Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 2. szám

Munkában az árvizvédelmi osztag Ha a hajó túl közel kerül a parthoz, a jég másodpercek alatt felborítja, és maga alá szorítja. Itt nincs mód a menekülésre. Nem úgy, mint a nyílt vízen süllyedő hajón, ahol csónakkal, mentőövekkel legalább van idő felké­szülni a menekülésre. Mentőöv itt is van, de a jégtáblák között ugyan mit érne? Másodpercek alatt történik min­den. Nem fordult még ugyan elő, de ha a sors úgy hozná — magyarázzák —, egyedül a deszka segít. Valaki megjegyzi halkan: — Hát igen. Ha a jég alól kisza­badul az ember, és megtalálja a deszkát és elegendő lelki ereje ma­radt, a deszkával valóban fenn lehet maradni. FÖLÜL TÜRKISZZÖLD, ALUL SÖTÉT A „Jégvirág X"-zel párhuzamosan a folyó másik felén dolgozik a „Jégvirág IX”. Űk ketten lódulnak neki a torlaszok­nak, több kilométerrel lejjebb követi őket a „Jégvirág I" és „Jégvirág II”. Azok darabolják a nagyobb tömböket, hogy könnyítsék a jég sodrását a víz­zel. Jégtörő hajó egyedül nem dolgoz­hat. Ha egyikük bajba kerül, a másik kiszabadítja. — Hogy étkeznek? Mi volt ma az ebéd? Mosolyogva mutogatnak hátra, egy addig nem látható férfi felé. Igaz le­het, amit előzőén mondtak arról, hogy felváltva pihennek és jól tudnak alud­ni a hajón. Egyetlen dolog van, amire azonnal felébrednek — ha idegen tar­tózkodik a hajón. Ezért került elő a mesterszakács is, aki aznap a bab­gulyást főzte. Van, amikor kétféle étel a menü. <■ — Tessék csak ránézni, ki lehet itt a szakács? — mutogatnak évődően a lépcsőn álló férfira. Néhány kilóval lehet csak több társainál. Nyilván meg­szokta már a kedélyes célzásokat, mert nagy megértéssel bólogat. A jégtörők előtt a robbantó brigádok dolgoznak Közben nézem a partot, ahol nem fogynak a nézelődők. Rőzsékkel meg­rakott hátú emberek sziluettjét mutat­ja a délutáni fény Ott állnak, rendü­letlenül ... A hajó araszolva halad. Halk irá­nyító szavak hallatszanak. „Vigyázz”, „Most jobbra”, „Figyelj” — egyszerű, látszólag semmitmondó vezényszavak. A nyomukban keletkező látvány döb­benetes. A hajó nekilódul egy torlasz­nak. Az ütés nyomán hatalmas rés tá­mad a jégen és örvénylő mozgással megnyílik a mély. Legfölül türkiszzöldes színű jégdara­bok csillognak. — Ez a Tisza jege — hallom. — Le volt tisztulva. Alulról sötét színezetű vastag dara­bok buknak elő — ezek már a Krasz­­nából kerültek ide. Onnan mindig szennyezetten érkezik a víz, végül való-Magasabb torlaszok felé ... 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom