Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
Vízügyi históriák SE PÉNZ, SE JEGY ... Az 1920-ban született évjárat „szerencsés korban született", ui. a kilencedik félévet ők már nem hallgatták le — a jelentős mérnökhiányra és a Mérnök Kamara közbenjárására tekintettel —, 1942 májusában így előreléptek a „szigorló mérnök" státusba. Az év végi vizsgaidőszak után 3—4 napos szünet, majd a Németh Endre vezette Víz II tanszék szervezésében 3 napos tanulmányút következett. Más tagozatos kollégákkal együtt mintegy 40 fő, köztük a négy vízügyi ösztöndíjas — indult III. osztályú külön kocsiban 22 óra körül személyvonattal Debrecenbe, ahova megérkeztek hajnali 5 óra táján. Az utat kártyázással töltők „pihenten”, a „fapados csomagtartón aludni" próbálók törődötten érkeztek Debrecenbe. Az első napon autóbusszal utazás a hortobágyi halastavak, öntözőtelepek, belvízvédelmi műtárgyak szemléjére. Majd Debrecen—Füzesabony személyvonat, átszállás gyorsvonatra és tovább Füzesabony—Miskolc. Füzesabonyban szabály szerint az állomás felé, úgy huszad magával, leszáll a két tanársegéd a vasúti jegyekkel. A professzor úr és a többi hallgató szabálytalankodik és az éppen beérkező gyorsra átszállnak. A gyorsvonatot „eltakarja" a beállt személyvonat, a „szabályt betartok" lemaradnak. A felszállók 3 kocsi folyosóján álldogálnak, a professzor úr a hallgatók javaslatára — nála a II. osztályra szóló jegy — az étkező kocsiba távozik, a kalauz urat előre küldik, majd elölről vissza .... a jegy a másik kocsiban van ... szöveggel, a kalauz úr már elveszti türelmét, ekkor az egyik kolléga közli: „Kalauz úr, az igazság az, hogy nálunk se pénz, se jegy." A miskolci pályaudvaron a professzor úr a szolgálattevőnek elmondja a tényeket. Füzesabony vá. jelzi Miskolcnak ... az állomáson nem várakoznak műegyetemisták, de mindjárt küld a közeli nagyvendéglőbe, előkerül az illetékes tanársegéd a jegyekkel. A MÁV a kérdést eíintézettként ad acta teszi. A professzor urat tanársegédje megnyugtatja, hogy a vendéglős külön termében „menedékjogot biztosított" a hajnali gyorsvonat indulásáig. így senki sem maradt sem éhen, sem szomjan. A második napon 7 óra körül befutnak a füzesabonyiak harsogó jókedvvel, jó erőben, de a műsoron kívüli reggeli gőzfürdőzésre többen jelentkeznek. A gőzfürdőbe a városi Vízmű és Fürdő Vállalat igazgatója, egy joviális kolléga vitte a népet, majd szolgálati lakásán megvendégelte őket pogácsával, rövid és egyéb italokkal, ennek tudható be, hogy a 9 óra körül visszaérkezők hangulata tovább javult. A víz- és csatornázási rendszer tanulmányozására, a görömbölytapolcai fürdő, az épülő tiszaluci vízerőmű megtekintése terv szerint történt. További rendkívüli eseménynek csak az minősíthető, hogy az út befejezése után a már befizetett 10 pengőt (ez akkor egy szigorló mérnök napidíja volt) mindenkinek visszafizették, mert a befogadó szervek az ellátásért térítést nem fogadtak el, a vasúti költséget pedig a Tanszék elszámolhatta. így bántak el a pályát még el sem kezdő fiatalokkal. „POGÁNY KÜZDELMEK .. Egy vízügyi dolgozó, ha mérnök „nem kerülhette el" a fizika kollokviumot, mely kevés kivétellel „pogány küzdelem" volt egy-két évtizeden át. A következőket később a szolgálatba kerültek őrizték meg az utókor számára — a mérnök és gépészmérnök hallgatók hivatalos vicclapja, a Vicinális dugóhúzó ezeket tudomásunk szerint nem közölte. P. B. igen