Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)

1985 / 6. szám

Vízügyi históriák

Hivatalok nevének rövidítéséről és azok „fordításáról'1

Divatba jött 1950 táján a hatóságok, hivatalok, vállalatok nevének rövidítése, majd — belső használatra — azok tréfás, esetenként pejoratív (I. szótárakat, lexikonokat) „fordítása”.

Ezekből kis adalék:

Budapesti Vízügyi Igazgatóság

BUVIZIG (hiv.)

BUSVIZIG (tréf.)

BUZIVIZIG (Pejor.)

BUVIZIG Bajai Kirendeltsége

BUVI—BAKI (tréf.)

BUVIZIG Kalocsai Kirend.

BUVI—KAKI (tréf.)

Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Int.

VITUKI (hiv.)

VIGKUPI (tréf.)

II. Rákóczi Ferenc megszólítása 1705- ben Nagyságos Vezérlő Fejedelem. A tanyai tanító felsége az 1900-as évek elején tekintetes asszony. Mindkettő kifejező, megtisztelő és ezért helyénvaló.

Az 1930-as években városon a nagyságos asszony egyszercsak „naccsága” lesz. A kispolgári körökben szinte mindenkit nagyságos címmel illetnek. A hivatalos rang pl. egyetemet végzetteknél ; tekintetes.

A Műegyetemen a hallgató úr, ill. kolléga úr, még a közgazdász, fizikus, matematikus, vagy egyéb professzoroknál is. Az előadásokon vagy az első, de általában az utolsó sorban ülnek az előadóval együtt bevonuló adjunktus és a tanársegédek. Az 1930-as évek végén a Tartók Statikája és az Acélszerkezetű Hidak tárgyakat előadó prof. Dr. KossaJka János általában így kezdi előadását: „Urak (ezek a hallga-Sándor Sándor a nyíregyházi folyammérnöki Hivatal műszaki tisztje a felső Tiszán, a Szamoson, a Krasznán dolgozott évtizedekig, majd védelmi osztag vezetőjeként minden jelentős védekezésben részt vett 1954—1970 között. A művek építése során egész Szabolcs megyét megismerte, és a faluk végén elterülő „cigány-sorok" rendezését is — igaz csak egy ízben — „megoldotta".

Az 1960-as évek derekán Aranyosapáti határában a védelmi műveket keresztező távvezeték építéséhez készített felmérés során támadt egy városrendezési ötlete.

Félre nem érthető módon (kitűzött rudakkal irányokat jelölve, részletes területmérést végezve) úgy tett, mintha egy „új létesítmény" csak ott, a cigánysoron lenne elhelyezhető. A kérdezősködőket úgy irányította el, hogy ő csak a vajdának adhat felvilágosítást. A néhány óra múlva megérkező

Folyamszabályozó- és Kavicskotró V.

FOKA (hiv.)

PUFOKA (tréf.)

U. í. Illik tudni, hogy a BUVIZIG és a VITUKI a Rákóczi út 41. sz. alatti székházban kereken 25 évig „élt együtt" békében, barátságban. A VÍGKUPI rövidítés egyben utalás arra, hogy az épületben korábban garniszálló és a földszinten a Góbé-büffé, illetve söröző volt.

Ide kívánkozik, hogy 1947 táján Grimm János az OH volt osztályvezető műszaki tanácsosa a hortobágyi halastó- és öntözőmű fejlesztési munkákhoz kiselejtezett cirkusz kocsikat vásároltatott, azokat kijavította és így születtek meg az „első vízügyi lakókocsik" a GRIMMBUSZ-ok.

tók) és adjunktusok" (ezek az adjunktusok és tanársegédek).

A vízügyi szolgálatban úgy 1949-ig marad az úr megszólítás és az iratokban a beosztás utáni úr megjelölés. Rövid átmeneti időszakban csak a beosztást írják le, majd utána mindenki elvtárs, ill. elvtársnő. Az úr megszólítás csak „kiváltságos beosztásban dolgozókat illet, ilyenek: a kabinos, a kalauz, a fizető pincér, a főorvos, az egyetemi tanár (prof. úr) stb."

Természetesen a diplomáciai testületnek számító Duna-bizottság is kivétel (az üléseken mindenki hölgy, vagy úr).

