Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1984 / 3. szám

a talaj roncsolása nélkül, a felszíni el­öntések és a túlnedvesedések nagy­ságának gyors meghatározását stb. Fehér Ferenc (VITUKI) a belzíz előre jelzés lehetőségeit taglalta, megálla­pítva, hogy a determinisztikus hidroló­giai modellek alkalmazásánál általá­ban a számszerűsítés a fő probléma, vagy a túlzottan nagy számítógépi igény, a regressziós modellek pedig az emberileg befolyásolt folyamatok miatt csak korlátozottan alkalmazhatók. A VITUKI-ban a két fő lehetőségből egy­aránt merítve, egy vegyes módszer ki­dolgozásán munkálkodnak. Adatbázi­sul a VIZIG-ek által összeállított bel­vízi dekádjelentéseket használják fel. A már korábban kidolgozott EXPRE mo­dellt továbbfejlesztették, lényegesen egyszerűbbé tették, s megvizsgálták a belvizet kiváltó elemek és a belvízi jel­lemzők többváltozós kapcsolatát. Előre jelezni a belvíztömeget, illetve a bel­vízi elöntésben bekövetkező növek­ményt kívánják. Az előadó a belvízi előre jelzés egyik alapvető nehézségé­nek azt tartja, hogy nem ismerjük elég­gé a talajátnedvesedési folyamatot. A hiányosságok csökkentésére a VITU­­Kl-ban javaslatot dolgoztak ki a bel­vízi dekádjelentések megújítására. Az előadó végül a meteorológiai előre jel­zés fontosságát hangsúlyozta, mond­ván, hogy addig nem lehet konkrét bel­víz előre jelzést adni, amíg a meteoro­lógiai előre jelzés nem jó, csupán fel­tételes előre jelzésre van lehetőség. Az elhangzott előadásokat — felkért hozzászólóként — Pusztai Pál az OVH Vízrendezési Osztályának vezetője érté­kelte és egészítette ki. Megállapította, hogy az árvízi előre jelzés jóval előbb jár, mint a belvízi, de remélhetőleg ezek után a belvízi előre jelzés is meg­felelő hangsúlyt fog kapni a vízügyi szolgálatban. Felhívta a figyelmet a belvíz fogalmának korszerű értelmezé­sére, tudniillik arra, hogy nemcsak a felszínen, hanem a talajban jelentkező vizet is belvíznek tekintjük, s a belvíz nem feltétlenül káros víz. Az előre jel­zési vizsgálatokra rátérve alapvetőnek tartotta annak eldöntését, hogy mit akarunk, illetve mit kell előre jelezni: a legnagyobb elöntést, a legnagyobb le-CSEUZ LÁSZLÓ 1917—1984 1984 januárjában — 66 éves korá­ban — váratlanul elhunyt Cseuz László az OVH nyugalmazott osztályvezető­helyettese. Eredményekben gazdag 35 éves szakmai pályafutásából közel há­rom évtizedig a vízügyi szolgálatban tevékenykedett. Elméletileg, gyakorlatilag felkészült mérnök volt, aki életpályája során nagyfokú alapossággal, határtalan szor­galommal végezte feladatát. Szakmai­lag állandóan képezte magát. Jelentős segítséget adott számára német, angol, francia és lengyel nyelvtudása. Több mint 10 évig az OVH-ban a nemzet­közi ügyek összefogásában, végrehaj­tásában munkálkodott. Komoly, széles körű érdeklődésű, megfontolt és szerény természetű egyé­niség volt. Munkatársai szerették, be­csülték, elismerték. Cseuz László 1917-ben Szentesen szü­letett. Édesapja mérnök volt. A Mű­egyetemen 1940-ben szerzett mérnöki oklevelet. Vízügyi szolgálatba 1947. január 1-én lépett. Napidíjas mérnökként kezdett dolgozni a Körös—Tisza—Maros Ár­mentesítési és Belvízszabályozási Tár­sulatnál. A vízi társulatok 1948 őszén történt államosítása után 1949-ig a Szentesi Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Kirendeltségen, 1951 márciusáig a Hód­mezővásárhelyi Vízgazdálkodási Kör­zetben, majd 1951-től a Szegedi Ár­­vízvédelmi és Folyamszabályozási Hi­vatalban, 1953-tól a Szegedi Vízügyi Igazgatóság szentesi Szakaszmérnök­ségén dolgozott. Szentesről az OVH- ba való áthelyezése előtt (1958—1961) — mint a VÍZIG Társulati Csoportjának folyást, magát a belvízi jelenséget, a belvíz tömegét, a belvíz területi meg­oszlását, vagy egyéb paramétereket? Fontos volna — amiről az előadók nem tettek említést — a belvízi elöntés tar­tósságának előre jelzése, de ismerni kellene a túlnedvesedett terület kiter­jedését is. A hozzászóló megállapította, hogy a bemutatott módszerek mind­egyike vízháztartási megfontolásokon nyugszik, s ebben az irányban — fizi­kai alapokon — fejlődhet tovább. A továbbfejlesztésnél szem előtt kell tar­tani, hogy az előre jelzés minél jobban segítse elő az optimális védelmi stra­tégia kialakítását, vagyis végeredmény­ben azt, hogy a károk és a védekezés költségeinek összege minimális lehes­sen. A hozzászóló véleménye szerint a meteorológiai előre jelzés hiányosságai nem tragikusak, mert a belvíz előre jelzés időpontjában számos elem már ismert, csak a folyamat néhány utolsó elemét kell meteorológiai előre jelzés­ből venni. Végezetül arra kérte a VI­­TUKI-t, hogy a tanácskozás tapaszta­latait, de a máshol folyó kutatások eredményeit is próbálják hasznosítani, saját modelljükbe beépíteni. Dr. Pálfai Imre vezetője — aktívan részt vett az Igaz­gatóság működési területén a vízgaz­dálkodási társulatok szervezésében. 1961—1975 végéig az Országos Vízügyi Hivatalban dolgozott. 1961—1963 kö­zött az OVH Társulati Osztályán, fő­mérnöki beosztásban, jelentős mérték­ben járult hozzá az 1957-ben újjászer­vezett társulati mozgalom országos szintű fejlesztéséhez. 1964—1968-ig az OVH Vízgazdálkodási Főosztály Nem­zetközi Csoportjának vezetője lett, majd 1968-ban a Nemzetközi önálló Osztály szervezeti egység helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1975. végén mint osztály­vezető-helyettes vonult nyugdíjba. Nyugdíjazását követően a Vízgazdál­kodási Intézetnél tovább hasznosította több évtizedes tapasztalatait. Szakmai pályafutása alatt több al­kalommal részesült különböző kitünte­tésekben. Emlékét a vízügyi dolgozók, a társu­lati mozgalom nagy családja, barátai és tisztelői kegyelettel megőrzik. Dr. K. J. 25 Belvízátemelés a Hódmezővásárhely—Orosháza közötti vasút alatt (1966 február)

Next

/
Oldalképek
Tartalom