Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 8. szám
Ártéri ligeterdő A öntözés, sem a hajózás nagyobb mértékű fejlesztésének sürgős szükségessége; az utóbbi évtizedekben azonban a világ minden táján olyan folyócsatornázási munkálatokat végeztek, amelyek az öntözés, a hajózás és a vfzerőhasznosítás egyidejű kielégítését célozzák. „A több érdekkör kielégítésére létesített folyócsatornázásoknál” — állapította meg a tanulmány — „a vízerőhasznosítás gazdasági feltételei jóval kedvezőbbek, mint egyedül a vízienergia-termelésre alapított kisesésű vízlépcsők esetében." Az érdekköröket szétválasztani nem szabad, „Magyarországon a vízienergia-termelés műszaki és gazdasági vonatkozásait csakis az egységes vízgazdálkodás tervszerű megoldásának keretében lehet szemlélni." Már ennek szellemében készült el 1950-ben vízerőgazdálkodásunk távlati tervének első koncepciója, amely már konkrét javaslatokat is tartalmazott: „1. A közlekedés- és postaügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a XIII/2. osztály keretében sürgősen fel - állítassék egy vízerőtanulmányozási csoport, amely kb. 12 főből állana (mérnök, gépészmérnök, energiagazdálkodó, geológus és egyéb szakemberek). Ez a csoport a munkák előrehaladásával rugalmasan fejlesztendő tovább. Ennek a vízerőtanulmányi csoportnak 1951. február 1-én kell kezdeni működését. 2. A KPM gondoskodjék a fent megjelölt szervezet útján arról, hogy elkészüljön Magyarország vízerőgazdálkodási keretterve 1952. január 1- ig. Ez a keretterv terjeszkedjék ki a folyók vízlépcső beosztására és a megengedhető duzzasztási szintek megható rozására. 3. A konkrét tervezési munkákat azonnal meg kell indítani azokra a művekre vonatkozóan, amelyek már az eddigi előmunkálatokból felismerhetően is feltétlenül részei lesznek az országos vízerőgazdálkodásnak. Ezek a következők: a Soroksári-Duna-ág felső torkolati erőmű; a Siófoki Vízierőmű. 4. Az előmunkálatok azonnal megindítandók, illetőleg folytatandók azokon a műveken, amelyek az eddigi vizsgálatok szerint szintén feltétlenül részei lesznek a vízerőgazdálkodási kerettervnek. Ezek a következők: Nagymaros környéki, Nagy-Dunai Erőmű; Nagymaros környéki, hidraulikus energiahatározó; Tisza-csatornázás további, 2. lépcsője.” Még egy elvet érdemes megemlíteni, amely szintén ebben a korban fogalmazódott meg először: „Természetesen teljes mértékben elképzelhető, hogy a jövendő évtizedekben hőenergia szükségletünk fedezésére szén és olaj helyett atom tüzelőket kapunk és hogy külföldi nagy atomerőművekből csere útján szerzünk alap energiát, de a mi esetünkben sohasem lehet hidraulikus vagy atomenergiáról szó, hanem legfeljebb hidraulikus és atomenergiáról.” Dr. Szerényi Imre — Mire qondol, miért féltik a Góbét? A Tiszán átkelt dorogmai földműves nem tudja mire vélni, hogy ezt a bozótot a természetvédelem vette birtokába. Találgat. Ugyan miért? — Vadmacskát már láttak benne. Vaddisznófészket is. Sűrűn durrognak errefelé a puskák, szinte mindig. A gazdálkodó eltűnik egy széles virágösvényen, elnyeli arrébb egy napraforgótábla. Kérdezősködésem riasztotta meg? Lehet. A Göbe Egyek fölött, Tiszafüred közelében amolyan senki földje, azaz sokaké. Van, aki csak úgy, a földhasznosítás okán hasított ki magának belőle egy parcellát. így hát az is megeshet, hogy emberem nem dorogmai, csak mondta magát annak. A Göbe sziget. Sziget, mert a kiskörei vízlépcső gátalakítása kanyarította körbe. Egyfelől maradt a régi töltés, másfelől határolja az új. Tíz éve még ártér és morotva minőségében a kilátogató Tisza háborgatta, majáliskor pedig jókedvével foglalja el egy szép tisztását az egyeki fiatalság. Véletlenül a Magyar Közlönyben lapozgatva bukkantam rá újra. Mondhatom, örömmel. Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnöke védetté nyilvánította. Nem is olyan régen, 1985. január 1-én. Értékeinek megóvása a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóságának a feladata. Ütitársam, dr. Varga Zoltánné, botanikai felügyelője a nemzeti parknek. Tőle hallom először, hogy mi is a legfőbb értéke a Göbének. Az, hogy van, hiszen csak romjaiban lelhető fel a Közép-Tiszán az ártéri ligeterdő. Itt 173 hektáron, ha el is vadult, él. Éli őshonos, még tiszai világát. A nagy elhagyatottságban azonban a fűzfák megfeketedett oszlopsora az ember kíméletlen jelenlétére utal. Valaki (ki?) április 6-án fölgyújtotta a ligetet! 7-én már a tűzoltóknak kellett kivonulniuk. A tűz egyidejűleg több gócból tört ki. A lángokat föllobbanthatta az egyszerű haszonlesés, talán kaszálónak égették le, talán valamelyik vadorzó jó kilátást akart nyitni az őzekre. Dr. Varga Zoltánné szomorú becsüsként latolgatja a kárt: — Hetvenhárom, idős, hatvan év körüli fűzfa égett körbe, a kéreg alatt a háncs is, és ha nem is pusztulnak ki e fák, rovarfaunáik megsemmisültek. Hát igen. A madárfészkelésre alkalmas odvak füstös kürtőkké váltak. Egy kérdés: — Az elpusztult, védett virágok eszmei értéke hány forintra taksálható? — Negyvenezerre. Pontos leltárunk van erről. Hosszú ösvény kacskaringózik le a Göbe, a régi Tisza töltéspartjáról. Aláereszkedünk. Indiánkönyveim lapjai susognak a gyerekkorból. A bozótvágó kés itt-ott elkelne. A kaszáltatás majd segit, csakhogy természetvédelmi területen magzáskor szeretnék simára vágatni a réteket, a ligetközöket. Dr. Vargáné rácsodálkoztat a sárga nősziromra. Azt hittem, sás. Mocsarak, lápok ritkasága. Eszmeileg ötszáz forintot ér egy-egy példány. A debreceni torma a négyszeresét. Hogy miért éppen debreceni? Talán a tormakedvelő hajdúsági főváros kitüntetettje, holott Csegén, Füreden, Poroszlón, Egyeken, Ohaton, Karcagon található a legközelebb, de ráismerhetsz Püspökladányban is, vagy máshol a Duna—Tisza közén. A Göbe szürkés áradványlöszén harsog, szinte harsog a zöldje. Kövér, húsos levelei körte alakúak. — Látványos a nyári tőzike, augusztus—szeptember dísze a Tisza-parti Margit-virág. Ez meg itt a tündérfátyol — lebbenti meg a nevéhez hasonlatos kedves növényt a botanikus asszony, aki tud majd szigorú is lenni, kérlelhetetlen. A gyújtogatok kilétének felfedezéséről még nem tett le. Lejárt a titokban szántogatók ideje is. A Göbét uralhatja a természet. Vannak ám itt szövetkezeti és magántulajdonban levő földterületek is. Ezekkel mi lesz? A nemzeti park egy időre a békés egymás mellett élés jelszavát ajánlja, de nem a világ végeztéig, hisz eljöhet az az idő, amikor majd végleg kisajátítja a Göbét. A morotvát pedig addig is elárasztják, még egy gyújtogatás nem lesz! Ha tehetném, nagybetűs feliratú táblákkal hívnám föl a Göbére a figyelmet: EMBER, KI ITT BELÉPSZ, ÖRÜLJ, HOGY LATHATOD A TISZA MENTÉNEK EZREDÉVES DARABKAJÁT! (Szalai) 19
