Magyar Vízgazdálkodás, 1985 (25. évfolyam, 1-8. szám)
1985 / 5. szám
Vízgazdálkodási ENSZ szeminárium Budapesten Egyre szélesebb körben ismerik fel azt, hogy mind a fejlett, iparosodott, mind a fejlődő országokban a gazdasági fejlődés komplex folyamatként megy végbe számos környezeti, szociális, kulturális és politikai következménnyel. Sokáig a gazdasági fejlődést tekintették csak egyedüli célnak, mellőzve annak a szociális, kulturális és természeti környezetre gyakorolt visszahatásának vizsgálatát. Az 1975 szeptemberében Budapesten, a UNDP és az Országos Vízügyi Hivatal közreműködésével megrendezett „Folyami vízgyűjtő fejlesztése" című szeminárium, mely az 1977-es ENSZ Vízügyi Konferencia egyik előkészítője volt, ajánlásai között már megfogalmazta, hogy „a szeminárium speciális figyelmet fordított a folyami és interregionális vízgyűjtőfejlesztés környezeti hatásaira" és megállapította, hogy „nagy mértékben kívánatos ezen fejlesztések hatásainak legalább leíró jellegű feltárása". Hangsúlyozták, hogy „a környezet minőségét fenn kell tartani, vagy még javítani is kell a vízügyi beruházásokkal és ha ezen fejlesztések lényeges változást okoznak, gondos felmérésre van szükség". Az ENSZ Vízügyi Konferenciája által 1977 márciusában Argentínában kidolgozott Mar del Plata-i akcióterv, elfogadva ezen gondolatokat, javasolta („Politika, tervezés és vezetés” című fejezetében), hogy „ugyancsak figyelmet kell szentelni az egytényezősről a többtényezős vízügyi erőforrás fejlesztésére való átállásra, mivel a vízügyi erőforrások fejlesztési üteme és a vízfelhasználás a folyami medencékben fokozódik, tekintettel, többek között, a tervszerű vízfelhasználási rendszerek beruházásainak optimalizálására. Nevezetesen: új üzemek létesítését az adott területen a mezőgazdasági, ipari, városi és vízerőigények részletes tanulmányozása előzze meg. A vízgazdálkodási tervek készítése rendszerelemző módszerek alkalmazásával, fejlesztésük pedig már elfogadott mutatók és kritériumok alapján történhet”. E célok érdekében — folytatja az akcióterv — „az egyes országok fejlesszenek ki és alkalmazzanak módszereket a fejlesztési projektek és javaslatok gazdasági, környezetvédelmi és szociális hasznának és költségeinek megállapítására, felmérésére és előterjesztésére. Ezek után a döntések e tényezőkön alapulhatnak, a költségek megfelelő elosztása és a projektek összeállítása és lebonyolítása oly módon történhet, hogy az ügymenet minden szakaszát folyamatos figyelem kíséri". A tervezők és a döntés-előkészítő szakemberek szempontjából elengedhetetlen a vízi erőforrások felhasználásánál a konkurens igények felismerése még a projectek befejezése előtt. A haszon, illetve előnyök megoszlása befolyásolja a költségek szektorok közötti megoszlását, és már a tervezési szakaszban meg kell határozni a szervezetek felelősségének és együttműködésének intézményi megoszlását. Ezért szükséges kialakítani a metodikát a projekt egyes szektorokat érintő költségeinek és hasznának fölmérésére. Az ENSZ Műszaki Fejlesztési és Együttműködési Főosztálya (UN/DTCD), a Vízügyi Konferencia ajánlásait alapul véve, interregionális szeminárium létrehozását határozta el a UNEP-el közösen, „Több célra hasznosítható vízkészletek felmérése és értékelése" címmel. A UN/DTCD vezetői úgy ítélték meg, hogy mivel Magyarország a vízi erőforrások tervezése és a vízügyi beruházások kiértékelése terén széles körű tapasztalatokkal rendelkezik, és erre támaszkodva lényegesen hozzájárulhat a találkozó sikeréhez, ideális helyszíne lehet egy ilyen szemináriumnak. Ezért 1984 májusában felkérte a magyar kormányt, hogy legyen az 1985. október 14—18-ra tervezett ötnapos szeminárium házigazdája és a szemináriumot követően biztosítson a résztvevők számára tanulmányutat valamely Magyarországon megvalósult több célú vízgazdálkodási beruházás megtekintésére. A magyar kormány részéről illetékes Országos Vízügyi Hivatal a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpontot bízta meg, hogy legyen a szeminárium vendéglátója és Projekt Bizottságot hozott létre a szeminárium szakmai és anyagi támogatása feladatainak ellátására. A szeminárium célja, mint azt az előkészítő munka során kidolgozott háttér