Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 2. szám
Egy nap a Jégvirág X-en Küzdelem a januári Tiszán Mintha egy hatalmas lendületű kéz suhintott volna egyet a Duna felett — az előző nap még úszó jégtáblák másodnapra egybefüggő jégpáncélt alkottak. Kicsinynek tűnt a folyó közepén haladó jégtörő. Az volt az érzésem, a jég, ha akarná, másodpercek alatt összeroppanthatná. Csak később vettem észre, hogy a kis hajó előtt egy másik haladt, fehéres színe beleolvadt a Duna jegébe. Akkor még nem tudtam, kettőjük együtt vonulása a hajósok számára az élet biztonsága. KISZALADT A VÍZ Végig az úton, amíg Tokaj felé haladtunk, szinte hihetetlennek tűntek a hírek, rövid televíziós adások a Tisza észak-magyarországi szakaszán folyó drámai küzdelemről a jéggel. Napsütötte szelíd téli táj, Szolnokon, a hid felett áthaladva láthattuk, a víz szabadon hömpölyög, csak a színe árulkodik a folyó haragjáról... Tokaj, Szakaszmérnökség. Fáradt, kimerült emberek. Van, aki az asztalra borulva alszik. Mások kapkodva esznek valamit az ebédlőben. Sári László, a Szakaszmérnökség vezetője a térkép előtt áll A Tisza Tokaj feletti szakaszán több mint húsz kilométeres hoszszúságban jégdugó keletkezett. A hirtelen jött enyhülés megbolygatta a folyó életének természetes rendjét. A jég megindult, de olyan gyorsan, hogy az alatta levő viz nem bírta magával vinni súlyos fehér páncélját. „Kiszaladt a víz a jég alól — mondják, s a jég leült fenékig." Ez még a vásárosnaményi téli kikötőből elszabadult, jeges árral sodródó hajók sorsánál is veszélyesebb. Több robbantó brigád, négy jégtörő hajó dolgozik ezen a szaka-Pocsai József, a Jégvirág X. vezetője szón, hogy még a természetes olvadás előtt szabaddá tegyék az utat a felülről jövő jégtáblák elvonulásához. Gyanítom, ha Sári László néhány órára elalszik ezekben a napokban, akkor is a Tiszáról álmodik, arról, hogy eltűntek a térképről a sűrűn rovátkázott részek, melyek a jégdugók szakaszát jelölik. Ti szab ercel 1985. január 30. A faluban a befagyott tócsákon gyerekek csúszkálnak, a téli napfény beragyogja a határban maradt bársonyos, barna, száraz nádvirágot. A távolban motoros hajó búg. Az itt élők vajon tudják? — nyugalmukat, létük biztonságát őrzik az egyenletesen búgó motorok ... Kocsink előtt egy piros terepjáró, benne az Országos Vízügyi Hivatal emberei ülnek. Ök azért jöttek, hogy lássák, hol, milyen segítségre van szükség. Emberekre, robbantóanyagra ... A kocsiban URH adó, telefon. A partról megkérik az engedélyt Tokajból, hogy feljuthassunk a „Jégvirág X” jégtörő hajóra, majd a hajó parancsnokát utasítják, vegye fel a parton az újságírókat. Megköszönöm a segítségüket; sietnek tovább a töltésen a veszélyeztetett szakaszok bejárására. A „Jégvirág X” benn áll a Tisza közepén. Szó szerint: áll. Hogy a partig nem tud kijönni, az nyilvánvaló. De hogy mi hogyan jutunk a hajóra — akármilyen engedéllyel is —, ezt még nem tudom eldönteni. A parton bámészkodó, kíváncsi környékbeliek állnak, végül is szeretett Tiszájukról van szó A jégtörő vezetője honnan is tudhatná, a sok álldogáló közül neki kit keli felvennie? Két kézzel hevesen kalimpálva „jelezni” kezdek. A hajón egy lendülő kéz mutatja, hogy „vették az adást”, és elindulnak a part irányába. Kollégámmal a jég széléig megyünk. A hajóról egy férfi hosszú szál deszkát vet a partra. Mi tagadás, kissé riadtan nézem a deszkát, alatta az összetört jeget, ám a túlsó oldalon kezét nyújtó ember biztatóan mosolyog. HAJNALI NÉGYTŐL A „Jégvirág X” súlya kilencvenegy tonna, négyszáz lóerős gép működteti. Az a bizonyos „döngölő”, ami a jégtörő hajó lényegét jelenti, elől és hátul egyenként huszonöt mázsa, minden irányban mozgó súlyzó. Amikor a hajó befuródik a jég közé, a két döngölő elől és hátul elkezdi lazítani a jeget, így jutnak igen lassan előre. Kibővített létszámmal, január 25-én hajnalban kezdték el a munkát. A hajó vezetője Pocsai József, munkatársai Stefán András gépüzemvezető, Vajda László gépkezelő. G. Nagy Miklós kormányos és Huba András vitorlás. Azóta nem hagyták el a hajót, csak amíg üzemanyagért és élelem-utánpótlásért mentek a partra. A jég fogságában Milyen az élet egy jégtörőn? A munka hajnali négytől este nyolc óráig tart. Felváltva mindig ketten állnak a kormány és a műszerfal előtt. Éjjel úgynevezett éberszolgálatot tartanak ugyancsak ketten. Igen nagy szellemi koncentrációt kíván ez a munka. Elég egyetlen rossz mozdulat, a jég kegyetlenebb törvényeket teremt még a víznél is. Aki jéggel akar birkózni, kevés, ha ismeri a víz törvényszerűségeit. A szép, fehér, tiszta jég bizony irgalmatlan. Alapszabály, hogy a hajó a folyó közepén kezdje a törést. A víz sodrása itt a legerősebb, örvénylő mozgással viszi kifelé a megtört jeget. Húsz éve nem volt ilyen nagy jég a Tiszán
