Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 6. szám

A Magyar Hidrológiai Társaság

V. Országos Vándorgyűlése

A műszaki, gazdasági fejlődés követelményeihez igazodó témák napirendre tűzésével rendezte meg a Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlését ez év júliusában Szarvason, közel 500 szakember részvételével.

A rendezvényen megjelent dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese, Kiss Sándor az MSZMP Békés megyei Bizottsága osztályvezetője, Vrbovszki György, az MSZMP Szarvas Városi Bizottsága első titkára, Szikszói Ferenc, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága titkára, dr. Takács János a Békés megyei Tanács osztályvezetője és Jansik Tamás Szarvas Város Tanácsa elnöke.

A Vándorgyűlést dr. Illés György, a Társaság elnöke nyitotta meg. A megnyitó után dr. Breinich Miklós rövid tájékoztatást adott a vízgazdálkodás előtt álló legfontosabb feladatokról. Kiss Sándor — csatlakozva az üdvözlésekhez — a vízgazdálkodás időszerűségét emelte ki a megye gazdaságfejlesztésében.

Az üdvözlések után Takács Lajos Vásárhelyi Pál díjas, az MHT Békés megyei Területi Szervezetének elnöke tartott előadást ,,A Körösök vízgazdálkodásának 150 éve" címmel.

A plenáris ülés keretében került sor a Társasági díjak és emlékérmek átadására is.

Tiszteleti tag lett: Némethy László;

Vásárhelyi Pál dijat kapott: dr. Starasolszky Ödön;

Schafarzik Ferenc emlékérmet: Major

Pál;

Bogdánfy Ödön emlékérmet: dr. Marjai Gyula és dr. Fáy Csaba;

Pro Aqua emlékérmet: dr. Major László, Markó László, Hrehuss György, Vígh Sándor, Stein Judit, Szabóné dr. Muhits Katalin, Barna Bertalan és Kovács Dezső.

Vitális Sándor szakirodalmi nívódijban részesültek: Dövényi Péter, Horváth Ferenc, Liebe Pál, GáIfi János és Erki Imre (megosztottan), valamint dr. Domokos Miklós.

A Sajó Elemér diplomapályázat nyertesei: Bugyi Rozália és Keller Zoltán, Bognár Gyöngyi, Bokor Péter és Szabó Marianna, továbbá Fabu Mihály, valamint Bede Marianna és Bánvölgyi Marianna.

A Társasági kitüntetésekkel együtt dr. Breinich Miklós dr. öllős Gézának és dr. Karácsonyi Sándornak a „Kiváló Munkáért” kitüntetést adta át.

A rendezvény napirendjén szereplő szakmai kérdések megvitatására szekcióülések, valamint a Vándorgyűlés kapcsán megrendezett X. Vízminőségi Szeminárium keretében került sor. A résztvevők az előzetesen beküldött 152 szakdolgozott anyagát vitatták meg.

Lapunk jelenlegi számában az első két szekcióban megvitatott témákból rövid szemelvényeket közlünk, míg a III. szekcióban és a X. Vízminőségi szemináriumon elhangzott előadásokat a következő számunkban ismertetjük.

Az I. szekció a mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodásával összefüggő témák megvitatását tűzte napirendre. A bevezető előadást dr. Vermes László tartotta meg „Mezőgazdasági üzemi telephelyek vízellátása, szennyvíztermelése, kezelése és hasznosítása” címmel. Az előadó a vízellátás kérdéseiről szólva többek között a következőkre mutatott rá:

A mezőgazdasági üzemek száma az országban 1500 fölött van, a telephelyek, majorok száma ennek a számnak a többszöröse, a rendelkezésre álló adatok szerint összesen 16 450 telephellyel számolhatunk, amiből 2050 db esik az állami gazdaságok és 14 400 db a termelőszövetkezetek területére. Ezeken a telephelyeken a vízellátás különböző módon megoldott, de azonos színvonalúnak — különösen vízminőségi szempontból — nem mondható. A telephelyek többsége a nyitott, szórt paviIonos elhelyezkedésű típusba sorolható, beépítettségük gyér, infrastrukturális ellátottságuk kedvezőtlen. Utóbbira jellemző, hogy

— a telephelyek közül kb. 1500 csak földúton közelíthető meg,

—• több mint 2300 telephely nincs villanyárammal ellátva,

— mintegy 2000 telephelyen megoldatlan a vízellátás,

— hozzávetőleg 8000 telephelyen megoldatlan a szennyvíz kezelése és elvezetése.

A telephelyek üzemen belüli elhelyezkedése — elsősorban a tsz-ekben — kielégítőnek Ítélhető: mintegy 80%-uk a gazdaságok központi majorjától 1—10 km-re fekszik.

A telephelyek vízellátási gondjaival, és azok megoldásával kapcsolatosan a problémák a következőkben összegezhetők:

— a felhasznált víz mennyisége szinte sehol sem mérhető, csak becsülhető, így a vízfelhasználási normák betartása sem ellenőrizhető; ez nemhogy a vízzel való takarékos gazdálkodást nem segíti, hanem kifejezetten a vízpazarlásra serkent, amit előmozdít az is, hogy a saját termelésű vízért a mezőgazdasági üzemek vízdíjat nem fizetnek;

— az egykutas, ill. a telephelyenkénti vízműves vízellátó rendszer a folyamatos vízellátás szempontból nem biztonságos, vízhiányos időszakok kialakulását eredményezi;

— az alkalmozott vízbeszerzési és kezelési technológiák inhomogének, ami üzemelésüket megnehezíti, a költségeket összességében növeli;

— egyes területeken külön gondot jelent a víz gáztartalma, ill. a gázmentesítés megoldása.

Ezt követően az előadó rövid áttekintést adott a szekció tárgykörébe tartozó dolgozatokról az alábbiak szerint:

A vízellátás kérdéseivel foglalkozó 4 dolgozat mindegyike érinti a fenti kérdéseket. Három közülük részletesebben Békés megye mezőgazdasági üzemeinek vízellátási helyzetét taglalja. PALLÓSNÉ—TÓTH—DEÁKNÉ összefoglalják a Békés megyei víztermelés és vízhasználat 1931. évi adatait, majd megállapítják, hogy , a Békés megyei mezőgazdasági üzemek ivó- és technológiai célú víztermelései számottevőek, a közDr. Illés György megnyitója