Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
Gazdálkodjunk okosan természeti kincseinkkel Napjaink homlokterében álló problémái között egyre nagyobb hangsúlyt kap természeti kincseink megóvása a jövő számára. Ez érthető, mivel a környezetvédelem terén kialakult bajok okait vizsgálva kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy ezek között az előrelátás hiánya és a Föld természeti kincseinek kimeríthetetlenségéről vallott nézet áll az élen. Az ember gyakorlati tevékenysége során egészen az utóbbi időkig nem differenciálta a természeti erőforrások felhasználását, aminek következményeként gyakran pótolhatatlan veszteségek keletkeztek. Az ugrásszerű gazdasági-technikai fejlődés következtében — különösen a második ipari forradalmat követően — a társadalom egyre többet fogyasztott a természet erőforrásaiból, figyelmen kívül hagyva Földünk nagyon is véges lehetőségeit, amelyek egyre érezhetőbb korlátokat szabnak a művi környezet minden határon túli kiterjesztésének, a természeti erőforrások kitermelésének. HIBÁS SZEMLÉLET A termelés ilyen jellegű fejlesztéséből származó gondok arra a helytelen szemléletre vezethetők vissza, mely egyrészt nem vette figyelembe a veszendőbe ment értékes anyagok gazdasági következményeit, vagyis a korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló nyersanyagok pazarlásának kihatásait, másrészt nem számolt a rohamosan növekvő hulladéktömeg környezetre ártalmas következményeivel. Az ember évente óriási mennyiségű ásványi anyagot termel ki a föld mélyéből. A termelés mai színvonalán az emberiség évente körülbelül 100 milliárd tonna különféle bányakőzetet dolgoz fel. Ez az óriási méreteket öltött ásványkitermelési tevékenység megmutatkozik a környezet minőségén, vagyis azokon az egyensúlyi állapotokon, melyek a természet élő és élettelen elemei között léteznek. Földünkön hidrológiai és klimatikus változások mennek végbe, felfedezhetők a természetben évezredek folyamán kialakult biogeokémiai tartományok zavarai, megbomlik a földkéreg mikroelem összetétele stb. Ezek a változások és zavarok megbontják a létrejött ökológiai kapcsolatokat, zavarokat idéznek elő mind az élő szervezetek egymás közötti kapcsolatában, mind pedig az élettelen természet és az élő szervezetek közötti kapcsolatokban. Ezek a zavarok természetesen az emberre is átterjednek. KÁROS KÖVETKEZMÉNYEK A természeti erőforrások ésszerűtlen felhasználásából eredő probléma kettős: egyrészt eluralkodott a meg nem újítható természeti kincsekkel való pazarló gazdálkodás, másrészt egyre nagyobb tömegű olyan hulladékanyag kerül ellenőrizetlenül vissza a természetbe, mely szennyező hatásával súlyos károkat okoz. Az emberiség növekvő igényei nemcsak a különféle gyártmányok iránti nagyobb kereslet által, hanem „erkölcsi” szempontból is növelik a hulladékanyagok mennyiségét. Pl. a még használható, de divatjamúlt ruhák, a korszerűtlenné vált eszközök stb .eldobásával igen sok anyag és az előállításukra fordított energia megy veszendőbe. Itt célszerű felvillantunk azt a problémát is, mely a különböző gyártmányok irracionálison nagy anyagfelhasználásából adódik. Egyes gépeknél, eszközöknél országonként még ma is két-három szoros eltérés van súly, valamint az előállításukhoz felhasznált színesfém és műanyagok tekintetében. A feleslegesen megnövelt anyagmennyiség természetesen hatványozottan járul hozzá kiselejtezés után a hulladéktömeg gyarapításához, valamint az eszközök előállítása során felhasznált energia pocsékolásához. Egy OMFB tanulmány a magyar iparban 21—23 millió tonnára becsüli a keletkező hulladékok évi mennyiségét és a századfordulóra 30—35 millió tonnára prognosztizálja annak tömegét. A hulladék értékét különböző számítások az ipar anyagköltségének 2—3 százalékára becsülik. Jelenleg a problémát az súlyosbítja, hogy a hulladékok növekvő mennyisége melleit vegyi hatásaik is egyre súlyosabbak, amit számos hazai és külföldi példa igazol. Az ipari termelés során keletkező és nem megfelelően kezelt hulladék az emberre és közvetlen, vagy távolabbi környezetére egyaránt veszélyt jelent. Különösen azok az ipari hulladékok jelentenek komoly környezeti veszélyt, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben vízoldhatók és így mérgező, vagy egyéb káros hatásuk könnyebben érvényesül. A talajon és vizen keresztül az ipari hulladék széles skálája okozhat komoly kárt, veszélyt a mikro- és makroflórára, a növényi, az emberi és állati életre. A mérgező hatás közvetlen, vagy közvetett formában (pl. ivóvizén, illetve növényi, vagy állati termékeken keresztül, mint a tej, hús, zsír, olajos termékek stb.) érvényesülhet. Egyes fémionok (pl. higany, ólom), szerves vagy szervetlen anyagok az emberi és állati szervezetben feldúsulhatnak és így vissza sem fordítható károsodást okozhatnak. Annak érdekében, hogy a növekvő hulladéktömeg ne veszélyeztesse környezetünket, ne szennyezze vizeinket, a talajt és a levegőt, igen sokoldalú műszaki, hatósági, szervezési stb. intézkedésre van szükség és nem utolsósorban a korábban kialakult helytelen szemlélet megváltoztatására, amely a „használd és dobd el" jelszó eluralkodásából fakadt. Az eddig kialakult problémák felszámolása és a további bajok megelőzése érdekében teendő intézkedések szempontjából látnunk kell, hogy a keletkező hulladékok mennyisége, összetétele és minősége alapvetően meghatározza a hulladékok környezetszennyezővé válásának elkerüléséhez szükséges feladatokat. A cél az, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzék, az elkerülhetetlenül keletkező hulladék minél nagyobb része kerüljön újrahasznosításra, a nem hasznosítható hulladékot pedig olyan módon ártalmatlanítsák, hogy az a legkisebb mértékben terhelje a természetet. HULLADÉKMENTES TECHNOLÓGIÁK ALKALMAZASA A hulladék-gondok megoldásának legradikálisabb és egyben leghatékonyabb módja a hulladékmentes technológiák alkalmazása. Az embernek minden lehetősége megvan ahhoz, hogy a technológia a környezetre ártalmatlan legyen. A technológiát, lévén az a tudomány és a technika terméke, meg lehet és meg kell „javítani" az embert körülvevő környezet követelményei szempontjából. Már ma is képet alkothatunk magunknak a különböző anyagi javak új, „tiszta” termelési technológiájáról, az ún. hulladékmentes technológiáról, amely a zárt ciklus és a természeti kincsek recirkulációjának elvén alapul. A hulladékmentes technológiának kis víz- és levegőigényűnek kell lennie. A vele szemben támasztott másik követelmény a zárt ciklus szerint való szervezése, vagyis oly módon, hogy a termelés folyamán semmiféle szennyező hulladék ne keletkezzék, sem folyékony, sem gáz, sem szilárd halmazállapotban. Ez a módszer már nálunk is kezd elterjedni, mégpedig nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is, ahol ma már ugyancsak nagy mennyiségű melléktermék, hulladék és szennyező anyag keletkezik. A hulladékmentes technológia bevezetésével kapcsolatos mérlegelésnél a gyakorlatban általában kétféle helyzet alakul ki: a) az üzem számára az eljárás nem kifizetődő, de a hulladékmentes technológia bevezetése a hagyományos tisztítási eljáráshoz viszonyítva kedvező; b) az üzem számára a technológia rentábilis. Általában, ha az üzemelési és beruházási költségek meg is haladják a ha22
