Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
ököt. Nem hallottatok valaha arról a agyeszű rómairól, akit mint a história taítja, Catonak neveztek, és akinek a hallót, mely Uticánál, egy afrikai városnál irtént, Julius Caesar annyira szívére vette, aha mindig ellensége volt. Ez a kitűnő ondolkodású, csodálatra méltó tudású ato a maga legfőbb tekintélyével minenki előtt mindig olvasott, míg a római :enátus össze nem ült, mert a semmitivést tartotta a bűnök melegágyának." Migazzi bíborosról másféle történeteket gyeztek fel. Az egyik a nevezetes váci íadalívvel — a ..győzedelmi kapuval" — üpcsolatos. 1764-ben Mária Terézia férjes- H, gyermekestől ellátogatott kegyeltje váisába. Migazzi aranyat, ezüstöt nem saj- 5lva új ruhát szab Vácra. A Duna-parton jfalat épít, rendezi a tereket, kiköveztetí, isítja az utcákat, s mindezek koronájáét húsz méteres diadalkaput emel Kisác és Vác határán. A látogatás utáni esztendőben meghal ária Terézia férje, Ferenc császár. Hala napján mennykő csap a váci diadaloldalába, s leszakítja róla a császár máriny domborművét. Ugyanezen a napon igazzi Bécsben, a Szent István dómban isézik. Egyszerre meginog az oltáron a iszület, s a kardinális fejére esik. A sors büntetése — járja be a hír Mairarországot, ahol nem örvend túlzott népességnek a Habsburg-imádó Migazzi. Nincs szerencséje a bíborosnak a Teréziáimmal sem. A Duna partján építteti meg hatalmas, várszerű épülettömböt, amelyet nemes ifjak nevelő intézetének szán. Hután az intézetet megbízhatóbb helyre, écsbe helyezik, a Ludovika Akadémia kölizik ide, majd — osztrák lelemény: tele znnak a börtönök — 1855-ben az önkényralom büntető intézetté alakítja. Innen szdődik a váci fegyház története. Hol van lár ekkor a hűséges Migazzi, a hódoló ác? A város neve vért kerget a bécsi fe:kbe. Még nem feledték 1849-et. Görgei íci proklamációját, amely megerősíti a rabadságért harcoló tisztikar esküjét. Az prilis tizediki ütközetet, amikor a vöröspkások, élükön Földváry Károly őrnagyyal, a „bátrak bátrával", kartácszáporban ttörnek a Gombás patak hídján, s utat yitnak a tavaszi hadjárat diadalmas honédserege előtt. A váci csatában elesett honvédek emléét őrzi a híd közelében álló vasszobor, s szobor talapzatán az ismeretlen szerző srse: Vándor, megállj! tekints szét a mezőn, Honvédeink itt küzdtek a jogért Vác. Fő tér a Bazilikával S itt nyugszanak, kik vért és életet áldoztak a honért. Ha a szabadság napját élvezed, Alid érte Istent, s e szent hamvakat, Honvédeink véréből nőtt e fa, Mely vész s viharban enyhe nyugtot ad. Ha zsarnok lába nyomja e hazát Ne csüggedj el! hisz ők csak nyugszanak Széttörni béklyót, szolgaláncokat Felkelnek újra ők — a hős fiák. Miről híres még Vác? Az egyházi, a diadalíves város mellett van egy vásári kavargásban élő, szabadszájú népi Vác is. „Fene” szavunkat a váciak vitték szét a Kárpát-medencébe. Mert járták ők szorgalmasan az országutakat, vitték Bécsbe a szarvasmarhát, s vitték Brassótól Varsóig a jó váci bort. A bécsi vásárkimutatásokban ma is olvasható két tizenhetedik századi váci marhakereskedő neve. Baghi Pálé és Kurdi Mihályé. Ha Komárom a gyorsszekeresek városa Vác a talyigásoké és a fiakkerosoké. Múlt századi naplók, útijegyzetek kissé csípősen emlegetik: Vácott a legtöbb csizmadia és a szamár. A négylábú persze. Nem túloznak a naplóírók. De hát kik húznák a nagykerekű váci talyigát, ha nem a derék hegyes fülő iázók? Azt sem felejtik ki a tudósítások, hogy a váci fuvaros „fene jókedvű". Hogyne lenne az, amikor legtöbbször bort fuvaroz? És a fuvar bére nedűben is fizethető. Félrecsapja a fuvaros a sipkáját és nótázik: Kis szekeres, nagy szekeres, Mind megissza, amit keres, Míg a szekere odajár, Száz forintnak végire jár. És a nyolcszáz csizmadia? Állítólag csak a debreceniek vetélkedhettek velük. Bizonyára értették a „magyar mesterséget". Bizonyára hét vármegye rendelt náluk. Különben hogyan fértek volna meg annyian tizenkétezer váci között? Kása Csaba 15
