Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 6. szám
Dr. KREMPELS TIBOR (1926—1985) 1985. augusztus 1-én a Vízügy dolgozói fájó szívvel búcsúztatták Dr. Krempels Tibor Állami Díjas okleveles mérnököt, a műszaki tudományok kandidátusát, címzetes egyetemi docenst, aki rövid súlyos betegségben húnyt el. Budapesten született, a Műszaki Egyetemen 1950-ben szerezte meg mérnöki oklevelét. Kezdetben a budapesti földalatti tervezésével és művezetésével kapcsolatos tervező mérnöki feladatokat látta el. 1954. március 1- én lépett a vízügyi szolgálatba a VIZITERV-nél. 1963—71. között az Országos Vízügyi Hivatalnál a Vízellátási és Csatornázási Főosztályon, az Államtitkár melletti műszaki titkárság vezetőjeként és a Műszaki Tervezési és Tudományos Kutatási Osztály vezetőjeként dolgozott. 1971-ben került vissza a VIZITERV-hez, ahol haláláig a 4. iroda irodavezető főmérnöki beosztásban dolgozott. A vízügyi szolgálat nagyrabecsült, hazánkban és külföldön elismert szakembere volt. Ivóvizet tároló völgyzáró gátak, regionális vízművek, városi és községi vízművek tervezésében vett részt, a vízellátási rendszerek hidrológiai, hidrogeológiai, vízbeszerzési és talajmechanikai feladatok tervezését irányította. A Vízügyi Főhatóságnál regionális vízművek előkészítésével, műszaki kérdések elemzésével, döntés előkészítési munkával foglalkozott. Itt közreműködött az OMFB részére készülő vízügyi távlati fejlesztési koncepció tanulmányok munkájában, műszaki fejlesztési és szabályozó bizottsági feladatokban, a vízügyi szakemberképzés rendszerének kialakításában, a közép- és felsőfokú oktatás valamint a műegyetemi tantervi reformok munkájában. 1954—70. között a dunai és tiszai árvizek elleni védekezés helyszíni és központi védelmi munkáinál működött közre eredményesen. Nyelvtudása, jó tárgyaló képessége, széles szakmai ismeretei a magyar vízügyi szolgálat nemzetközi munkáiban történő hatékony közreműködését tette lehetővé, így: az ENSZ Európai Gazdasági Bizottság Vízgazdálkodási Albizottságában, az ICOLD (Nemzetközi Völgyzáró Gátak Egyesület), az IWSA (Nemzetközi Vízellátási Szövetség), az ICID (Nemzetközi öntözési és Vízrendezési Szövetség) Magyar Nemzeti Bizottságában. 1968-ban egyetemi doktori címet kapott, 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémiához benyújtott dolgozatával a műszaki tudományok kandidátusa tudományos fokozatot nyerte el. 1974-ben oktatási munkájáért az Oktatási Minisztérium címzetes egyetemi docens címet adományozott részére. Szorgalmas, fáradhatatlan, magas szintű szakmai munkájáért több kitüntetést kapott, 1978-ban a regionális vízművek tervezésében és létesítésében végzett munkájáért Állami Díjban részesült. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1958. óta volt aktív tagja, több bizottságban dolgozott ez idő alatt, társasági munkájáért 1981-ben Bogdánfy Ödön emlékérmet érdemelt ki. Munkásságát könyvei, tanulmányai, szakcikkei és mérnöki alkotásai őrzik meg számunkra, a fiatalabb vízépítő mérnököknek példakép marad az alkotó munkában, a szakma szeretetében való követésre. Dr. BÁRÁNY ISTVÁN (1934—1985) Futótűzként terjedt a szomorú hír: hosszas betegség után meghalt dr. Bárány István vízügyi tanácsos, aki több mint két évtizedet dolgozott a vízügyi szolgálatban. Tudtuk — láttuk is, amikor időnként belátogatott az OVH-ba —, hogy beteg, ám mégis bíztunk gyógyulásában. Ő maga is reménykedett, bár amikor hogyléte felől érdeklődtünk, mindig elterelte a beszélgetést, ő kezdett el kérdezni . . . Jogászként került a vízügyi ágazatba az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóságra 1963-ban. Igazgatási-szervezési munkakörben dolgozott, majd 1966-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője több hónapra a Főigazgatóságra rendelte és titkársági feladatkörrel bízta meg. Ezt követően a bajai, majd a pécsi vízügyi igazgatóság következett. Az Országos Vízügyi Hivatalba 1972. júliusában került dr. Bárány István az elnöki titkárságra. Később dolgozott a személyzeti osztályon, majd 1975-től mint osztályvezető a Belső Ellenőrzési Osztály élére került. Ezt a munkakört egészen 1982-ig látta el, amikor átszervezés folytán mint vízügyi tanácsost az Ellenőrzési önálló Osztályra helyezték. Dr. Bárány Istvánt sokan ismerték és szerették az ágazatban. Közvetlen volt az emberekhez, korrekt a kapcsolatokban. Az ágazat munkáját jól ismerte, annak minden ügyes-bajos dolgában otthon volt. Szinte közhely említeni kultúrált tárgyalókészségét, tájékozottságát, logikus gondolatkifejtését. Egy-egy általa készített anyagban mindig megtaláltuk a segítőkészséget, az előremutató megoldásokat. Dr. Bárány István komolyan vette a szolgálatot, és sokat tett annak erősítéséért. Érdeklődő ember volt, aki egyaránt otthonosan mozgott az irodalomban, történelemben. Szenvedélyes fotós, remek filmes, aki az ágazat embertpróbáló eseményeinél a nagy árvizeknél is rendre ott volt, s megörökítette azokat. Párttag volt, tanult, képezte magát, szakosítót végzett, és mindig készséggel segített, ha felkérték a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottságtól egy-egy vizsgálatban való részvételre. Sokoldalú, művelt, értékes ember távozott közülünk. Dr. Bárány István halálával veszített az ágazat. Új beosztásában már nem tudta képességeit kibontakoztatni, mert a betegség közbeszólt. Egészségi állapota szinte napról-napra romlott. Mégis bizakodott, hogy egyszer még visszatér közénk. Alig múlt 50 éves, amikor egy csütörtöki napon csengett a telefon, s megtudtuk: dr. Bárány István többé nem jön közénk. Csendben, szűk családi körben, kedves városában, Baján temették el szülei mellé. A vízügyi ágazat dolgozói, akik ismerték és szerették, megőrzik emlékét. 27
