Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 8. szám

Széchenyi-emlékek

a Magyar Vízügyi Múzeumban

П Széchenyi munkáit olvasó, a vele kapcsolatos 'levéltári anyagban búvárkodó embert gyakran fogja el olyan érzés, hogy szerzőjük, írójuk ma is él: kortársunk, aki mindennapjaink gondjait, teendőit éppúgy ismeri, mint mi — vagy mondjuk inkább: jobban, mint mi.

Lenyűgöző az a széles látókör, a jövő nagy távlatait átfogó, az ország gazdasági életének sokszorosan összefonódó szálai közül az éppen fontosakat tökéletes biztonsággal kiemelő, az okokat és összefüggéseket csalhatatlanul felismerő és tárgyilagosan mérlegelő szemléletmód, amely írásait jellemzi.

Széchenyire, az államférfira, a közgazdára, kortársai és az őket váltó generációk nagyrabecsüléssel és tisztelettel tekintettek; Széchenyit, az embert, akkor is, ma is rokonszenv övezte és övezi. Ha van valami változás, az csak ezeknek az érzéseknek a fokozódásában mutatkozik. Az idő mérlegre tette az ő gondolatait, elképzeléseit és a vele vitatkozókét, és a mérleg Széchenyi oldalára billent.

A történeti kutatás mindig szolgál tanulsággal a ma embere számára, a Széchenyivel kapcsolatos történeti anyagok feltárása, tanulmányozása és közzététele azonban ennél többet nyújt: a mód, ahogyan gondolkodott, követendő példa számunkra is. Jelentős mértékben áll ez a vízügyekkel kapcsolatos tevékenységére; ez az oka annak, hogy a Magyar Vízügyi Múzeum is feladatának tekinti a Széchenyi emlékek gyűjtését és feldolgozását.

A családi levéltár a háború alatt szétszóródott. Közérdekű feladat az

Egy kevésbé ismert Széchenyi-portré (Esztergomi Főszékesegyházi Levéltár gyűjteményéből)

anyag sorsának feltárása, a fellelt iratok összegyűjtése és besorolása közgyűjteménybe.

A gyűjtőmunka során kiderült, hogy a soproni Storno-család birtokában jelentős Széchenyi-anyag van. Ennek egy részét Stornoék tudatosan gyűjtötték. Nagy segítségükre volt ebben a munkában a Széchenyi-család levéltárát rendező Paur Iván. 1945 után Storno Gábor igyekezett ezt a kallódó iratanyagot megmenteni, és ezért komoly anyagi áldozatot is hozott.

A Storno-csa'lád készsége tette lehetővé, hogy a gyűjteményünkbe került anyagból a nagycenki múzeumban eredeti Széchenyi irat- és ikonográfiái anyagot tudtunk bemutatni.

Ennek legjellemzőbb sajátossága,

hogy elenyésző számban fordul elő benne Széchenyi kezétől származó irat. Az is leginkább impurum. Úgyszólván valamennyin ő a címzett. Ez természetesen értékükből semmit sem von le. Hiszen a Múzeum birtokába ezáltal egy csodálatos tükör jutott, melyben nem olyannak látjuk Széchenyit, milyennek írásai és közvetlen megnyilatkozásai és tettei láttatják, hanem olyannak, amilyennek kortársai, barátai vagy ellenségei, ismerősei, vagy számára teljesen ismeretlen emberek látták.

A kutatóknak az a kép, ami ezeknek az iratoknak, leveleknek az olvasása közben rajzolódik ki a „legnagyobb magyar”-ról, legalább olyan fontos lehet, mint az, amit saját írásai alapján alakíthatunk ki magunknak. Arról nem is szólva, hogy a már ismert életrajzi mozzanatoknak és történéseknek a hátterét sok esetben világosabban rajzolják ki ezek, mint az eddigi dokumentumok.

A viaszpecsétek védelme alatt kendőzés nélkül nyilatkoznak meg a kor emberei; kormányhivatalnokok és hivatalok, közeli és távolabbi munkatársak, feltalálók, csalók, szegények, gazdagok, birtokosok, kereskedők, vállalkozók, tönkrementek.

A leveleket több nyelven írták: magyarul, németül, angolul, franciául, olaszul, oroszul, szerbül, törökül és latinul.

A XIX. század első felének magyar és európai élete a maga teljességében bontakozik ki a sorok közül. Ami pedig nekünk különösen fontos: Széchenyi gazdag életének úgyszólván valamennyi mozzanata feltűnik köztük és bennük.

Ennek érzékeltetésére néhány cím, melyek alá első megközelítésre az iratok besorolhatók:

9 Széchenyi által írt levelek és iratok fogalmazványa,

9 Közéleti tevékenységgel kapcsolatos iratok,

9 Duna szabályozása — Vaskapu,

9 Duna-gőzhajózás

9 Tisza szabályozása és egyéb vízszabályozások,

9 Balatoni gőzhajózás,

9 Kérelmek, köszönő levelek,

9 Társadalmi és politikai viszonyokat tükröző levelek,

9 Lótenyésztés,

9 Magánjellegű 'levelek,

9 Sina bankház levelezése,

9 Magánjellegű pénzügyi és gazdasági levelek,

9 Gúnyversek, dicsőítő versek és írások,

9 Számlák,

9 Egyéb iratok.

A felsorolásból kitetszik, hogy nemcsak a vízügyeket érintő anyagok és témák vannak gyűjteményünkben képviselve.

Még Arany János neve is felbukkan, aki saját kezével kitöltött és aláírt felhívást küldött Széchenyinek, melyben anyagi támogatást kér abból az alkalomból, hogy Nagyszalontát a tűzvész csaknem teljesen elpusztította.

A zalaegerszegiek ugyancsak tűzvész által elpusztult templomuk újjáépítéséhez kérnek támogatást.

A segélykérő leveleknek se szeri se száma. Bennük szerzőik, hogy szánalmat keltsenek, vagy kérésüket kellőképpen megokolják, részletesen kifejtik életük balrafordulásait, melyek ezen kilátástalan helyzetbe sodorták őket, és nem fukarkodnak a hízelgő, magasztaló szavakkal:

„Reszketve — s a szemérem által ön állásomból mintegy kimozdítva nyúlok toliamhoz" — írja Szunnyog Péter Dombrádról —, „midőn illy tartalmú sorokat olly Férjfiunak írok, kinek személyét, s nagy Leikéhez igazán illő Nagy charachterét csak azon munkáiból van szerencsém esmérni, mellyekben országunk közjóllétét eszközlő legjózanabb elvek, a jövő kor boldogságának, s a stagnans rész természeti jogait emelő Liberalismusnak jótékony magvai rejtőznek, azon munkáiból, mellyek egy néhány évek ólta Honnosinkat hosszas álmaiból electromi szikra gyanánt fölrázván — gyulaszták nemesebb érzésekre, — azon munkáiból, mellyek csak egy a szó legtisztább értelmében nemes szív tulajdonai lehetnek ..."

A levél írója, egy joggyakornok, még két oldalon át, saját szánandó

2®