nagy tudású fizikus volt, évekig Einstein mellett tanársegéd, nem csak elméleti fizikával foglalkozott, számos találmányt dolgozott ki. Különös ember, aki előadásra gyakran tenisz-öltözetben jött, a MEC-nek (az egyetem evezős egyesületének) tanár elnöke és gyakorló evezős stb. Rendszerint a „kevés iskolát kijárt" altisztjét, Jánosik bácsit is táblához szólította ... Jánosik rövidítsünk ... (ez az egyenletek egyszerűsítését, rendezését jelentette) és J. bácsi szinte hibátlanul kezelte ilyenkor a spongyát (jobban, mint a hallgatók). Első történet: P. B. érzékeny, ideges alkat, aki nála UVÉ-zik, még inkább ideges. Egy légy zümmögve röpköd a vizsgateremben és P. B. feje körül kering, a prof. kapkodja a fejét, az UVÉ-zó felelet helyett „minden mindegy” alapon határoz, a prof. orra előtt 1—2 cm-rel elkapja a legyet. A kérdésre... megvan?, bemutatja a zárt tenyerében megsemmisített jószágot, és elfogadja a megajánlott elégségest. Második történet: A vizsgán két kérdésre nem válaszol a hallgató, a harmadik „mentő kérdés", rajzoljon fel egy távcsövet (7. gimnáziumban is illik tudni), a metszetrajzban semmi sem jó (tárgylencse, szemlencse, azok elhelyezése). A prof. úr különleges — nehezen lekottázható — hanglejtéssel ítéletet hirdet: „Kolléga úr, én a távcsövön keresztül látom, hogy a maga tudása a nullával egyenértékű." A hallgató határoz és kockáztat: „Elnézést kérek professzor úr, ha ön a távcsövön keresztül látja, hogy tudásom a nullával egyenértékű, akkor az nem is olyan rossz távcső." Pogány Béla egy pillanatra meghökken, majd „szeretem a szellemes embereket" megjegyzéssel elégségest ad. Harmadik történet: A szerencsés 1938/39-es évfolyam a fizikát már az első évben hallgatja (az előző évfolyam még csak a második évben), így egy éve van még, hogy az első szigorlathoz kötelező vizsgán valahogy túl llegyen. A mintegy 80 főből vagy tízen próbálkoznak júniusban, négyen-öten átmennek, a többi „majd ősszel” felkiáltással a vizsgát kihagyja. Szeptember elején UVE-k indulnak, vagy tíz nap után a prof. beteg lesz. Dr. Krekó és Dr. Schmidt adjunktusok vizsgáztatnak. A fizika miatt évet vesztett hallgatók híd-, víz-, vasút-, útépítésen vagy földmérésen dolgoznak. Baráti táviratok indulnak Felvidék, Délvidék, Erdély tájaira is: Pogány beteg, adjunktusok vizsgáztatnak, utazz azonnal!" Naponként 10—20 sikeres vizsga után Jánosik altiszt viszi aláírásra az UVÉ-jegyeket a betegágyhoz. Ügy két hét után a prof kérdezi: „Mondja Jánosik, már minden hülye átmegy? üzenem az adjunktusoknak, hogy ne vizsgáztassanak holnaptól. Egy hét múlva bejövök!" Törőcsik Oyula gyűjtéséből REPÜLŐTÉRI „PATYOLAT" Jelentős környezetvédelmi rendszer kifejlesztését végezték el ukrán vízvédelmi szakemberek. Üj módszereket és technológiát dolgoztak ki a repülőterek lefolyóvizeinek tisztítására. A repülőterek felszínén felgyülemlő szennyező anyagok port, égéstermékeket, a kerekek gumijának ledörzsölődött darabjait és egyéb anyagokat tartalmaznak. Az esővízzel mindez a csatornarendszerbe jut. Ezért a tudósok a repülőtereken különleges tisztítóberendezések kiépítését javasolták. Az ebbe jutó felszíni vizeket először a szennyezettség mértéke szerint választják szét, majd ennek megfelelően kerül sor a különféle tisztítási folyamatok végrehajtására. Az új tisztítóberendezések valamenynyi új, vagy felújításra kerülő repülőtérnél felszerelésre kerülnek. APN 23
