. Ennek 43%-át a művelési ágváltozás után fizetendő térítési díj és a kisajátítás teszi ki. A védőrendszer I—II. ütem teljes kiépítése után 75 km2-es vízzel borított felülete kétszeresen haladja meg a Keszthelyi-öböl területét. 104 millió m3 víz tárolására képes, ez csaknem 20%kai több, mint amennyi az öbölben van. A számok ismeretében elmondható, hogy a Kis-Balaton helyreállítása a legnagyobb méretű környezetvédelmi beruházás hazánkban, jószerivel talán Közép-Európában is. Vízvédelmi szerepe mellett természetvédelmi jelentősége is igen nagy. Létesítéséhez kapcsolódó kutatások, régészeti feltárások és az elárasztáskor megkezdett vízkémiai—vizbiológiai analízis adatai már eddig is gazdagították a tudományos ismereteket. A Keszthelyi-öböl vízminőségének védelmére 1984 tavaszán elkészült a Marcali Vízvédelmi Tározó. Ez a 4 és fél négyzetkilométer felületű tározó hivatott arra, hogy elsősorban Marcali felől a Nyugati-övcsatornába jutó táp- és 4