Az ÁBKSZ igazgatóhelyettesei 1975 táján félhivatalos, baráti rendezvényeken (pl. ünnepségek utáni fogadásokon) javasolták a Dr. Kossalka prof. megszólítását követő: „Mélyen tisztelt hölgyeim, uraim és igazgató helyettesek" formula bevezetését — a javaslatot elfogadták, bevezették.

vajdával a következőket közölte: nem nyilatkozhat részleteiben, mert:

nem biztos, de valószínű, hogy egy „új létesítmény" érdekében a terület kisajátításra kerül; az állam a lakóhelyiségek száma szerint váltja meg a házakat; a külön konyha is emeli az értéket, miként a kerítés is;

ajánlatos szemét lerakót és reterátokat is építeni;

jó vizet adó ásott-kút (legalább 2 db) is legyen, de annak költségét a Tanács állja, ha minden egyéb már megvan.

A telep-lakóknak kell eldönteniök, hogy vállalják-e a csinosítást, ő javasolja a mielőbbi munkakezdést.

A felmérők tovább haladtak, de egyegy megfigyelő észlelte: a válaszfalak, konyha toldalékok megépültek, rozséból takaros kerítések, reterátok készültek. Kívül-belül frissen meszelt falak pompáztak.

A vajda természetesen csak irányított, szervezett, de a mórék és dádék

— asszonyostul, gyerekestül — vagy 5—6 órát naponként munkában töltöttek. A fél falu csodájára járt a sosem tapasztalt „szorgalomnak", és hamar fél megyére elment a „falurendezés" híre.

A kút-ásatás költségeit a helyi Tanács ugyan nem tudta fedezni, de a fáma szerint a példás „rendcsinálásért, fejlesztésért" igen-igen megdicsérte a szorgoskodókat, és példaként állították őket a többi falu elé . . .

Mérnök-hallgatók,

kertészeti akadémisták „találkozása és kézfogása” nagykállói Kállay Miklóssal

Harmadik évet végzett mérnök-hallgatók és kertészeti akadémisták nem kötelező, de jól fizetett nyári gyakorlaton voltak az Országos öntözésügyi Hivatalnál, annak is Vízhasznosítási Osztályán 1941-ben.

Az osztály vezetője, Grimm János műszaki tanácsos nagy tudású, jól szervező mérnök volt — aki pl. a kövező kalapácsot kivéve a „profi" kövező kezéből egy az egyben mutatta meg, hogy mint és hogyan kívánja azt végrehajtani

— a hallgatókat 3 napos mérőgyakorlat után szétosztotta mérnökei között és termelő munkára rendelte ki őket.

Az őszi búcsúztatáskor az OH akkori elnöke Kállay Miklós a tanácsteremben a hallgatókat üdvözölte, kilátást (perspektívát) vázolt fel, miszerint mérnök és kertész végzés után az ÖH-nál „megtalálja számításait” stb. Majd a mintegy kétperces bevezetés után azt mondta „na most kezet fogok veletek”

— és ezt meg is tette. A kézfogással „kitüntetett" hallgatók még aznap elmesélték a törénteket az ÖH-ban dolgozó fiatal mérnökök egyikének, talán Mirkva Andrásnak, aki megnyugtatta őket, hogy az elnök már csak ilyen, mert hírlik róla a következő történet:

Kállay Miklós főispán korában a Nyíregyházáról Budapestre tartó gyorsvonaton, a részére fenntartott fülkében egyedül ülve újságot olvasott. Debrecenben belépett egy átlagosan öltözött idősebb férfi, leült és könyvébe merült, így К. M. „feszengését" észre sem vette. Egy-két perc múlva jött a kalauz, az új utas jegyét kezelte és távozni készült, de még hallotta: „Én nagykállói Kállay Miklós vagyok, Szabolcs megye főispánja és egyedül szeretnék utazni”.

Az útitárs — aki a debreceni egyetem európai hírű tudós professzora volt

— szemüvegét homlokára tolva válaszolt: „Én pedig a dalai láma vagyok és társaságban szeretek utazni”.

Ui. A fáma szerint egyszer К. M. többek előtt elmondta, hogy azért vette feleségül unokatestvérét, mert „egy nagykállói Kállay Miklósnak a felesége is csak egy nagykállói Kállay lány lehet".

(Töröcsik Gyula gyűjtéséből)

A címekről, rangokról, megszólításokról, tehát a titulusokról

Sándor Sándor „társadalmi munkát" szervez Aranyosapátiban

26