Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 7. szám

n IflZITERlf Szudánban és llliqeriában Az export és az iszlám társadalom Az Országos Vízügyi Hivatal szervei csaknem két évtizede folytatnak sikeres exporttevékenységet olyan fejlődő orszá­gokban is, ahol a lakosság túlnyomó része az iszlám törvényéi szerint él. Az ilyen munka során — lehetőleg még az előtt — szükségszerű megismerni azt a világot, amelyben a helyesen megter­vezett projectet meg kell valósítani. Mivel vízgazdálkodási létesítményeink beépülnek a környezetbe, és annak éle­tét jelentős módon, véglegesen meg­változtatják, ezért a környező társadalmi viszonyok ismerete nélkül valójában nem is lehetséges kifogástalanul működő ilyen létesítmények létrehozása. A következőkben a VIZITERV munkái során, a szudáni Jebel Marra FAO— TESCO—VIZITERV Projectben és az Észak-Nigériában szerzett néhány ilyen tapasztalatot kívánunk közreadni. A 31 000 km2 — Dunántúl — nagy­ságú területet lefedő szudáni project feladata a mezőgazdasági potenciál feltárása, távlati fejlesztési terv készí­tése, az öntözés az esős (rain-fed) gaz­dálkodás, legelő-, erdőgazdálkodás, az állattenyésztés fejlesztése, öntöző min­tagazdaságok létesítése, s 290 km hosz­­szú főközlekedési út építése stb. volt. Ezen a területen mintegy 200 000 fő­nyi nem nomád, hanem kapás — nem szántó — gazdálkodást űző, ismeretlen eiedetű fúr 'lakosság, továbbá mintegy 30 000 főnyi, tevét, marhát, juhot te­nyésztő ..baggara" (vő. a magyar ba­garia szóval) vándorló nomád élt. (A fúrok a rablót harami-nak nevezik!) Bár a FAO a feltáró munkát már 1957-ben megkezdte, kevés történt ab­ban ,az irányban, hogy megértsék a rendkívül szegény, nélkülöző, de nagyon jóindulatú lakosság problémáit, holott a fejlett mezőgazdasági módszerek be­vezetésének ez az előfeltétele. A helyi gazdáknak itt és másutt is el kell sajá­­títaniok a szükséges művelési gyakor­latot, a munkamódszereket, új szervezet­be kell beleilleszkedniök, új értékrend­­szert (terület, vizadag, termésmennyiség stb.) kell elfogadniok. Vagyis például a helyi lakosság meg­levő földjeinek egy öntözőrendszer ki­alakítása érdekében történő újrafelosz­tása stb. önmagában még nem egyen­lő a mezőgazdaság új termelési rend­szerének bevezetésével. Ehhez még lét­re kell hozni az új társadalmi és gazda­sági szervezési kereteket is. Ugyanez a helyzet ott is, ahol eddig lényegében lakatlan területen megva­lósuló óriási öntözőrendszerek — mint pl. a Nílus-menti Managil, Rohad — építésénél dolgozó, távoli területekről ide hozott munkásokat telepítenek a már kész rendszerbe, hogy annak gaz­dái legyenek. Ez esetben a telepítés teljes infrastruktúráját is fel kell építeni. A társadalmi kérdésekkel foglalkozó tanulmányoknak foglalkozniok kell egy­részt a projectben élő fő etnikai tör­zseknek (itt a fúróknak, Nigériában a hauszáknak, fulániaknak) mint egész­nek, továbbá a törzsekben élő csalá­doknak, mint részeknek, a problémái­val is. A társadalomról a helyi tanácsok, il­letve Szudánban a még ma is működő seikek, imámok és omdák adhatnak felvilágosítást. A családok helyzetéről pedig gondosan szerkesztett és esetleg helyi nyelven is sokszorosított kérdőívek útján kell a tervezőnek képet nyerni. A TÁRSADALMI FELÉPÍTÉS Ami a következőkben a fúrókra vo­natkozik, az általában érvényes minden iszlám csoportra is. A falvakba települt fúr társadalom mozlim vallású es araba — valamint ismeretlen eredetű saját — nyelven be­szél. A tanult emberek angolul is tud­nak. A fulániak és hauszák mozlimok, már oz általános iskolában tanulják az angolt, de emellett külön-külön nyelvük is van. A fúrok az évszázadok során felszív­ták az arab és az iszlám kultúrát. Fő jellemvonásuk a becsületesség és a fa­talizmus. Ez utóbbi valóságáról akkor győződtünk meg, mikor az egyik helyi titkárunk kéthetes újszülöttje meghalt, és mi sajnálkozásunkat fejeztük ki. „Allah adta, Allah elvette" mondta Yahja, és valóban nem látszott rajta a legcsekélyebb szomorúság sem. Társadalmi szervezetük lényegében az egyéni gazdálkodáson és az önbizalmon alapul, ami a családok viselkedésében tükröződik. A törzsi összetartás a ván­dorló nomád múltban volt a legna­gyobb. Ma a falvakba települt fúrok a törzsközösség felbomlását és a falukö­zösségbe való átalakulását mutatják, i Lisztkészítés Családi települések (Nigéria) 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom