Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 6. szám
A VÍZ AJÁNDÉKA Utazás a nádi világban (III.) Nagymajor romantikus fekvése a Hortobágy kopárságához képest sohasem dicsőülhet meg eléggé. Szomszédai erdők, Ohat őstölgyese és egy vén akácos, s van még itt egy elhanyagolt kastély is a műemlékvédelem gyalázató ra. Mások úgy tudják, vadászlak volt itt és agárnevelde. A falak masszívak, vastagok, a téglája erős. A hajdani széles boltivű istállóé is az. Erre az épületre sokat költhetett az állami gazdaság, szerencsére eredetiségét nem alakította át, s így a meglepő kettősség jól érvényesül. Együtt van az urasági múlt és a munkához jogot adó jelen. Fellengzős kijelentés? Tán talán az volna, ha nem az osztrák Berger cég hűvös fémtestű gépsorába ütköznék, amint a hatalmas, kapuszerű ajtó kinyílik. S épp egy olyan asszonyra találok (drótcsévélő), aki gyermekkorában az istállónak ezen a végén lakott. Kis időre a drótgombolyításon kívül más „munkája” is akad. Nagy csuporból kávét töltöget szét, feketét. Elbeszélget addig is, szívest-örömest. — Mi jót talál abban — mutatok körül —, hogy itt keresheti a kenyerét? Sallai Imréné tud rá választ: — Nem lehetne adni semennyiért. Voltam juhász, baromfigondozó, de mindig távol, a kintiségben. Sokat gyalogoltam, bandukoltam, ha esett, ha fújt. Mutat egy irányba. — Hol van ide Kecskés?! És amit kérünk, itt megvan. Egy munkásasszony lép be, a kannáért nyúl, iszik egy fedő vizet. Aztán ő is a volt mostohaságokra emlékezik: — Mikor mint kerület megszűntünk, az emberek átjártak Ohatra, nem sok munkát hagytak ránk. — Hányán is vannak? — A szerelőinkkel harminchétén. — S hány család lakik a Majorban? összeszámolják: — Hetvennégy. — És hány éve költözött ide a nádüzem? — Nyolcadik. Előhalásszuk a teljesítményekből az átlag és a legjobb fizetést: 2800—4000 forint. Azért nem minden ilyen „rózsás”, akinek a férje eljár dolgozni, az az aszszony viheti óvodába ugyan a gyermekét, de Tiszacsegére. A munkaalkalom, s az, hogy nem is olyan rossz hely ez a volt istálló, azonban még vissza is csal egyeseket. „Még Budapestről is" — mondják. MARADÉK, NEM SELEJT A gépek közt jóformán csak egy mozdulatot látni, fölülről leejtik a nádszálat, s a Berger aztán vízszintesen sorba állítja, dróttal szegi, s ilyen vagy amolyan szövetet köt. Automatikusan. Benn bőven van tér, enyhe levegőt fújtat be az olcsó fólia-csövön át a ventillátor. Világosság. A zaj elviselhető. Erre mondják: kényelmes üzemi munkakörülmények. Itt még nem vész el az ember, a társ. Apró mozzanat, de a vertikális lényeget a fakeret sem tudja meghazudtolni. Létezik ugyanis egy ilyen egyszerű gép is. Hasurát (kertészeti takarót) hurkol rajta zsineggel egy fiatalasszony. Ehhez, mint anyag, megfelel a leggyengébb minőségű nád, amit összeszednek, ami kimarad az első osztályúból. Maradék, de nem selejt. Csak a végképp felhasználhatatlan apró végekkel nincs mit kezdeni. Elégetik. Alomnak alkalmatlan, karcol, hasít. Vajon kinek kell a Móricz Zsigmond tolla nyomán is honos hasúra? — Az NDK-nak. — S hogy érzi magát az „ócska” épületben? — Nagyon is megteszi üzemnek. — Ez a hazai gépi stukatur — göngyölítenek szét egy tekercset. — S azt miből vegyem észre, hogy hazai? — Ritka, hézagos. S aztán ehhez a kétidejű nád is príma. — Vagyis a tavalyelőtti. — A szerelő a „srác" bólogat, sejti, hogy nem állok csehül a szakzsargonnal,, s valamit még tudok is e hazai stukaturról. A magyar kőműves keresztbe fektetve, kétszeres lappal dolgozik, míg az osztrák ebből nem kér, ő az egyszeresre, de a teljesen sűrű szövésűrekötésűre esküszik. — A görbe nád is jó? — Nem szabad eldobni. Ez nem export, hazai. — Mibe kerülhet? — A TÜZÉP-en 87 forint az ára. Fekete Ferencné, aki nemrég „állt” a gépre, 5 forint 10 fillérért köti darabját. (Egyek modern üzemében az 5 forint 10 fillérhez még bizonyára hozzáadogatunk egynéhány forintot. Az „egyéb" költségeket. Gondolom.) Kiss Ferencné bemutatja még, ha netán valami vész történne, miért nem veszítené el a fejét. A lábfékre tapos. Az ő szövete az árnyékoló. Kinek és hol van szükség árnyékra? A nyugatiaknak a tengerparton. Sokan kedvesüket kerítik el vele. Könnyű, hordozható, s hát ezt nem a nudistáknak találták ki. Készült Nagymajorban. Dorcsák Erzsébet a fagépre „tekint vissza", mert ilyen is volt. Kézzel hajtották, s azzal is tudtak kötni, de már jobb, hogy nincs. A DRÓT? „SZEG KETTŐ" Egyek már csak egy ugrás innen. „Európailag is modern", amit ott látok — mondogatták. Mesziről, már túl a vasúton, mintha skanzen állna az óriási udvaron. A pallókat kisházakká rakták össze. Égbe meredő szabvány-villámhárítók jelzik, hogy hihetetlen tömegű a tűzveszélyes anyag. Van miből dolgozni. Méretek és kívánság szerint négy-ötféle a nádáru: van keletje a ritka, hazai stukatúrnak, Nádtelep valahol a Hortobágy „mellyékén". A kévék ősi, jól megszámolható módon halhéjba rakva 16
