Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 7. szám

Vízügyi Igazgatóság területén 1984-ben ralefejtés közben gondatlanságból több töltőcsonk maradt nyitva, így több mint 33 m3 pakura folyt el a csatornába. A pakura egy része a Dunába jutott. Az eset megelőzhető 'lett volna, ha a szennyezés tényét a Fővárosi Csatorná­zási Művek ügyeletére, vagy a Vízügyi Igazgatóságra időben bejelentették volna. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordulnak elő olyan talajszennyezések, melyek rövid időn belül a felszín alatti vízbe jutva elszennyezik azokat. Ezek a szennyezések főként föld alatti tartá­lyok, vezetékek szerelvényeinek meghi­básodása folytán történnek, de eseten­ként emberi nemtörődömség, felelőtlen­ség is előidézője lehet. Például a Ferihegyi Repülőtér üzem­­onyag-lefejtő berendezésénél több év alatt igen jelentős mennyiségű kerozin folyt el. A talajmechanikai és a labo­ratóriumi eredmények értékelése alap­ján megállapítást nyert, hogy a talaj­ba mintegy 2500 m3 kerozin került. A részletes szakvélemény alapján — amely megállapítja, hogy a talajba ke­rült kerozin vízellátási érdekeket nem sért, így annak eltávolítása az igen ma­gas költségek miatt szükségtelen — a szennyezést okozó MALÉV felé 1984- ben 42 millió Ft rendkívüli szennyvízbír­ságot vetettünk ki. Egyre nagyobb gondot okoznak a téli időszakban történő vízszennyezések is. Ilyen eset történt a Ráckevei Dunán, amikor is a Csepeli Papírgyár csapadék­­csatornáján keresztül olaj került a Du­­na-ágba. A szennyezés észlelését követően a gyár nagy erőkkel megkezdte az olaj­mentesítést. A vízminőségi kárelhárítást a jég által körülzárt kifolyó környékén végezték igen nehéz körülmények kö­zött. A vastag jégréteg az olajszennyezést visszatartotta, így merülőfal nélkül per­­littel onnan el lehetett távolítani. Az olajszennyezés terjedését jégfúrásos vízmintázással több helyen ellenőriztük. Az eredmények őzt mutatták, hogy a kárelhárítás eredményes volt és a szeny­­nyezés tovaterjedését sikerült megaka­dályozni. A Ráckevei Duna-ág kritikus vízminőségi állapota A téli időszokban fokozott figyelem­mel kísértük nyomon a Ráckevei Duna­­ág vízminőségének alakulását. A sűrí­tett gyakoriságú vizsgálatok végzését in­dokolta, hogy ebben az időszakban a tartós jégfedettség és lelassult öntisz­tulási folyamat hatására kritikus vízmi­nőségi állapot alakult ki, mely veszé­lyeztette a Duna-ág gazdag halállomá­nyát. A fokozott mértékű vízminőség­­vizsgálatok során lehetőség nyílt a kri­tikus állapot időbeni észlelésére, a meg­felelő gyors intézkedések megtételére, lehetőség szerint a vízbetápláfás foko­zására, a lokális jégtörésre. 1984—85. év telén a vízminőségi álla­potot befolyásoló tényezők több szem­pontból is kedvezőtlenül alakultak. Az őszi-téli időszak rendkívül alacsony du­nai vízállása a Kvassay zsilipi tápvíz mennyiségi betáplálásának szabott ha­tárt. A szokatlanul kemény, tartós hi­deg hosszú ideig szorította vastag jég­páncél alá a Duna-ág vizét. A Ráckevei Duna-ág vízminőségének jellemzőit a víz oldott-oxigén tartalmával, illetve a niitrogénháztartás alapján tudjuk leg­jobban jellemezni. A viz oldott-oxigén tartalma a tél fo­lyamán helyenként és időszakonként je­­jentős ingadozást mutatott, de halélet­tani szempontból a kritikus szintre nem csökkent. A Duna-ógba bevezetésre ke­rülő szerves szennyeződések lebomlása során keletkező ammónium-ion meny­­nyiségének növekedését nagyrészt a Délpesti Szennyvíztisztító Telepről elve­zetett szennyvíz okozta. Ezen vízminősé­gi paraméterek kedvezőtlen alakulását észlelve rendeltük el a Duna-ág gyors „átmosását”, a tápvíz mennyiségének növelését, amely megelőzte a további vízminőség romlást. Rendkívüli vízszennyezések megelőző tevékenysége A rendkívüli vízszennyezések megelő­zését leghatékonyabban a potenciális vízszennyező forrásokként számításba vehető üzemek, intézmények és telep­helyek belső technológiai és üzemi víz­gazdálkodási rendszerében lehet meg­oldani. Meg kell akadályozni, hogy a vízszennyező anyagok az üzem vízrend­szerébe, illetve a felszíni és felszín alatti vizekbe kerülhessen. Ezen tevékenységet segíti elő a 2/1979. OVH sz. rendelet, mely szabályozza az üzemek vízgazdálkodási tevékenységét. A rendelet többek között előírja, hogy a 10 m3/óra vízforgalom feletti üzemek kötelesek vízminőségi kárelhárítási ter­vet készíteni. A tervben felmérésre ke­rülnek azok az alap- és segédanyagok, melyek a vizekbe kerülve veszélyeztetik annak minőségi állapotát. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy a szennyező üzemek sok esetben nem tudják a rendkívüli szennyezést te­rületükön belül lokalizálni, ezért a víz­ügyi szerveknek állandóan készenlétben kell lenni a vízminőségi károk elhárítá­sára, a védekezésre. Igazgatóságunknál eddig 215 terv ké­szült el, további 176 ez évben lesz kész. A tervezés során biztosított konzultá­ciók a tervek színvonalát emelték, s ma joggal mondhatjuk, hogy ezek a vízmi­nőségi kárelhárítási tervek nemcsak „el­készültek”, de elfogadásukkal használ­hatók is lettek. Dévényi László I Pakura­szennyezés eltávolítása Műszeres vizminöség­vizsgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom