Magyar Vízgazdálkodás, 1984 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1984 / 2. szám
gyományos eljárásét, a hagyományos eljárás és a tisztítási eljárás együttes költségeinél kisebbek. A hulladékmentes technológiák versenyképessége az alapanyagok és az energia árának fokozatos növekedése miatt a jövőben minden bizonnyal tovább javul. A hulladékmentes technológiák bevezetésének megfontolásánál nemcsak kizárólag a rövid távú érdekeket, vagyis az azonnali megtérülést kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy az adott technológiák hogyan illeszkednek a hosszú távú országos stratégiába: — hogyan segítik elő a társadalom által a környezetvédelmi célokra fordítandó kiadások csökkentését; — hogyan segítik elő a devizakiadások mérséklését és ugyanakkor az ellátás biztonságának növelését az energiamegtakarítás, valamint a nyersanyagokkal való jobb gazdálkodás eredményeként; és — milyen mértékben mozdítják előre az exportot. Az új eljárások előnyei országos szinten főleg az alábbiakban jelentkeznek. 1. A hagyományos tisztítási eljárásokhoz képest a hulladékmentes technológiák csökkentik a környezet szennyeződését, és lehetővé teszik, hogy országos szinten kisebb összegeket fordítsanak a környezeti ártalmak elleni intézkedésekre; ezenkívül csökkentik a véletlenszerű szennyezések átvitelét egyik helyről a másikra. 2. Jobb gazdálkodás az elegendő mennyiségben rendelkezésre nem álló javakkal, például a vízzel. A hulladékmentes technológiák bevezetése gyakran megjavítja az alapanyagokkal való gazdálkodást. A megtakarítások általában 30 és 90% között vannak, így nemcsak az adott vállalat, hanem az ország számára is jelentős előnyt jelentenek. Kívánatos lenne ezért, ha számszerűsíteni lehetne ezeknek a megtakarításoknak az értékét, mert ilyen módon pontosabban lehetne becsülni a hulladékmentes technológiák bevezetésével járó gazdasági előnyöket is. 3. Az innovációk ösztönzése és a kereskedelmi egyensúly biztosításának elősegítése. A hulladékmentes technológiák bevezetésénél egyes esetekben szabadalmazható eljárások születnek, más esetekben — ritkábban —• licenciákat vásárolnak. A hulladékmentes technológiák bevezetése kedvező hatással van a devizagazdálkodásra is. A hulladékmentes technológiák kialakításánál mindig mélegelni kell a nyersanyagkészletekkel való takarékos gazdálkodást is. A termékek tervezésénél és gyártásánál tudatosan kell törekedni a kiinduló alapanyagok adta fizikai, mechanikai, kémiai tulajdonságok maximális kihasználására, ezen keresztül a termékek élettartamának növelésére. A divat igényeinek kielégítése helyett tartós, megbízható termékeket kell gyártani. A hulladékmentes technológiák kialakításánál a látványos, csak a termékek előállítási anyagfelhasználásának és költségeinek csökkentésére irányuló fejlesztés helyett a termékek egész élettartamára vonatkozó — a karbantartási anyaghányadokat is tekintetbe vevő — fejlesztést kell előtérbe helyezni. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy ma már nemcsak teoretikusan foglalkoznak a hulladékmentes technológiákkal, hanem ezek a gyakorlatban is kezdenek széleskörűen elterjedni, amit néhány példával szeretnénk igazolni. Ma már szinte nincs egyetlen ágazat, vagy iparág, ahol ne alkalmaznának a korábbinál lényegesen kevesebb hulladékkal járó — szóhasználatunk szerint hulladékmentes — technológiákat. Kidolgozták a háztartási hulladék háromlépcsős szétválasztását. A vas- és acélhulladékot mágneses dobon választják ki és aprítják. Az üveget gravitációs kiválasztással különítik el és a szállítási helykihasználás növelése érdekében ugyancsak aprítják. A harmadik különválasztott termék a papír, amelyet vagy eleve gyűjtenek, vagy szeleléssel választanak külön a többi hulladéktól. A műanyag-hulladékok felhasználásával kapcsolatban megfigyelhető a nézetek változása. A korábbi elégetés vagy lerakás helyett egyre inkább az újbóli felhasználásra törekednek. Az egyik eljárás szerint a polietilén és egyéb poliolefinek fóliahulladékait darabolják és őrlik, majd granulátum formájában ismét, pl. fröccsöntési célokra felhasználják. Egy másik eljárás a polietilént, polipropilént,, polisztirolt és pol ivi nil kloridot tartalmazó műanyaghulladék keveréket desztilláció, illetve elgázosítás útján újra hasznosítja. Ebben az esetben külön problémát jelent a PVC-ből származó klórtartalom eltávolítása. A hasznosítás egyik módja az aszfalttal kevert hulladék 350 °C-on végrehajtott desztillációja, majd a maradék aszfalt elgázosítása. Ily módon alacsony kéntartalmú olajos és gáz alakú termékek állíthatók elő. A csak polisztirolból önállóan desztillált olaj pl. — többek között — 43% sztirolt, 16% etilbenzolt, 13% metilsztirolt és 7% toluolt tartalmaz. Fenti, az ún. fogyasztási hulladékok mellett a műanyagok gyártási hulladékait is széleskörűen hasznosítják. Pl. hőre lágyuló poliészterhulladékokból fényérzékeny lemezeket készítenek, műszál hulladékból pedig újra granulálás után szőnyegalátéteket. Egy más eljárás szerint a polietilén gyártási hulladékot téglák dekoratív, színes védőbevonattal történő ellátására használják fel. A bevonatkészítés fázisai: a műanyag-hulladék diszpergált anyagának előállítása, amely őrléssel és autoklávban létrehozott petróleumos oldással történik. A diszperziós folyadékot felszórják az előmelegített téglák felületére. Ezt követi a bevonat kikeményítése villamos kemencében, vagy gázláng segítségével. Annak igazolására, hogy milyen nagy lehetőségek kínálkoznak a textil- és textilruházati vállalatoknál is a hulladékhasznosítás terén, utalni szeretnénk a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat példamutató eljárására, melynek lényege a következő: Adva volt Kiskunfélegyházán az a probléma, hogy a gyapjúmosodából kikerülő szennyvíz a város szennyvíztisztító berendezésének üzemeltetését és ezen keresztül a szennyvíz elvezetését nagyon komolyan veszélyeztette. A vállalat illetékes szakemberei elgondolkodtak azon, hogy olyan megoldási módot, illetve technológiát találjanak, melynek keretében a gyapjúzsír nem megsemmisítéssel, hanem kinyeréssel választható el a szennyvíztől. Ezt természetesen megelőzte az a széles körű piackutatás, amelynek eredményeként világossá vált, hogy a gyajúzsírbál előállítható lanolin a világpiacon jó áron értékesíthető termék. Ennek a szükségszerűségnek és lehetőségnek az összekapcsolása, együttes megoldása eredményezte azt, hogy a környezetvédelmi probléma felszámolására a vállalatnak gazdaságos megoldást sikerült találnia. Az elért eredmény igen jelentős. A mezőgazdaságban is számtalan hulladékmentes technológiát alkalmaznak. Például: a különböző származású állati trágyaféleségek hasznosításának tökéletesítése korszerű technológiai módszerek igénybevételével. Ezek közé tartozik a szárított baromfitrágya, amely értékes műtrágyapótló vagy takarmányadalék. Olyan kísérletekről is lehetett olvasni a szakirodalomban, amely a szarvasmarhatrágya újszerű hasznosítását célozza. E szerint a trágyát fűthető tartályokban, baktériumos kezeléssel dolgozzák fel ún. biomasszává, amiből víztelenítés után nagy fehérjetartalmú, íz- és szagmentes port nyernek, amit a közlemény szerint szarvasmarhák és baromfiak is szívesen fogyasztanak. A kísérleti telepen 100 db szarvasmarha után naponta átlag 150 kg szárított trágyát számítva, 50 kg biomassza keletkezett. A feldolgozás során keletkező metángázt a baktériumtartályok fűtésére hasznosították. Jelentős az a hír is, amely szerint szénhidráttartalmú folyadékból, főleg szulfitszennylúgból állati takarmányozásra alkalmas fehérjéket állítanak elő. Figyelemre méltó — főleg azokban az országokban, ahol nem lehet a természetből történő feltárással hozzájutni — a söripar melléktermékeként keletkező СОг- Felhasználható a söriparban a sör csővezetékes szállításához az ellennyomás biztosítására, fejtő berendezésekben a levegő kizárására, a kiszerelésre kerülő sör megfelelő CO2 tartalmának beállítására. Más iparágakban a söriparban nyert CO2 felhasználható gáz-, folyadék- és szárazjég alakban. Az erjesztőkből, kádakból elvezetett nyers CO2 gázt habcsapdán viszik át, több lépésben összenyomják, szűrik, a vizet eltávolítják belőle. Szénszűrővel szagtalanítják, majd kondenzálják, hűtik és kiszerelik palackozva gáz- vagy folyadék-, illetve szárazjég alakjában. Figyelemre méltó, hogy a törkölyt (szőlőmag, héj, kocsány), a szőlő e jelentéktelennek látszó melléktermékét a föld különböző helyein, az ottani igényeknek megfelelően hányféleképpen hasznosítják. Borkősavat, olajat, alkoholt, ecetet, ciánt nyernek ki belőle és a maradékot takarmányként, trágyaként vagy tüzelőanyagként hasznosítják. 23