dokumentum is rögzíti, hogy a fejlődő országok vízgazdálkodási tervezésének elsődleges szem előtt tartásával útmutatást nyújtson a vízügyi tervezőknek, döntéselőkészítő szakembereknek, managereknek, hogy belföldi tervezési kereteik között kiértékelhessék a több célra hasznosítható vízkészlet-gazdálkodási beruházásaik változatait és kiválaszthassák a leggazdaságosabb, környezeti, társadalmi szempontból legmegfelelőbb megoldásokat. A fejlett országokban kifejlesztett, a környezeti, társadalmi és politikai hatásokat is figyelembe vevő gazdasági költséghaszon elemzési eljárások a több célú fejlesztési programokra legtöbbször nem megfelelőek a fejlődő országok számára. A szeminárium egyik törekvése lesz, hogy a meghívott fejlődő és fejlett országok szakemberei által benyújtott esettanulmányok, valamint az ülésszakon kialakult vélemények alapján ajánlások, következtetések kerüljenek megfogalmazásra. Ezek szolgálják majd alapját a szeminárium után szerkesztésre kerülő kézikönyvnek. Az előzetes tervek szerint a kézikönyv első fejezetében az egy- és több célú projektek több célú kritérium szerinti felmérésével, második fejezetében a több célú projektek környezeti és társadalmi hatásának analízisével, a harmadik pedig a felmérés és értékelés megvalósításával kíván foglalkozni. A negyedik fejezet a szemináriumra benyújtott esettanulmányokat foglalná össze. A végső formájában angol, francia és spanyol nyelven megjelenő kézikönyvet, mint a budapesti szeminárium fő produktumát, valamennyi fejlődő ország számára megküldi majd a UN/DTCD és a UNEP, hogy a benne megfogalmazott elvek, módszerek és esettanulmányok hatékonyan tudják segíteni ezen országok tervezőit, managereit és döntéshozóit. Az 1985. október 14—18. között a VITUKI konferencia termeiben megrendezésre kerülő szemináriumra a UN/DTCD és UNEP költségvetésük terhére 30 fejlődő ország (Algéria, Argentína, Bangladesh, Brazília, Kína, Kolumbia, Egyiptom, Honduras, India, Indozézia, Irak, Kenya, Malawi, Malaysia, Mexikó, Mongólia, Nigéria, Pakisztán, Peru, Fülöp-szigetek, Portugália, Szenegál, Szi Lanka, Szíria, Tanzánia, Thaiföld, Törökország, Zaire, Zambia és Zimbabwe) egy-egy szakemberét hívta meg. Lehetőségük van ezen országok kormányainak, hogy saját költségükre további szakembereket küldjenek. Meghívtak kb. 30 fejlett országbeli szakértőt, hogy saját költségükön részt vegyenek a tanácskozáson. Meghívást kaptak még az érintett nemzetközi szervezetek. (Pl. FAO, az ENSZ Regionális Gazdasági Bizottságai, UNDP, UNICEF, UNIDO, UNESCO, WHO, WMO, Világbank.) A külföldi résztvevők mellett kb. 12—15 magyar szakember is hivatalos résztvevője lesz az ötnapos tanácskozásnak. A magyar szakemberek felhasználva nemzetközi és hazai tapasztalataikat, tíz esettanulmány benyújtásával segítik majd a tanácskozás munkáját. Az esettanulmányokban az alábbi tématerületek kerülnek feldolgozásra. — A mezőgazdasági fejlesztés és a környezetvédelem közötti feszültség elhárítását szolgáló vízgazdálkodás a Mekong deltában, — Nagy mérnöki létesítmények környezeti hatásainak előrejelzésére szolgáló módszerek, — A talajvédelem több célú felmérése és értékelése a mezopotámiai völgyben, — A vízgazdálkodás környezetvédelmi problémái a Balaton térségében, — Területek több célú hasznosítása a Tisza völgyének magyar szakaszán, — Az állattartás szerepe a vízkészletek több célú hasznosításában a mongóliai vízügyi tervezés tapasztalatainak tükrében, — A döntésnél érvényesülő társadalmi-gazdasági bizonytalanság szerepe a Tisza több célú nagylétesítményeinek hasznosulásában, — A többcélúság forrásai és korlátái a vízgazdálkodásban, — A vízkészletek több célú használata és a költségmegosztások módszerei. Az Országos Vízügyi Hivatal fel kívánja használni a kínálkozó alkalmat arra, hogy a Vízügyi Igazgatóságoktól, valamint más vízügyi szervektől meghívja megfigyelőknek azokat a szakembereket, akik angol nyelvi ismeretüket felhasználva, munkájuk során hasznosítani tudják majd az elhangzottakat. Ugyancsak lehetőséget kíván biztosítani a vízügyi vállalatainak, hogy kisebb kiállításon bemutatkozzanak a világ minden tójáról érkező szakembereknek, esetleg üzleti kapcsolatba is lépjenek velük. Fehér János 7
